A globalizáció napjaink egyik legmeghatározóbb jelensége, mely alapvetően a nemzetközi integráció mélyülését, a határok gazdasági, társadalmi és kulturális értelemben vett áteresztő képességének növekedését jelenti. Gazdasági szempontból ez a folyamat a tőke, a munkaerő, az áruk és szolgáltatások szabadabb áramlását foglalja magában a világ különböző pontjai között. A technológiai fejlődés, különösen az információs és kommunikációs technológiák (IKT) robbanásszerű terjedése katalizátorként hatott erre a folyamatra, lerövidítve a távolságokat és megkönnyítve a nemzetközi kapcsolatok kiépítését.
A globalizáció gazdasági hatásai rendkívül szerteágazóak és komplexek, pozitív és negatív következményekkel is járhatnak.
A nemzetközi kereskedelem liberalizációja, a vámok és egyéb kereskedelmi korlátozások csökkentése lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy új piacokra lépjenek be, növeljék termelésüket és kihasználják a méretgazdaságosság előnyeit. Ugyanakkor a globalizáció fokozza a versenyt is, ami nyomást gyakorol a vállalatokra a költségek csökkentésére és az innovációra. A fejlődő országok számára a globalizáció új lehetőségeket teremt a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatás bővítésére és a technológiai fejlődésre. Azonban a globalizáció a munkaerőpiacra is hatással van, a munkahelyek áthelyezésével, a bérek változásával és a munkakörülmények átalakulásával.
Ráadásul a pénzügyi globalizáció a tőkemozgások liberalizációját jelenti, ami lehetővé teszi a befektetések szabadabb áramlását a világban. Ez a fejlődő országok számára fontos forrás lehet a gazdasági fejlődés finanszírozására, de ugyanakkor növeli a pénzügyi válságok kockázatát is. A globalizáció komplexitása miatt alapos elemzés szükséges ahhoz, hogy a gazdasági hatásait megfelelően értékeljük.
A globalizáció főbb mozgatórugói és dimenziói
A globalizáció gazdasági hatásainak megértéséhez elengedhetetlen a mozgatórugóinak és dimenzióinak feltérképezése. A technológiai fejlődés, különösen az információs és kommunikációs technológiák (IKT) robbanásszerű terjedése kulcsfontosságú. Ez lehetővé tette a termelési folyamatok nemzetközi széttagolását, a szolgáltatások távoli nyújtását és a globális ellátási láncok kialakulását. A szállítási költségek csökkenése, a konténerizáció elterjedése és a légi közlekedés fejlődése szintén jelentősen hozzájárult a nemzetközi kereskedelem bővüléséhez.
A politikai liberalizáció, a kereskedelmi korlátok lebontása és a nemzetközi szervezetek (WTO, IMF, Világbank) szerepének erősödése mind a globalizáció előmozdítói. A nemzetközi tőkemozgások liberalizálása lehetővé tette a közvetlen külföldi befektetések (FDI) növekedését, ami technológia-transzfert és munkahelyteremtést eredményezett a fejlődő országokban.
A globalizáció legfontosabb dimenziói a kereskedelem, a befektetés, a migráció és az információáramlás. A kereskedelem nemcsak árukra és szolgáltatásokra, hanem szellemi termékekre is kiterjed. A befektetések a termelőkapacitás bővítését és a technológiai fejlesztést szolgálják. A migráció munkaerőt biztosít a fejlett országok számára, míg a fejlődő országokban a hazautalások révén javítja az életszínvonalat. Az információáramlás pedig a tudásmegosztást és az innovációt segíti elő.
A globalizáció nem egy homogén folyamat, hanem különböző mértékben és módon érinti az egyes országokat és gazdasági szektorokat.
Fontos megjegyezni, hogy a globalizáció nem csupán gazdasági jelenség, hanem társadalmi, kulturális és politikai hatásai is vannak. Az egyes kultúrák közötti kölcsönhatás erősödése, a globális problémák (klímaváltozás, járványok) közös kezelése és a nemzetközi együttműködés szükségessége mind a globalizáció következményei.
A nemzetközi kereskedelem bővülése és a globalizáció kapcsolata
A globalizáció egyik legszembetűnőbb hatása a nemzetközi kereskedelem soha nem látott mértékű bővülése. Ez a bővülés nem csupán a forgalom növekedését jelenti, hanem a kereskedelem szerkezetének átalakulását és a résztvevők körének kiszélesedését is. Korábban elképzelhetetlen áruk és szolgáltatások áramlanak országhatárokon át, ami új lehetőségeket teremt a vállalatok és a fogyasztók számára egyaránt.
Továbbiak a témában
A technológiai fejlődés, különösen a szállítási és kommunikációs technológiák forradalma, kulcsszerepet játszott a nemzetközi kereskedelem fellendülésében. A konténerszállítás, a légi teherszállítás és az internetes kommunikáció drasztikusan csökkentette a tranzakciós költségeket és lerövidítette a szállítási időket. Ennek eredményeként a vállalatok könnyebben tudnak hozzáférni a globális piacokhoz, és a fogyasztók szélesebb áruválasztékból válogathatnak.
A nemzetközi kereskedelem bővülése azonban nem csupán pozitív hatásokkal jár. A növekvő verseny kihívások elé állítja a helyi vállalkozásokat, különösen a fejlődő országokban. A multinacionális vállalatok megjelenése és a globális ellátási láncok kiépülése gyakran a helyi termelők háttérbe szorulásához vezethet.
A globalizációval párhuzamosan a nemzetközi kereskedelem bővülése alapvetően átalakította a világgazdaságot, mélyrehatóan befolyásolva a gazdasági növekedést, a foglalkoztatást és a jövedelemelosztást.
Ezenkívül a nemzetközi kereskedelem fokozódása új kockázatokat is hordoz magában. A gazdasági válságok gyorsabban terjedhetnek országhatárokon át, és a kereskedelmi viták komoly gazdasági károkat okozhatnak. A globális ellátási láncok sérülékenysége pedig különösen nyilvánvalóvá vált a legutóbbi években, például a COVID-19 világjárvány idején.
Összességében a nemzetközi kereskedelem bővülése a globalizáció egyik legfontosabb megnyilvánulása. Miközben új lehetőségeket teremt a gazdasági növekedésre és a fogyasztói jólétre, egyúttal komoly kihívások elé állítja a kormányokat és a vállalatokat, amelyeknek a változó körülményekhez kell alkalmazkodniuk.
Közvetlen külföldi befektetések (FDI) szerepe a globalizációban
A közvetlen külföldi befektetések (FDI) a globalizáció egyik motorjaként működnek, jelentős mértékben befolyásolva a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. Az FDI nem csupán tőkeáramlást jelent, hanem technológia-transzfert, know-how átadást és munkahelyteremtést is generál. Ezáltal a fogadó országok termelékenysége növekedhet, hozzájárulva a gazdasági növekedéshez.
A globalizáció lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy új piacokat keressenek és kihasználják a különböző országok komparatív előnyeit. Az FDI-k révén a cégek optimalizálhatják a termelési költségeiket, hozzáférhetnek olcsóbb munkaerőhöz vagy nyersanyagokhoz, és növelhetik versenyképességüket a globális piacon. Ez azonban kihívásokat is jelent a hazai vállalatok számára, amelyeknek versenyre kell kelniük a nemzetközi cégekkel.
Az FDI-k hatása nem egyértelműen pozitív. A fejlődő országok gyakran függenek az FDI-ktől, ami sebezhetővé teszi őket a tőkekiáramlással szemben. Ezenkívül a multinacionális vállalatok tevékenysége néha környezeti károkat okozhat, vagy kizsákmányolhatja a helyi munkaerőt. A szabályozási keretek gyengesége pedig lehetővé teheti a profitkivonást, ami csökkenti az adóbevételeket és a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulást.
A közvetlen külföldi befektetések kulcsszerepet játszanak a globális értékláncok kialakításában és működtetésében, összekapcsolva a különböző országok gazdaságait és elősegítve a specializációt.
A kormányoknak tudatosan kell kezelniük az FDI-kkel járó lehetőségeket és kihívásokat. A megfelelő szabályozási környezet, az átláthatóság és a korrupció elleni küzdelem elengedhetetlen ahhoz, hogy az FDI-k valóban hozzájáruljanak a fenntartható gazdasági fejlődéshez. Fontos a helyi vállalkozások támogatása is, hogy versenyképesek maradjanak a globalizált piacon.
Az FDI-k tehát komplex hatással vannak a gazdaságra, egyszerre kínálva lehetőségeket és generálva kihívásokat. A felelős és tudatos gazdaságpolitika elengedhetetlen ahhoz, hogy az FDI-k pozitív hatásai maximalizálhatók legyenek, miközben a negatív hatásokat minimalizáljuk.
A globális értékláncok kialakulása és hatásai
A globalizáció egyik legjelentősebb gazdasági hatása a globális értékláncok (GÉL) kialakulása. Ezek a láncok a termékek és szolgáltatások előállításának különböző fázisait foglalják magukban, melyeket a világ különböző országaiban végzik. Ez a folyamat lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy a termelést oda helyezzék, ahol a legköltséghatékonyabb, kihasználva az egyes országok komparatív előnyeit, például az olcsó munkaerőt vagy a speciális szakértelmet.
A GÉL-ek elterjedése új lehetőségeket teremtett a fejlődő országok számára. Lehetővé vált számukra, hogy bekapcsolódjanak a globális gazdaságba, specializálódjanak a termelési folyamatok bizonyos szegmenseire, és exportorientált növekedést érjenek el. Ez munkahelyeket teremtett, növelte a jövedelmeket és hozzájárult a gazdasági fejlődéshez. Ugyanakkor a fejlett országok vállalatainak is előnyöket hozott, hiszen csökkenthették a termelési költségeiket, növelve ezzel versenyképességüket a globális piacon.
Azonban a GÉL-ek kialakulása kihívásokat is felvet. Egyrészt, a fejlődő országok gyakran kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, hiszen a GÉL-ekben betöltött szerepük általában alacsony hozzáadott értékű tevékenységekre korlátozódik. Másrészt, a fejlett országokban munkahelyek szűnhetnek meg, mivel a termelés alacsonyabb költségű országokba helyeződik át. További problémát jelenthetnek a munkaügyi és környezetvédelmi szabályozások eltérései, melyek kihasználása etikai és fenntarthatósági kérdéseket vet fel.
A globális értékláncok komplex rendszerek, amelyekben a gazdasági szereplők egymástól függenek. Ez a kölcsönös függőség növeli a rendszer sérülékenységét, például válságok, természeti katasztrófák vagy geopolitikai feszültségek esetén.
A GÉL-ek működésének megértése és szabályozása kulcsfontosságú a globalizáció előnyeinek maximalizálásához és a negatív hatások minimalizálásához. Fontos a fair trade gyakorlatok előmozdítása, a munkaügyi és környezetvédelmi standardok betartatása, valamint a fejlődő országok kapacitásának fejlesztése, hogy magasabb hozzáadott értékű tevékenységekbe is bekapcsolódhassanak.
A globalizáció hatása a fejlődő országokra: lehetőségek és kihívások
A globalizáció a fejlődő országok számára jelentős gazdasági lehetőségeket teremtett, de komoly kihívásokkal is szembesítette őket. A külföldi tőkebeáramlás, a technológiai transzfer és a nemzetközi kereskedelem bővülése mind hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez és a szegénység csökkentéséhez.
Az egyik legfontosabb lehetőség a exportorientált növekedés. A fejlődő országok kihasználhatják a fejlett országok piacait, és specializálódhatnak azokra a termékekre és szolgáltatásokra, amelyek előállításában komparatív előnyük van. Ez növelheti a foglalkoztatást, a jövedelmeket és az életszínvonalat.
A közvetlen külföldi befektetések (FDI) szintén kulcsfontosságúak. Az FDI nem csak tőkét hoz, hanem technológiát, menedzsment tudást és hozzáférést a globális értékláncokhoz. Ez segíthet a fejlődő országoknak modernizálni a gazdaságukat és versenyképesebbé válni a nemzetközi piacon.
Ugyanakkor a globalizáció számos kihívást is jelent. A verseny fokozódása a hazai iparágakat veszélyeztetheti, különösen azokat, amelyek nem tudnak lépést tartani a technológiai fejlődéssel. A munkaerőpiaci szabályozás hiányosságai pedig kihasználáshoz és alacsony bérekhez vezethetnek.
A globalizáció hatására a fejlődő országok kiszolgáltatottabbá válhatnak a külső sokkoknak, például a globális recesszióknak vagy az árupiaci áringadozásoknak. A „race to the bottom” jelenség is komoly problémát jelenthet, amikor az országok alacsonyabb környezetvédelmi és munkaügyi normákkal próbálják magukhoz vonzani a befektetéseket.
A fejlődő országoknak aktívan kell kezelniük a globalizációval járó kockázatokat, és ki kell aknázniuk a kínálkozó lehetőségeket. Ez magában foglalja a jó kormányzást, az oktatást, az infrastruktúra fejlesztését és a hatékony szociális védőhálókat.
A fenntartható fejlődés elérése érdekében a fejlődő országoknak a globalizációt olyan módon kell alakítaniuk, amely figyelembe veszi a környezeti és társadalmi szempontokat is. Ez magában foglalja a zöld technológiák alkalmazását, a tisztességes munkafeltételek biztosítását és a helyi közösségek bevonását a döntéshozatali folyamatokba.
Fontos megjegyezni, hogy a globalizáció hatásai országonként eltérőek lehetnek, függően a gazdaság szerkezetétől, a politikai intézményektől és a társadalmi normáktól.
A globalizáció hatása a fejlett országokra: versenyképesség és szerkezetváltás
A globalizáció a fejlett országok gazdaságára jelentős hatást gyakorol, elsősorban a versenyképesség növelésének kényszere és a gazdasági szerkezet átalakítása révén. A fejlődő országok olcsóbb munkaerővel és alacsonyabb termelési költségekkel rendelkeznek, ami komoly kihívást jelent a fejlett országok számára. A vállalatok kénytelenek hatékonyabbá válni, innovatívabb termékeket és szolgáltatásokat kínálni, valamint racionalizálni a működésüket.
Ez a versenyhelyzet szerkezetváltáshoz vezet. A hagyományos iparágak, amelyek korábban a fejlett országok gazdaságának gerincét képezték, háttérbe szorulnak, és helyüket a magasabb hozzáadott értékű, tudásalapú ágazatok veszik át. Ilyenek például az információs technológia, a biotechnológia, a nanotechnológia és a pénzügyi szolgáltatások.
A fejlett országok számára a globalizáció tehát egy kettős kihívást jelent: egyrészt meg kell őrizniük versenyképességüket a globális piacon, másrészt pedig alkalmazkodniuk kell a gazdasági szerkezet átalakulásához.
A szerkezetváltás azonban nem problémamentes. Az új ágazatokban való elhelyezkedéshez speciális képzettség és készségek szükségesek, ami kihívást jelenthet a munkavállalók számára. A régi iparágakban dolgozók gyakran elveszítik állásukat, és nehezen találnak új munkát az új ágazatokban. Emiatt a kormányoknak fontos szerepük van a munkavállalók átképzésében és a szociális biztonság megteremtésében.
A globalizáció emellett a fejlett országok jövedelmi egyenlőtlenségeinek növekedéséhez is hozzájárulhat. A magas képzettségű és szaktudással rendelkező munkavállalók, akik az új ágazatokban dolgoznak, jelentős jövedelemre tehetnek szert, míg az alacsonyabb képzettségű munkavállalók lemaradnak. Ez a társadalmi feszültségek növekedéséhez vezethet.
A fejlett országoknak tehát aktívan kell kezelniük a globalizációval járó kihívásokat. Fontos a beruházás az oktatásba és a kutatás-fejlesztésbe, a munkavállalók átképzése, a vállalkozások támogatása és a szociális biztonság megteremtése. Csak így tudják a fejlett országok a globalizáció előnyeit maximálisan kihasználni, és elkerülni a negatív következményeket.
A munkaerőpiac globalizációja: migráció és bérszínvonalak
A globalizáció a munkaerőpiacot is gyökeresen átalakította. A munkaerő nemzetközi migrációja jelentősen megnőtt, ami egyaránt hoz magával előnyöket és kihívásokat a küldő és fogadó országok számára is.
A fogadó országok profitálhatnak a képzett munkaerő beáramlásából, ami pótolhatja a helyi hiányokat bizonyos szektorokban, különösen a magas hozzáadott értékű területeken, mint az IT vagy az egészségügy. Emellett a migránsok munkavállalása hozzájárulhat az innovációhoz és a gazdasági növekedéshez.
Ugyanakkor a nagymértékű migráció feszültségeket is okozhat a munkaerőpiacon. A képzetlen munkaerő esetében a migránsok versenyre kelhetnek a helyi munkavállalókkal, ami bércsökkenéshez vezethet bizonyos szektorokban. Ez különösen érzékenyen érintheti a már amúgy is alacsonyabb bérű munkaköröket.
A bérszínvonalak globalizációja azt jelenti, hogy a vállalatok a legolcsóbb munkaerőt keresik a világon, ami lefelé irányuló nyomást gyakorol a fejlett országok béreire.
A küldő országok számára a migráció egyrészt devizabevételt jelenthet a hazautalt pénzek révén, másrészt csökkentheti a munkanélküliséget. Viszont a képzett munkaerő elvándorlása, az úgynevezett „agyelszívás” komoly problémát jelenthet a fejlődő országok számára, hiszen ez gátolja a gazdasági fejlődésüket.
A munkaerőpiac globalizációjának kezelése komplex feladat. Fontos a migrációs politikák megfelelő szabályozása, a képzés és átképzés támogatása, valamint a szociális védőháló erősítése, hogy a globalizáció előnyei mindenki számára elérhetőek legyenek, és a negatív hatások minimalizálódjanak.
A technológiai fejlődés és a digitalizáció szerepe a globalizációban
A technológiai fejlődés és a digitalizáció a globalizáció motorjai. Nélkülük a mai értelemben vett globalizáció elképzelhetetlen lenne. A számítógépek, az internet és a mobil eszközök elterjedése drasztikusan csökkentette a kommunikációs költségeket és felgyorsította az információ áramlását. Ez lehetővé tette a vállalatok számára, hogy globális értékláncokat hozzanak létre, ahol a termékek és szolgáltatások különböző részei a világ különböző pontjain készülnek, kihasználva az egyes országok komparatív előnyeit.
A digitalizáció a kereskedelmet is átalakította. Az e-kereskedelem lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy közvetlenül értékesítsenek a fogyasztóknak szerte a világon, függetlenül a fizikai távolságoktól. Ez különösen fontos a kis- és középvállalkozások (KKV-k) számára, amelyek így könnyebben bekapcsolódhatnak a globális piacba.
Azonban a technológiai fejlődés nem csak lehetőségeket teremt, hanem kihívásokat is felvet. A digitalizáció növeli a versenyképességi nyomást, mivel a vállalatoknak folyamatosan fejleszteniük kell termékeiket és szolgáltatásaikat, valamint hatékonyabbá kell tenniük működésüket. Emellett a digitális szakadék is problémát jelent, mivel nem mindenki fér hozzá az internethez és a digitális eszközökhöz, ami tovább növelheti a társadalmi egyenlőtlenségeket.
A technológiai fejlődés és a digitalizáció a globalizáció legfontosabb katalizátorai, amelyek lehetővé teszik a globális kereskedelem és az információmegosztás soha nem látott mértékű bővülését.
A mesterséges intelligencia (MI) és az automatizálás további változásokat hoznak a globális gazdaságban. Az MI képes optimalizálni a termelési folyamatokat, javítani a logisztikát és személyre szabott szolgáltatásokat nyújtani. Az automatizálás azonban munkahelyek megszűnéséhez is vezethet, különösen a rutinszerű feladatokat ellátó munkavállalók számára. Ezért fontos, hogy a kormányok és a vállalatok befektessenek az oktatásba és a képzésbe, hogy a munkavállalók felkészüljenek a jövő munkaerőpiacára.
Összességében a technológiai fejlődés és a digitalizáció alapvetően átalakítja a globális gazdaságot. Fontos, hogy felismerjük a bennük rejlő lehetőségeket, de ne feledkezzünk meg a felmerülő kihívásokról sem, és proaktívan kezeljük azokat, hogy a globalizáció mindenki számára előnyös legyen.
A globalizáció és a pénzügyi piacok integrációja
A globalizáció a pénzügyi piacok integrációját is magával hozta, ami soha nem látott lehetőségeket teremtett a tőkeáramlásban. A nemzetközi tőke könnyebben áramolhat az országok között, lehetővé téve a fejlődő országok számára, hogy befektetéseket vonzzanak, és a fejlett országok számára, hogy új piacokon terjeszkedjenek. Ez a tőkeáramlás fellendítheti a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést.
Ugyanakkor a pénzügyi piacok integrációja komoly kihívásokat is jelent. A piacok közötti szoros kapcsolat azt jelenti, hogy egy országban bekövetkező pénzügyi válság gyorsan átterjedhet más országokra is, ami globális pénzügyi instabilitáshoz vezethet. A 2008-as pénzügyi válság ékes példája ennek a jelenségnek.
A pénzügyi piacok integrációja egy kétélű fegyver: egyrészt elősegíti a gazdasági növekedést, másrészt növeli a globális pénzügyi rendszer sebezhetőségét.
A spekulatív tőkeáramlások is problémát okozhatnak. A befektetők gyorsan mozgathatják a tőkét az országok között, ami hirtelen árfolyam-ingadozásokhoz és gazdasági instabilitáshoz vezethet. Ez különösen a kisebb, kevésbé fejlett országokat érinti hátrányosan.
A pénzügyi piacok integrációjának előnyeinek maximalizálása és a kockázatok minimalizálása érdekében szigorúbb nemzetközi szabályozásra és felügyeletre van szükség. Fontos, hogy a nemzeti szabályozások harmonizáltak legyenek, és hogy a nemzetközi szervezetek hatékonyan tudják felügyelni a globális pénzügyi rendszert.
Az információs technológia fejlődése tovább fokozta a pénzügyi piacok integrációját. A digitális pénzügyi szolgáltatások, mint például az online kereskedés és a kriptovaluták, új lehetőségeket teremtettek a befektetők számára, de egyben növelték a pénzügyi rendszer komplexitását és a szabályozási kihívásokat is.
A globalizáció hatása a nemzeti gazdaságpolitikákra
A globalizáció mélyreható hatást gyakorol a nemzeti gazdaságpolitikákra. A korábban viszonylag autonóm módon működő államok egyre inkább kénytelenek figyelembe venni a globális trendeket és a nemzetközi szereplők elvárásait. Ez a folyamat jelentős változásokat eredményez a gazdaságpolitikai döntéshozatalban.
A nemzeti gazdaságpolitikák mozgástere szűkül, mivel a tőke, a munkaerő és az áruk szabad áramlása korlátozza a kormányok azon képességét, hogy egyoldalúan szabályozzák a gazdaságot. Például, egy magas adókat kivető állam könnyen elveszítheti a tőkéjét, amely más, kedvezőbb adózási környezetet kínáló országokba áramlik.
A nemzetközi verseny fokozódása arra ösztönzi a kormányokat, hogy versenyképes adórendszereket, rugalmas munkaerőpiacot és vonzó befektetési környezetet alakítsanak ki. Ez néha „lefelé tartó spirálhoz” vezethet, ahol az államok versenyeznek egymással a legkedvezőbb feltételek biztosításáért, ami a munkavállalók jogainak és a környezetvédelmi előírásoknak a lazításához vezethet.
A globalizáció ugyanakkor új lehetőségeket is kínál a nemzeti gazdaságpolitikák számára. Az államok kihasználhatják a nemzetközi kereskedelem előnyeit, specializálódhatnak bizonyos ágazatokra, és bevonhatják a külföldi tőkét a gazdasági növekedés serkentése érdekében. A nemzetközi együttműködés révén az államok közösen kezelhetik a globális kihívásokat, mint például az éghajlatváltozás vagy a pénzügyi válságok.
A globalizáció hatására a nemzeti gazdaságpolitikák fókusza eltolódik a belső piac védelméről a nemzetközi versenyképesség javítására.
A nemzeti gazdaságpolitikáknak alkalmazkodniuk kell a globalizáció által teremtett új realitásokhoz. Ez magában foglalja a strukturális reformokat, az oktatás és a képzés fejlesztését, valamint az innováció támogatását. Az államoknak emellett aktívan részt kell venniük a nemzetközi szervezetek munkájában, hogy befolyásolják a globális szabályozást és előmozdítsák a saját érdekeiket.
