A DIAC (Diode for Alternating Current) egy kétirányú dióda, ami speciális kapcsoló funkciót tölt be az elektronikai áramkörökben. Nem rendelkezik vezérlő elektródával, mint a triak, ezért a működése kizárólag a rá kapcsolt feszültségtől függ. Alapvetően addig nem vezet, amíg a rákapcsolt feszültség el nem éri a törésfeszültségét (breakover voltage). Ezt a tulajdonságát használják ki a különböző alkalmazásokban.
A DIAC fő feladata, hogy beindítsa a triakot bizonyos váltakozó áramú áramkörökben. Gondoljunk például egy fényszabályozóra, ahol a DIAC a kondenzátor töltési idejétől függően kapcsolja be a triakot, ezáltal szabályozva a lámpára jutó teljesítményt.
A DIAC lényegében egy feszültségvezérelt kapcsoló, ami akkor lép működésbe, ha a rákapcsolt feszültség meghaladja a törésfeszültségét, ezáltal hirtelen engedélyezi az áram folyását.
Fontos megjegyezni, hogy a DIAC nem önmagában erősít, hanem kapcsolóelemként működik. A törésfeszültség felett hirtelen lecsökken a belső ellenállása, és az áram hirtelen megugrik. Ez a hirtelen áramváltozás indítja be a triakot, ami aztán a fő áramkör vezérlését végzi.
Alkalmazásai közé tartoznak a fényszabályozók, motorvezérlők, és általánosan minden olyan áramkör, ahol a váltakozó áramú teljesítményt valamilyen feszültségszinthez kötve kell szabályozni.
A DIAC alapelve: Kétirányú trigger dióda működése
A DIAC (Diode for Alternating Current) egy kétirányú trigger dióda, melynek alapvető funkciója, hogy egy meghatározott feszültségszint elérésekor hirtelen vezetővé váljon. Ezt a tulajdonságát kihasználva kapcsolóként működik a félvezető elektronikai áramkörökben. Működése szempontjából kulcsfontosságú, hogy mindkét irányban (anód-katód és katód-anód) hasonlóan viselkedik, tehát a polaritás nem befolyásolja a működését.
A DIAC nem vezeti az áramot, amíg a rákapcsolt feszültség (akár pozitív, akár negatív) el nem éri az ún. törésfeszültséget (breakover voltage), amit VBO-val jelölünk. Ez a feszültség a DIAC paramétereitől függ, és általában 20-40 V közötti érték. Amikor a feszültség eléri a VBO-t, a DIAC hirtelen vezetővé válik, és az áram meredeken megnő. Ezzel egyidejűleg a DIAC-on eső feszültség lecsökken egy alacsonyabb értékre, amit tartási feszültségnek (holding voltage) nevezünk.
A DIAC alapelve tehát azon alapszik, hogy egy bizonyos feszültségszint felett hirtelen alacsony impedanciájú állapotba kerül, lehetővé téve az áramkörben az áram folyását. Ezt a jelenséget használják ki a triac-ok vezérlésében és más kapcsoló áramkörökben.
A DIAC kikapcsol, azaz újra nem vezetővé válik, ha az áram lecsökken egy bizonyos érték alá, amit tartási áramnak (holding current) nevezünk. Ez az áram is a DIAC paramétereitől függ. Fontos megjegyezni, hogy a DIAC nem erősítő eszköz, hanem pusztán egy kapcsoló, ami egy adott feszültségszint elérésekor aktiválódik.
A DIAC működését leggyakrabban a triac vezérlésére használják. A triac egy háromlábú váltóáramú kapcsoló, melyet a DIAC segítségével lehet be- és kikapcsolni. A DIAC a triac kapujára (gate) ad impulzust, amikor a rákapcsolt feszültség eléri a törésfeszültséget, így a triac vezetővé válik, és az áram átfolyik rajta. Amikor az áram a triacon lecsökken a tartási áram alá, a triac kikapcsol.
Továbbiak a témában
A DIAC szerkezete és felépítése: Szimmetrikus félvezető kialakítás
A DIAC (Diode for Alternating Current) egy kétirányú, kétpólusú félvezető eszköz, amelyet elsősorban tirisztorok és triakok vezérlésére használnak. A DIAC szimmetrikus szerkezetű, ami azt jelenti, hogy nincs megkülönböztetett anódja és katódja; mindkét terminál ugyanúgy viselkedik. Ez a szimmetria kulcsfontosságú a váltakozó áramú áramkörökben való alkalmazhatóság szempontjából.
A DIAC alapvetően egy többrétegű (általában öt rétegű, p-n-p-n-p) szerkezet, amely két, egymással szembe fordított Schockley-diódának tekinthető. Ezt a felépítést úgy alakítják ki, hogy egy bizonyos feszültségérték (úgynevezett letörési feszültség) eléréséig a DIAC nagy ellenállást mutat. Amikor a DIAC-ra kapcsolt feszültség eléri a letörési feszültséget (VBO), hirtelen lecsökken az ellenállása, és az eszköz vezetővé válik.
A DIAC szimmetrikus kialakítása biztosítja, hogy mindkét irányban azonos letörési feszültséggel rendelkezzen, ami elengedhetetlen a váltakozó áramú áramkörökben való megbízható működéshez.
Fontos megjegyezni, hogy a letörési feszültség nem állandó, hanem függ a DIAC típusától és gyártási paramétereitől. A gyakorlatban ez az érték néhány voltól több tíz voltig terjedhet. A DIAC nem képes nagy áramokat kapcsolni önmagában; a célja az, hogy egy másik félvezető eszközt, például egy triakot, a megfelelő pillanatban bekapcsolja. A szimmetrikus felépítés biztosítja, hogy a triak vezérlése szimmetrikus legyen a váltakozó áram mindkét félperiódusában.
A DIAC kis mérete és egyszerű felépítése ellenére fontos szerepet tölt be számos elektronikai áramkörben, különösen a fényerőszabályzókban, motorvezérlőkben és egyéb váltakozó áramú alkalmazásokban.
A DIAC karakterisztikája: Áram-feszültség viszony elemzése
A DIAC, mint kétirányú dióda váltakozó áramhoz, egy különleges félvezető eszköz, amelynek kapcsoló funkciója a karakterisztikus áram-feszültség viszonyán alapul. A DIAC alapvetően egy háromrétegű dióda, de ellentétben a hagyományos diódákkal, mindkét irányban képes áramot vezetni, ha a feszültség eléri a törésfeszültséget (breakover voltage), melyet VBO-val jelölünk.
Amikor a DIAC-ra kapcsolt feszültség abszolút értéke kisebb, mint a VBO, a DIAC gyakorlatilag nem vezet áramot. Ezt az állapotot „off” állapotnak nevezzük. Az áram ekkor rendkívül kicsi, csupán egy szivárgási áramról beszélhetünk.
Azonban, amint a feszültség eléri a VBO-t (vagy a negatív irányban a -VBO-t), a DIAC hirtelen „be” kapcsol, és az áram meredeken megnő. Ezt a jelenséget törésnek (breakdown) hívjuk. A bekapcsolás után a DIAC feszültsége hirtelen lecsökken egy alacsonyabb értékre, amelyet bekapcsolási feszültségnek (on-state voltage) nevezünk. Ez a feszültség általában néhány volt.
A DIAC legfontosabb jellemzője, hogy a bekapcsolási feszültség elérése után a DIAC fenntartja a vezető állapotot, amíg az áram le nem csökken egy bizonyos tartási áram (holding current) alá.
Ez a karakterisztika teszi a DIAC-ot ideális eszközzé kapcsolókörökben, különösen azokban, ahol egy bizonyos feszültségszint elérésekor hirtelen bekapcsolásra van szükség. Például, a DIAC-ot gyakran használják TRIAC-ok vezérlésére, ahol a DIAC biztosítja a TRIAC kapujának a megfelelő impulzust a bekapcsoláshoz.
A DIAC áram-feszültség karakterisztikája tehát egyértelműen mutatja, hogy a DIAC nem egy lineáris eszköz. A működése két alapvető állapotra osztható: a nemvezető („off”) és a vezető („on”) állapotra. A két állapot közötti átmenet hirtelen és jól definiált, ami a DIAC-ot hatékony kapcsolóvá teszi különböző elektronikai alkalmazásokban.
A DIAC fontosabb paraméterei: Törőfeszültség, tartóáram, szórási áram
A DIAC kapcsolóként való működésének megértéséhez elengedhetetlen a fontosabb paramétereinek ismerete. Ezek közül kiemelkedik a törőfeszültség (VBO), a tartóáram (IH) és a szórási áram (ID).
A törőfeszültség az a feszültségérték, amelyet a DIAC-ra kell kapcsolni ahhoz, hogy az átvezessen. Amíg a DIAC-ra kapcsolt feszültség kisebb, mint a törőfeszültség, addig a DIAC nagy ellenállású állapotban van, gyakorlatilag nem folyik rajta áram. Amikor a feszültség eléri a törőfeszültséget, a DIAC hirtelen átkapcsol alacsony ellenállású állapotba, és nagymértékű áram kezd folyni rajta.
A tartóáram az a minimális áram, amely szükséges ahhoz, hogy a DIAC az átvezető állapotban maradjon. Ha az áram a tartóáram alá csökken, a DIAC kikapcsol, és visszatér a nagy ellenállású állapotba. Ez a paraméter kritikus a DIAC áramkörök tervezésekor, mivel biztosítani kell, hogy a DIAC-on átfolyó áram ne csökkenjen a tartóáram alá a kívánt működés során.
A szórási áram az az áram, amely a DIAC-on folyik, amikor a rákapcsolt feszültség kisebb, mint a törőfeszültség. Ez az áram általában nagyon kicsi (mikroamperes nagyságrendű), de fontos figyelembe venni a nagy érzékenységű áramkörök tervezésekor. A magasabb szórási áram zavarokat okozhat, vagy befolyásolhatja az áramkör működését.
A DIAC kapcsoló funkciójának alapja, hogy a törőfeszültség elérésekor hirtelen átkapcsol nagy ellenállású állapotból alacsony ellenállású állapotba, és a tartóáram biztosítja, hogy az átvezető állapot fennmaradjon.
Ezen paraméterek ismerete és helyes figyelembevétele elengedhetetlen a DIAC-ok hatékony alkalmazásához például triac vezérlőkörökben, ahol precíz kapcsolási időzítésre van szükség.
A DIAC működési módjai: Nyugalmi állapot, törés, vezetés
A DIAC működése három jól elkülöníthető szakaszra osztható: nyugalmi állapot, törés (breakover) és vezetés. Ezek a szakaszok határozzák meg a DIAC kapcsolóként való alkalmazhatóságát.
Nyugalmi állapotban, amikor a DIAC-ra kapcsolt feszültség abszolút értéke kisebb, mint a törési feszültség (VBO), a DIAC gyakorlatilag nem vezet. Ekkor egy nagyon kis szivárgási áram folyik rajta keresztül. Ez a szivárgási áram általában elhanyagolható a legtöbb alkalmazásban.
Töréskor, amikor a DIAC-ra kapcsolt feszültség eléri vagy meghaladja a törési feszültséget (VBO), a DIAC hirtelen vezetni kezd. Ez a törési feszültség egy fontos paraméter, amely meghatározza, hogy a DIAC mikor fog bekapcsolni. A törés folyamata nagyon gyors, és a DIAC ellenállása hirtelen lecsökken.
A törés után a DIAC vezetésbe lép. Ebben az állapotban a DIAC alacsony ellenállásúvá válik, és nagy áramot képes vezetni. A vezetés mindaddig fennmarad, amíg a DIAC-on átfolyó áram egy bizonyos szint (a tartóáram, IH) fölött marad. Ha az áram a tartóáram alá csökken, a DIAC kikapcsol, és visszatér a nyugalmi állapotba.
A DIAC szimmetrikus eszköz, ami azt jelenti, hogy a törési feszültsége és a vezetési tulajdonságai mindkét polaritásra azonosak. Ez teszi alkalmassá váltakozó áramú (AC) áramkörök vezérlésére, például triacok vezérlésére fényerőszabályzókban vagy motorvezérlőkben. A DIAC biztosítja a triac szimmetrikus bekapcsolását, ami fontos a stabil és megbízható működéshez.
Fontos megjegyezni, hogy a DIAC nem képes az áramkör áramának szabályozására, csupán a triac bekapcsolási időpontját vezérli. A tényleges áramszabályozást a triac végzi.
A DIAC alkalmazása triak vezérlésben: Fázishasításos szabályozás
A DIAC (Diode for Alternating Current) kulcsfontosságú szerepet játszik a triakok vezérlésében, különösen a fázishasításos szabályozás alkalmazásakor. Ez a technika széles körben elterjedt a váltakozó áramú (AC) teljesítmény szabályozásában, például fényerőszabályzókban, motorvezérlőkben és fűtőberendezésekben.
A fázishasításos szabályozás lényege, hogy a váltakozó áramú szinusz hullám egy részét „levágjuk”, ezáltal csökkentve a terhelésre jutó effektív feszültséget és áramot. A DIAC ebben a folyamatban úgy működik, mint egy kétirányú kapcsoló, amely csak akkor kapcsol be, ha a rákapcsolt feszültség eléri a törési feszültségét (breakover voltage). A DIAC és egy kondenzátor soros kapcsolása által alkotott áramkör töltődik a bemeneti váltakozó árammal. Amikor a kondenzátor feszültsége eléri a DIAC törési feszültségét, a DIAC bekapcsol, és a kondenzátor kisül a triak kapujára.
A triak kapujára érkező áramimpulzus bekapcsolja a triakot, amely ezután átvezeti a terhelésen az áramot. A triak a következő nullátmenetig bekapcsolva marad. A szabályozás mértékét a DIAC-ot és a kondenzátort tartalmazó áramkör töltési sebességének változtatásával lehet befolyásolni, általában egy potenciométerrel. A potenciométerrel állítjuk be, hogy mennyi idő teljen el a szinusz hullám kezdete és a DIAC bekapcsolása között, ezáltal meghatározva, hogy a szinusz hullám melyik részét engedjük át a terhelésnek.
A DIAC tehát egyfajta „időzítőként” funkcionál, amely meghatározza, hogy a triak mikor kapcsoljon be a szinusz hullám ciklusában.
Például, egy egyszerű fényerőszabályzó áramkörben a potenciométerrel növelve az ellenállást, a kondenzátor lassabban töltődik fel, így a DIAC később kapcsol be a szinusz hullám ciklusában. Ez azt eredményezi, hogy a triak kevesebb ideig van bekapcsolva, és a lámpára kevesebb teljesítmény jut, ami a fényerő csökkenéséhez vezet.
A DIAC használata a triak vezérlésben egyszerű és költséghatékony megoldás, de fontos megjegyezni, hogy a fázishasításos szabályozás harmonikus torzítást okozhat a hálózaton. Ezért bizonyos alkalmazásokban fejlettebb vezérlési módszereket alkalmaznak a harmonikusok csökkentésére.
A DIAC alkalmazása dimmer áramkörökben: Fényerőszabályozás elve
A DIAC a dimmer áramkörökben kulcsfontosságú szerepet játszik a fényerő szabályozásában. Működési elve azon alapul, hogy egy bizonyos feszültségérték (a törési feszültség) elérésekor vezetni kezd, és addig vezet, amíg az áram a tartási áram alá nem csökken.
A dimmer áramkörökben a DIAC-ot általában egy TRIAC-kal kombinálják. A bejövő váltakozó áram feszültsége egy kondenzátoron keresztül lassan növekszik. Amikor a kondenzátor feszültsége eléri a DIAC törési feszültségét, a DIAC vezetni kezd, és egy rövid impulzust ad a TRIAC kapujára.
Ez az impulzus bekapcsolja a TRIAC-ot, ami lehetővé teszi, hogy az áram átfolyjon a lámpán, és az világítson. A fényerő szabályozása azzal történik, hogy beállítjuk, milyen gyorsan töltődik fel a kondenzátor, ezáltal késleltetve a DIAC bekapcsolását, és így a TRIAC bekapcsolását is. Minél később kapcsol be a TRIAC a váltakozó áram ciklusában, annál rövidebb ideig világít a lámpa, és annál kisebb a fényerő.
A dimmer áramkörökben a potenciométer segítségével állíthatjuk be a kondenzátor töltési sebességét. A potenciométer növelésével a kondenzátor lassabban töltődik fel, ami késlelteti a DIAC bekapcsolását, és csökkenti a lámpa fényerejét. A potenciométer csökkentésével a kondenzátor gyorsabban töltődik fel, a DIAC hamarabb bekapcsol, és a lámpa fényereje nő.
Fontos megjegyezni, hogy a DIAC nem egy erősítő eszköz, hanem egy kapcsoló. A DIAC csak akkor kapcsol be, ha a feszültség eléri a törési feszültségét, és addig marad bekapcsolva, amíg az áram a tartási áram alá nem csökken. A DIAC tehát a TRIAC vezérlésével teszi lehetővé a fényerő szabályozását.
A DIAC alkalmazása villanófény áramkörökben: Kondenzátor kisütés vezérlése
A DIAC a villanófény áramkörökben kulcsszerepet játszik a nagyteljesítményű kondenzátor kisütésének vezérlésében. A működési elv egyszerű, mégis hatékony: a kondenzátor lassan töltődik egy ellenálláson keresztül, amíg a feszültség el nem éri a DIAC törőfeszültségét.
Amikor a kondenzátor feszültsége eléri ezt a pontot, a DIAC hirtelen vezetni kezd, ami egy impulzust generál. Ez az impulzus indítja be a villanócsövet (pl. Xenon cső), ami nagy intenzitású fényt bocsát ki. A DIAC tehát egyfajta elektronikus kapcsolóként működik, ami csak egy bizonyos feszültségszint elérésekor zárja az áramkört.
A DIAC ebben az esetben az időzítésért felelős: meghatározza, hogy milyen gyakran sül ki a kondenzátor, és ezáltal milyen gyakran villan a fény.
A DIAC előnye, hogy egyszerű, olcsó és megbízható. Nincs szüksége külön vezérlőjelre, a működése a kondenzátor töltési sebességétől függ. A villanófény áramkörökben a DIAC-ot gyakran egy TRIAC-kal kombinálják, ami lehetővé teszi a villanócső teljesítményének szabályozását.
Ezek az áramkörök megtalálhatók fényképezőgépekben, stúdióvillanókban és egyéb alkalmazásokban, ahol rövid ideig tartó, nagy intenzitású fényre van szükség.
A DIAC alkalmazása túlfeszültség védelemben: Áramkör védelme hirtelen feszültségugrások ellen
A DIAC-ok túlfeszültség elleni védelemben is kiválóan használhatóak. Működésük lényege, hogy egy bizonyos feszültségszint elérésekor hirtelen vezetni kezdenek, rövidzárat okozva a bemeneti oldalon. Ez a tulajdonság védelmet nyújt érzékeny áramkörök számára a hirtelen feszültségugrások ellen.
Gyakran alkalmazzák őket tirisztorokkal (SCR) együtt. A DIAC ebben az esetben a tirisztor vezérlő elektródájára kapcsolódik. Amikor a feszültség túllép egy előre meghatározott értéket, a DIAC vezetni kezd, bekapcsolva a tirisztort. A tirisztor ezután rövidzárlatot okoz, ami lekapcsolja a tápfeszültséget vagy kiold egy biztosítékot, megakadályozva a további károsodást.
A DIAC tehát egyfajta „feszültség-érzékeny kapcsolóként” funkcionál, ami a túlfeszültség bekövetkeztekor azonnal aktiválja a védelmi mechanizmust.
Ez a módszer különösen hatékony olyan alkalmazásokban, ahol a gyors reakcióidő kritikus fontosságú, például elektronikai berendezések, számítógépek és távközlési eszközök védelmében. A DIAC megbízható és költséghatékony megoldást kínál a túlfeszültség okozta károk elkerülésére, növelve az áramkörök élettartamát és megbízhatóságát.
A DIAC előnyei és hátrányai más kapcsolóelemekkel szemben
A DIAC, mint kapcsolóelem, egyszerűségében rejlik az ereje, de ez egyben a korlátja is a más kapcsolóelemekkel, például tranzisztorokkal vagy tirisztorokkal szemben. Előnye, hogy nincs vezérlőelektródája, ami csökkenti az áramkör komplexitását és költségét bizonyos alkalmazásokban. Ez különösen előnyös olyan esetekben, ahol egy bizonyos feszültség elérésekor automatikusan kell kapcsolni az áramkört, anélkül, hogy külső vezérlésre lenne szükség.
Ugyanakkor éppen ez a vezérlés hiánya a legnagyobb hátránya. Míg egy tranzisztort vagy tirisztort pontosan vezérelhetünk, a DIAC csak akkor kapcsol be, ha a rajta eső feszültség eléri a törőfeszültséget, és kikapcsol, ha az áram a tartóáram alá csökken. Ez korlátozza a felhasználhatóságát olyan alkalmazásokban, ahol precíz időzítésre vagy feszültségszint-vezérlésre van szükség.
A DIAC egyszerűsége és költséghatékonysága ellenére nem helyettesítheti a tranzisztorokat vagy tirisztorokat olyan alkalmazásokban, ahol a pontos vezérlés elengedhetetlen.
A DIAC továbbá kevésbé hatékony nagy teljesítményű alkalmazásokban, mint a tirisztorok, mivel a törőfeszültség és a tartóáram értékei nem mindig ideálisak a magas áramerősség kezelésére. A tranzisztorokhoz képest pedig lassabb kapcsolási sebességgel rendelkezik, ami korlátozza a frekvenciaérzékeny áramkörökben való alkalmazását. Azonban, a fázishasításos fényerőszabályozókban és egyszerűbb időzítőkben továbbra is népszerű választás a költséghatékonysága és megbízhatósága miatt.
A DIAC kiválasztásának szempontjai: Alkalmazásfüggő paraméterek
A DIAC kiválasztásakor az alkalmazás specifikus igényei döntőek. Nem mindegy, hogy egy fényerőszabályozóba, egy villanócső-vezérlőbe, vagy egy triak indítókörébe kerül. A legfontosabb paraméter a törésfeszültség (VBO), ami meghatározza, hogy mekkora feszültség szükséges a DIAC bekapcsolásához. Ezt az értéket az áramkör többi eleméhez kell igazítani. Például, egy triak vezérlésénél a DIAC törésfeszültségének alacsonyabbnak kell lennie, mint a triak kapufeszültségének maximális értékének.
A törésáram (IBO) szintén fontos szempont. Ez az az áram, ami a DIAC-on átfolyik a törésfeszültség elérésekor. Alacsonyabb törésáramú DIAC-ok érzékenyebbek, de ha túl alacsony, akkor zaj okozhat fals kapcsolásokat.
A DIAC kiválasztásánál a legfontosabb szempont, hogy a törésfeszültség és a törésáram értéke illeszkedjen az áramkörben lévő többi alkatrész paramétereihez, különösen a triak kapujához, ha azt vezérli.
A teljesítménydisszipáció sem elhanyagolható, különösen nagy áramú alkalmazásoknál. Ha a DIAC túlmelegszik, az élettartama jelentősen csökkenhet. Fontos figyelembe venni az áramkör környezeti hőmérsékletét is, mivel a DIAC paraméterei a hőmérséklet függvényében változhatnak.
Végül, de nem utolsó sorban, a kapcsolási sebesség is lényeges lehet bizonyos alkalmazásoknál. Gyors kapcsolási sebességű DIAC-ok alkalmasabbak lehetnek olyan áramkörökben, ahol pontos időzítésre van szükség.
Gyakori DIAC típusok és azok jellemzői
A DIAC-ok piacán számos típus létezik, melyek elsősorban a törési feszültségükben (VBO) és a törési áramukban (IBO) különböznek. Ezek a paraméterek alapvetően meghatározzák, hogy egy adott DIAC milyen áramkörben alkalmazható optimálisan. A leggyakoribb típusok közé tartoznak a DB3, DB4 és DB6 sorozatba tartozó alkatrészek.
A DB3 egy széles körben elterjedt DIAC típus, melyet általános célú alkalmazásokhoz terveztek. Jellemzően 28 és 36 V közötti törési feszültséggel rendelkezik, ami ideálissá teszi fázishasításos fényerőszabályzókban és motorvezérlőkben való használatra.
A DB4 sorozat a DB3-hoz hasonló, de gyakran szigorúbb tűréshatárokkal rendelkezik a törési feszültségre vonatkozóan, ami nagyobb pontosságot igényelő alkalmazásokban előnyös lehet.
A DB6 típusok magasabb törési feszültséggel (például 36-44 V) rendelkeznek, ami lehetővé teszi a használatukat olyan áramkörökben, ahol nagyobb feszültségingadozások fordulhatnak elő. Ezeket gyakran használják nagyobb teljesítményű fényerőszabályzókban és motorvezérlőkben.
A DIAC kiválasztásakor a legfontosabb szempont a törési feszültség illesztése az áramkör működési feszültségéhez. Ha a törési feszültség túl alacsony, a DIAC túl korán bekapcsol, ha pedig túl magas, akkor egyáltalán nem fog bekapcsolni.
Fontos megjegyezni, hogy a DIAC-ok nem rendelkeznek vezérlő elektródával, mint a triac-ok vagy tirisztorok. Emiatt a bekapcsolásuk kizárólag a rajtuk átfolyó áram függvénye. A gyártók adatlapjain részletes információk találhatók az egyes típusok specifikációiról, beleértve a törési feszültséget, a törési áramot, a tartási áramot és a maximális áramot.
