Az abszolút előnyök elmélete Adam Smith nevéhez fűződik, és a 18. század végén fogalmazódott meg. Lényege, hogy egy ország akkor profitál a nemzetközi kereskedelemből, ha egy adott terméket vagy szolgáltatást olcsóbban és hatékonyabban tud előállítani, mint más országok. Ez azt jelenti, hogy kevesebb erőforrás felhasználásával képes ugyanazt a mennyiséget előállítani, vagy ugyanannyi erőforrással többet.
Az elmélet alapvetően megváltoztatta a korábbi merkantilista szemléletet, amely a gazdagságot a nemesfémek felhalmozásában látta. Smith rámutatott, hogy a valódi gazdagság a termelésben és a kereskedelemben rejlik, és a specializáció révén minden ország javíthatja a saját és a világ gazdasági helyzetét.
Az elmélet jelentősége abban rejlik, hogy lefektette a nemzetközi munkamegosztás alapjait. Ha minden ország arra specializálódik, amiben a legjobb, akkor a globális termelés hatékonyabbá válik, és több termék és szolgáltatás áll rendelkezésre alacsonyabb áron. Ezáltal a fogyasztók szélesebb körben juthatnak hozzá a különböző termékekhez, és az életszínvonal emelkedhet.
Az abszolút előnyök elmélete a nemzetközi kereskedelem ösztönzésével hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a jóléthez, mivel lehetővé teszi az országok számára, hogy kihasználják erőforrásaikat a lehető leghatékonyabban.
Persze az elméletnek vannak korlátai. Nem magyarázza meg, mi történik akkor, ha egy országnak nincs abszolút előnye egyetlen termékben sem. Erre a problémára kínál megoldást a komparatív előnyök elmélete, amelyet David Ricardo dolgozott ki.
Adam Smith és az abszolút előnyök elméletének alapjai
Adam Smith, a klasszikus közgazdaságtan atyja, A nemzetek gazdagsága című művében fektette le az abszolút előnyök elméletének alapjait. Ez az elmélet a nemzetközi kereskedelem egyik legkorábbi és legfontosabb magyarázata, amely rávilágít arra, hogy a specializáció és a kereskedelem miért előnyös a résztvevő országok számára.
Az abszolút előny lényege, hogy egy ország akkor rendelkezik abszolút előnnyel egy termék vagy szolgáltatás előállításában, ha azt olcsóbban és hatékonyabban tudja előállítani, mint bármely más ország. Ez azt jelenti, hogy kevesebb erőforrást (munkaerőt, tőkét, nyersanyagokat) használ fel ugyanazon mennyiségű termék előállításához, vagy azonos mennyiségű erőforrással többet tud előállítani.
Smith szerint a nemzetközi kereskedelem alapja az, hogy az országok specializálódnak azokra a termékekre, amelyek előállításában abszolút előnnyel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az adott ország a lehető legtöbb erőforrást fordítja erre a termékre, és a többletet exportálja. Cserébe importálja azokat a termékeket, amelyek előállításában más országok rendelkeznek abszolút előnnyel. Ez a specializáció és csere lehetővé teszi, hogy minden ország hatékonyabban használja fel erőforrásait, és végső soron nagyobb gazdagságot érjen el.
Az abszolút előnyök elmélete azt állítja, hogy a nemzetek profitálhatnak a kereskedelemből, ha mindegyikük specializálódik azokra a termékekre, amelyek előállításában hatékonyabbak, és cserélik azokat más nemzetek által hatékonyabban előállított termékekre.
Például, ha Magyarország hatékonyabban tud bort termelni, mint Franciaország, és Franciaország hatékonyabban tud sajtot termelni, mint Magyarország, akkor mindkét ország számára előnyös, ha Magyarország bort exportál Franciaországba, és Franciaország sajtot exportál Magyarországra. Ez a kereskedelem lehetővé teszi, hogy mindkét ország több bort és több sajtot fogyasszon, mintha mindkettőt maguk állítanák elő.
Továbbiak a témában
Az abszolút előnyök elmélete egyszerű, de hatékony magyarázatot ad a nemzetközi kereskedelem előnyeire. Rávilágít arra, hogy a specializáció és a kereskedelem nem zéró összegű játszma, hanem mindkét fél számára előnyös helyzetet teremthet. Az elmélet alapvető fontosságú a nemzetközi gazdasági kapcsolatok megértéséhez, és a szabadkereskedelem melletti érvelés egyik legfontosabb alapja.
Az abszolút előny fogalmának definíciója és értelmezése
Az abszolút előny fogalmának középpontjában az áll, hogy egy ország hatékonyabban képes előállítani egy adott terméket vagy szolgáltatást, mint egy másik ország. Ez a hatékonyság mérhető az adott termék előállításához szükséges erőforrások mennyiségével. Ha egy ország kevesebb erőforrást (például munkaerőt, nyersanyagot, tőkét) használ fel ugyanannak a termékmennyiségnek az előállításához, akkor abszolút előnnyel rendelkezik az adott termékben.
Fontos hangsúlyozni, hogy az abszolút előny nem egyenlő a termék olcsóbb előállításával, bár gyakran összefügg vele. A lényeg a termelékenység, vagyis hogy egy egységnyi erőforrásból mennyi terméket tudunk előállítani. Például, ha Magyarország 10 munkaórával tud előállítani egy tonna búzát, míg Franciaország 15 munkaórával, akkor Magyarországnak abszolút előnye van a búza előállításában.
Az abszolút előny azt jelenti, hogy egy ország kevesebb erőforrással képes ugyanazt a termékmennyiséget előállítani, mint egy másik ország. Ez az elmélet alapja a nemzetközi kereskedelemnek, mivel ösztönzi az országokat, hogy azokra a termékekre specializálódjanak, amelyekben előnnyel rendelkeznek.
Az abszolút előny elmélete szerint minden országnak érdemes azokra a termékekre és szolgáltatásokra összpontosítania a termelést, amelyekben abszolút előnnyel rendelkezik, és azokat exportálnia. Ezzel párhuzamosan importálnia kell azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyekben más országok rendelkeznek abszolút előnnyel. Ez a specializáció és kereskedelem mindkét fél számára előnyös lehet, mivel növeli a termelékenységet és a fogyasztást.
Bár az abszolút előny elmélete egy fontos kiindulópont a nemzetközi kereskedelem megértéséhez, fontos megjegyezni, hogy nem magyaráz meg minden helyzetet. David Ricardo később kidolgozta a komparatív előnyök elméletét, amely árnyaltabban kezeli a kereskedelmi kapcsolatokat, különösen akkor, ha egy országnak minden termékben abszolút előnye van egy másik országhoz képest.
Az abszolút előnyök elméletének feltételezései és korlátai
Az abszolút előnyök elmélete, bár a nemzetközi kereskedelem alapköve, számos feltételezésre épül, melyek korlátozzák a valós gazdasági helyzetekre való alkalmazhatóságát. Az egyik legfontosabb feltételezés a tökéletes verseny megléte. Ez azt jelenti, hogy nincsenek piaci torzulások, a szereplők informáltak, és a termelési tényezők (munka, tőke) akadálytalanul áramlanak az országok között. A valóságban azonban a piacok ritkán tökéletesek; léteznek monopóliumok, oligopóliumok, információs aszimmetriák és a munkaerő mobilitása is korlátozott.
Egy másik feltételezés a homogén termékek léte. Az elmélet azt feltételezi, hogy a különböző országok által előállított termékek tökéletesen helyettesíthetőek egymással. A valóságban azonban a termékek minősége, márkája és egyéb jellemzői jelentősen eltérhetnek, ami befolyásolja a fogyasztók választásait és a kereskedelmi mintázatokat.
Az elmélet továbbá nem veszi figyelembe a szállítási költségeket. Ez a feltételezés irreális, hiszen a termékek mozgatása a különböző országok között költségekkel jár, ami befolyásolhatja az abszolút előnnyel rendelkező országok versenyképességét. A magas szállítási költségek akár meg is akadályozhatják a kereskedelmet, még akkor is, ha az egyik országnak abszolút előnye van egy adott termék előállításában.
A legkritikusabb korlát talán az, hogy az elmélet nem magyarázza meg a kereskedelmet abban az esetben, ha egy országnak minden termék előállításában abszolút előnye van. Ebben az esetben az elmélet szerint nem lenne kereskedelem, ami ellentmond a valóságnak. Ezt a problémát a komparatív előnyök elmélete oldja fel.
Az abszolút előnyök elmélete alapvetően statikus modell, nem veszi figyelembe a technológiai fejlődést és az idő múlásával bekövetkező változásokat a termelési tényezőkben. Ez korlátozza az elmélet prediktív erejét a hosszú távú kereskedelmi mintázatokra vonatkozóan.
Végül, az abszolút előnyök elmélete nem foglalkozik a jövedelemelosztással. Bár a kereskedelem összességében előnyös lehet az országok számára, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenki részesül az előnyökből. A kereskedelem egyes ágazatokban munkahelyek megszűnéséhez vezethet, ami jövedelmi egyenlőtlenségeket eredményezhet.
Példák az abszolút előnyök elméletének működésére a gyakorlatban
Az abszolút előnyök elméletének működését a gyakorlatban számos példával lehet szemléltetni. Vegyünk például két országot, Magyarországot és Brazíliát. Tegyük fel, hogy Magyarország kiemelkedően hatékony a búza termelésében, míg Brazília a kávé termesztésében. Ez azt jelenti, hogy Magyarország egy egységnyi búza előállításához kevesebb erőforrást használ fel, mint Brazília, és Brazília egy egységnyi kávé előállításához kevesebb erőforrást használ fel, mint Magyarország.
Ebben az esetben Magyarországnak abszolút előnye van a búza termelésében, Brazíliának pedig a kávé termesztésében. Az elmélet szerint mindkét ország profitálhat a specializációból és a kereskedelemből. Magyarország a búza termelésére koncentrál, míg Brazília a kávé termelésére. Ezután a két ország kereskedhet egymással, így mindkét fél olcsóbban juthat hozzá a másik termékéhez, mintha saját maga próbálná meg előállítani azt.
Egy másik példa lehet az elektronikai ipar és a textilipar. Japánnak gyakran abszolút előnye van az elektronikai termékek gyártásában, köszönhetően a technológiai fejlettségének és a magasan képzett munkaerőnek. Bangladessnek viszont abszolút előnye lehet a textiliparban, mivel alacsonyabbak a munkaerőköltségek. A két ország közötti kereskedelem lehetővé teszi Japán számára, hogy olcsóbban vásároljon ruházatot, míg Banglades hozzájuthat a fejlett elektronikai termékekhez.
Fontos megjegyezni, hogy az abszolút előny nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy országnak minden termékben előnye van. Előfordulhat, hogy egy országnak bizonyos termékekben abszolút előnye van, míg másokban nincs. Ebben az esetben is érdemes a specializációra törekedni azokon a területeken, ahol az ország a leghatékonyabb.
Az abszolút előnyök elmélete rávilágít arra, hogy a nemzetközi kereskedelem a kölcsönös előnyök forrása lehet, amennyiben az országok a termelési hatékonyságuk alapján specializálódnak és kereskednek egymással.
A gyakorlatban az abszolút előnyök érvényesülését számos tényező befolyásolhatja, például a szállítási költségek, a vámok és egyéb kereskedelmi korlátozások. Mindazonáltal az elmélet alapvető fontosságú a nemzetközi kereskedelem megértéséhez és a kereskedelmi politikák kialakításához.
Az abszolút előnyök elméletének kritikája és továbbfejlesztései
Adam Smith abszolút előnyök elmélete, bár úttörő jelentőségű volt a szabadkereskedelem propagálásában, nem maradt kritika nélkül. Az egyik legfőbb kifogás az volt, hogy nem ad magyarázatot arra az esetre, ha egy országnak minden termék előállításában abszolút előnye van. Mit tegyen egy olyan ország, amelyik mindenben kevésbé hatékony?
David Ricardo komparatív előnyök elmélete volt az első jelentős továbbfejlesztés. Ricardo megmutatta, hogy még akkor is érdemes kereskedni, ha egy országnak minden termékben abszolút előnye van. A hangsúly a relatív költségeken, azaz az alternatív költségeken van. Az országnak arra a termékre kell specializálódnia, amelynek az előállítása a legkisebb alternatív költséggel jár, és azt kell exportálnia.
A komparatív előnyök elmélete kiküszöböli az abszolút előnyök elméletének korlátait, és magyarázatot ad a nemzetközi kereskedelemre olyan esetekben is, amikor az egyik országnak minden termékben abszolút előnye van.
Későbbi elméletek, mint például a Heckscher-Ohlin modell, tovább árnyalták a képet. Ezek az elméletek figyelembe veszik a termelési tényezők (munkaerő, tőke, föld) eltérő ellátottságát az egyes országokban. Az országoknak azokat a termékeket érdemes exportálni, amelyeknek az előállításához bőségesen rendelkezésre álló termelési tényezőket használnak fel.
A modern kereskedelmi elméletek emellett figyelembe veszik a technológiai különbségeket, a méretgazdaságosságot és a termékdifferenciálást is. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak a nemzetközi kereskedelem összetettségéhez és a kereskedelemből származó előnyökhöz.
Összességében az abszolút előnyök elmélete jó kiindulópont volt, de a későbbi elméletek, különösen a komparatív előnyök elmélete, elengedhetetlenek a nemzetközi kereskedelem bonyolult dinamikájának megértéséhez.
Az abszolút előnyök elméletének kapcsolata a komparatív előnyök elméletével
Az abszolút előnyök elmélete, melyet Adam Smith fogalmazott meg, a nemzetközi kereskedelem egyik alapköve. Smith szerint egy országnak akkor érdemes egy terméket exportálnia, ha azt hatékonyabban, azaz kevesebb erőforrással képes előállítani, mint bármely más ország. Ezzel szemben, ha egy másik ország egy másik terméket hatékonyabban állít elő, akkor az a másik országnak érdemes exportálnia azt a terméket. Ez az abszolút előny. A kereskedelem tehát akkor válik kölcsönösen előnyössé, ha minden ország arra specializálódik, amiben abszolút előnnyel rendelkezik.
Azonban az abszolút előnyök elmélete nem ad teljes választ minden kereskedelmi helyzetre. Mi történik akkor, ha egy országnak minden termékben abszolút előnye van? Vagy éppen ellenkezőleg, nincs abszolút előnye semmilyen termékben? David Ricardo erre a kérdésre válaszolt a komparatív előnyök elméletével. Ricardo rámutatott, hogy a kereskedelem akkor is előnyös lehet, ha egy országnak nincs abszolút előnye semmiben.
A komparatív előnyök elmélete a relatív költségekre, vagyis az alternatív költségekre fókuszál. Ez azt jelenti, hogy egy országnak arra a termékre érdemes specializálódnia, amelynek az előállítása kisebb lemondással jár a többi termék előállításához képest. Más szóval, az a termék, amelyben a legalacsonyabb az alternatív költsége.
Az abszolút és komparatív előnyök közötti legfontosabb különbség az, hogy míg az abszolút előnyök az erőforrások abszolút hatékonyságára összpontosítanak, a komparatív előnyök a relatív hatékonyságot, az alternatív költségeket veszik figyelembe.
Tehát bár egy országnak lehet abszolút előnye minden termékben, a komparatív előnyök elve szerint akkor is érdemes kereskednie, hiszen specializálódva és kereskedve mindkét ország (vagy több) jobban járhat. A komparatív előnyök elmélete kiterjeszti az abszolút előnyök elméletét, és magyarázatot ad azokra a kereskedelmi kapcsolatokra is, ahol az abszolút előnyök elmélete nem alkalmazható.
Például, ha Magyarország mindkét terméket (például autót és bort) hatékonyabban tudja előállítani, mint Románia, akkor az abszolút előnyök elmélete szerint nem lenne értelme a kereskedelemnek. Azonban, ha Magyarország a bor előállításában sokkal hatékonyabb, mint az autó előállításában (Romániához viszonyítva), akkor Magyarországnak a borra érdemes specializálódnia, Romániának pedig az autóra, még akkor is, ha Magyarország az autót is hatékonyabban tudja előállítani.
Összefoglalva, az abszolút előnyök elmélete az első lépés a nemzetközi kereskedelem megértésében, de a komparatív előnyök elmélete ad teljesebb képet, és magyarázatot ad a globalizáció mozgatórugóira.
Az abszolút előnyök szerepe a globalizációban és a nemzetközi munkamegosztásban
Az abszolút előnyök elmélete kulcsszerepet játszik a globalizáció és a nemzetközi munkamegosztás megértésében. Lényege, hogy minden országnak érdemes arra a termékre vagy szolgáltatásra specializálódnia, amelynek előállításában hatékonyabb, mint bármely más ország. Ez az specializáció a termelés növekedéséhez és a hatékonyság javulásához vezet világszerte.
A globalizáció, mint folyamat, éppen az ilyen specializációk kibontakozását segíti elő. Amikor az országok megnyitják határaikat a kereskedelem előtt, lehetőségük nyílik arra, hogy azokat a termékeket importálják, amelyeket más országok olcsóbban tudnak előállítani, és exportálják azokat, amelyekben ők rendelkeznek abszolút előnnyel. Ez a kölcsönös függőség a nemzetközi munkamegosztás alapja.
Például, ha egy ország kiváló minőségű acélt tud előállítani alacsony költségen, míg egy másik ország magas szintű szoftverfejlesztési szakértelemmel rendelkezik, akkor az első ország acélt fog exportálni, a második pedig szoftvert. Ez a csere mindkét fél számára előnyös, mivel mindkét ország hozzájut ahhoz, amit a másik hatékonyabban tud előállítani.
Az abszolút előnyök elmélete tehát azt sugallja, hogy a szabad kereskedelem és a nemzetközi munkamegosztás a globális gazdasági jólét növekedéséhez vezet, mivel az erőforrások a leghatékonyabb felhasználásuk helyére áramlanak.
Azonban fontos megjegyezni, hogy az abszolút előnyök megléte nem minden esetben egyértelmű. Az országok közötti technológiai különbségek és a termelési tényezők elérhetősége változhat az idő múlásával. Emellett, a politikai és társadalmi tényezők is befolyásolhatják a kereskedelmi kapcsolatokat, még akkor is, ha egy ország rendelkezik abszolút előnnyel egy bizonyos területen. A valós világban a komparatív előnyök elmélete gyakran pontosabb képet ad a nemzetközi kereskedelemről, de az abszolút előnyök elmélete továbbra is fontos kiindulópont a globalizáció és a nemzetközi munkamegosztás megértéséhez.
Az abszolút előnyök hatása a nemzeti gazdaságokra és a fogyasztókra
Az abszolút előnyök elmélete szerint, ha egy ország egy adott terméket olcsóbban tud előállítani, mint bármely más ország, akkor annak az országnak abszolút előnye van abban a termékben. Ennek a felismerésnek jelentős hatása van a nemzeti gazdaságokra és a fogyasztókra. Amikor egy ország specializálódik azokra a termékekre, amelyekben abszolút előnye van, és azokat exportálja, miközben importálja azokat, amelyekben nincs, az erőforrásokat hatékonyabban használja fel.
A specializáció növeli a termelékenységet. A munkavállalók és a tőke koncentrálódnak azokra a területekre, ahol a legnagyobb hatékonyságot érik el. Ez a termelékenység növekedése a nemzeti gazdaság egészére pozitív hatással van, növelve a GDP-t és a gazdasági növekedést.
A nemzetközi kereskedelemnek köszönhetően a fogyasztók szélesebb termékválasztékhoz juthatnak, és gyakran alacsonyabb áron. Ha egy ország importál egy terméket, amelynek előállítása belföldön drágább lenne, a fogyasztók olcsóbban juthatnak hozzá. Ez növeli a vásárlóerőt és javítja az életszínvonalat.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az abszolút előnyökön alapuló kereskedelem nem feltétlenül előnyös mindenki számára. Egyes iparágak, amelyek nem versenyképesek a nemzetközi piacon, hátrányt szenvedhetnek. Ez munkahelyek elvesztéséhez és gazdasági nehézségekhez vezethet az érintett régiókban. A kormányoknak ezért fontos szerepük van a munkavállalók átképzésében és a gazdaság diverzifikálásában.
Az abszolút előnyökön alapuló nemzetközi kereskedelem végső soron a nemzeti gazdaságok és a fogyasztók számára előnyös, mivel növeli a termelékenységet, szélesíti a termékválasztékot és csökkenti az árakat.
Összességében az abszolút előnyök elmélete rávilágít arra, hogy a nemzetközi kereskedelemben a specializáció és a munkamegosztás kulcsfontosságú a gazdasági növekedés és a jólét szempontjából. Bár a kereskedelemnek lehetnek negatív következményei is egyes ágazatokra, a megfelelő politikákkal ezek a hatások enyhíthetők, és a kereskedelem előnyei maximalizálhatók.
Az abszolút előnyök elmélete a protekcionizmus és a szabadkereskedelem szempontjából
Adam Smith abszolút előnyök elmélete a nemzetközi kereskedelem alapvető mozgatórugójaként azonosítja az országok közötti termelési hatékonyság különbségeit. Az elmélet szerint egy országnak akkor van abszolút előnye egy termék előállításában, ha azt kevesebb erőforrással (pl. munkaerővel, nyersanyaggal) képes előállítani, mint egy másik ország.
A protekcionizmus szemszögéből nézve az abszolút előnyök elmélete kevésbé kínál támogató érveket. Hiszen ha egy ország minden termék előállításában hatékonyabb, azaz mindenben abszolút előnnyel rendelkezik, akkor a protekcionista intézkedések (vámok, kvóták) még inkább károsak lennének, mivel korlátoznák az ország exportját, és így a gazdasági növekedést is. Az elmélet inkább arra ösztönöz, hogy az országok specializálódjanak azokra a termékekre, amelyekben abszolút előnnyel rendelkeznek, és azokat exportálják.
A szabadkereskedelem szempontjából az abszolút előnyök elmélete az egyik legerősebb érv. Az elmélet azt sugallja, hogy a szabadkereskedelem minden résztvevő számára előnyös lehet, még akkor is, ha az egyik országnak nincs abszolút előnye minden termék előállításában. Ha minden ország arra specializálódik, amiben a legjobb, és kereskedik a többivel, akkor a globális termelés hatékonyabbá válik, és a fogyasztók szélesebb választékhoz juthatnak alacsonyabb áron. A szabadkereskedelem elősegíti a gazdasági növekedést, a technológiai fejlődést és a munkahelyteremtést.
Az abszolút előnyök elmélete azt sugallja, hogy a protekcionista intézkedések gátolják a gazdasági fejlődést, míg a szabadkereskedelem elősegíti a hatékonyságot és a jólétet.
Fontos megjegyezni, hogy az abszolút előnyök elmélete egy idealizált modell. A valóságban a kereskedelmi kapcsolatokat sokkal összetettebb tényezők is befolyásolják, mint például a szállítási költségek, a politikai kapcsolatok és a devizaárfolyamok. Mindazonáltal az elmélet fontos alapot nyújt a nemzetközi kereskedelem megértéséhez és a kereskedelempolitikai döntések meghozatalához.
Az abszolút előnyök elméletének alkalmazása a modern gazdasági kapcsolatokban
Az abszolút előnyök elmélete, bár egyszerűnek tűnik, alapvetően befolyásolta a modern gazdasági kapcsolatok alakulását. A globalizáció korában, ahol a termelési folyamatok szétszóródnak a világban, az országok továbbra is arra törekszenek, hogy azokban a területeken specializálódjanak, ahol abszolút előnyük van. Ez azt jelenti, hogy egy adott terméket vagy szolgáltatást hatékonyabban és olcsóbban tudnak előállítani, mint más országok.
Gyakorlati példák erre szinte minden iparágban megtalálhatók. Kína például a tömeggyártásban rendelkezik jelentős abszolút előnnyel, míg Németország a mérnöki tudás és a csúcstechnológiai termékek terén. Az elmélet alapján ezek az országok arra törekszenek, hogy ezekre a területekre koncentráljanak, és a többi terméket importálják.
Azonban a valóság ennél bonyolultabb. A termelési költségek, a szállítási költségek, a politikai tényezők és a vámok mind befolyásolják, hogy egy ország valóban ki tudja-e használni az abszolút előnyét. Például, ha egy országnek abszolút előnye van egy termék előállításában, de magasak a szállítási költségek, akkor lehet, hogy nem éri meg exportálnia azt.
Az abszolút előnyök elméletének modern alkalmazása során figyelembe kell venni a globális értékláncokat, ahol a termékek több országon keresztül haladnak, mielőtt elkészülnek. Ez azt jelenti, hogy egy ország abszolút előnye egy adott termelési fázisban is megnyilvánulhat, nem feltétlenül a teljes termék előállításában.
Továbbá, az abszolút előnyök nem statikusak. Az innováció és a technológiai fejlődés folyamatosan változtatja a versenyhelyzetet. Egy ország, amely korábban abszolút előnnyel rendelkezett egy területen, elveszítheti azt, ha nem fektet be a kutatásba és fejlesztésbe.
Összességében az abszolút előnyök elmélete továbbra is releváns a modern gazdasági kapcsolatokban, de a gyakorlati alkalmazás során figyelembe kell venni a globális gazdaság komplexitását és a változó versenyhelyzetet.
