Az alvási apnoe nem egyetlen betegség, hanem különböző típusokat foglal magában, amelyek közös jellemzője a légzés leállása vagy jelentős csökkenése alvás közben. A három fő típusa az obstruktív alvási apnoe (OSA), a centrális alvási apnoe (CSA), és a komplex alvási apnoe szindróma (CompSAS), ami a kettő kombinációja.
Az OSA a leggyakoribb forma, melyet a felső légutak elzáródása okoz, általában a nyelv vagy a lágy szájpad hátrafelé esése miatt. A légzési erőfeszítések továbbra is fennállnak, de a levegő nem jut el a tüdőbe. A CSA esetében az agy nem küld megfelelő jeleket a légzőizmoknak, így a légzési erőfeszítések hiányoznak. Ezt gyakran idegrendszeri problémák vagy szívbetegségek okozzák.
A komplex alvási apnoe, korábban kezelésfüggő centrális alvási apnoeként is ismert, az OSA kezelése során jelentkezik, amikor a légúti elzáródás megszűnik, de centrális apnoe epizódok továbbra is fennállnak. A diagnózis felállításához fontos a poliszomnográfia (alvásvizsgálat), ami rögzíti a légzés, a szívritmus és az agyhullámok változásait alvás közben.
Az alvási apnoe típusainak pontos azonosítása kulcsfontosságú a megfelelő kezelési stratégia kidolgozásához, mivel az OSA, CSA és CompSAS különböző megközelítéseket igényel.
Míg az OSA kezelésében a CPAP (folyamatos pozitív légúti nyomás) terápia az elsődleges választás, a CSA esetében más módszerek, például adaptív szervoventilláció (ASV) vagy oxigénterápia is szóba jöhetnek. A CompSAS kezelése a két típus kezelésének kombinációját igényli.
Mi az alvási apnoe? – Definíció, gyakoriság, társadalmi hatás
Az alvási apnoe egy komoly alvászavar, melyet a légzés ismétlődő leállása (apnoe) vagy jelentős csökkenése (hipopnoe) jellemez alvás közben. Ezek a légzési események legalább 10 másodpercig tartanak és óránként legalább ötször fordulnak elő.
Gyakorisága jelentős, a felnőtt lakosság kb. 2-4%-át érinti, de sokan nem is tudnak róla. A férfiaknál gyakoribb, mint a nőknél, és az elhízás, a magas vérnyomás, valamint az idősebb kor növelik a kockázatot.
Az alvási apnoe nem csupán egy kellemetlen alvászavar. Kezeletlenül súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a stroke-ot, a magas vérnyomást és a cukorbetegséget.
Társadalmi hatásai is jelentősek. A nappali álmosság miatt csökken a munkateljesítmény, nő a közlekedési balesetek kockázata, és romlik az életminőség. A partnerkapcsolatokra is negatív hatással lehet a horkolás és az éjszakai nyugtalanság.
A különböző típusú alvási apnoék (obstruktív, centrális, komplex) eltérő okokra vezethetők vissza, és a diagnózis felállítása kulcsfontosságú a megfelelő kezelés megkezdéséhez. Az obstruktív forma a leggyakoribb, míg a centrális és a komplex formák ritkábbak, és más megközelítést igényelnek.
Továbbiak a témában
Az alvási apnoe kialakulásának okai és rizikófaktorai
Az alvási apnoe kialakulásának okai és rizikófaktorai nagymértékben függenek az apnoe típusától. Obstruktív alvási apnoe (OSA) esetén a leggyakoribb ok a felső légutak elzáródása alvás közben. Ez leginkább a nyelv, a lágy szájpad és a garat izmainak ellazulása miatt következik be. A rizikófaktorok közé tartozik az elhízás, különösen a nyak körüli zsír lerakódása, ami szűkíti a légutakat. A nagy nyelv, a mandulák megnagyobbodása, vagy a recesszív állkapocs szintén hozzájárulhatnak az OSA kialakulásához. A férfi nem, az idősebb kor és a családi halmozódás további rizikófaktorok.
Centrális alvási apnoe (CSA) esetében az ok nem a légutak fizikai elzáródása, hanem az agytörzs légzésszabályozó központjának zavara. Ez azt jelenti, hogy az agy nem küld megfelelő jeleket a légzőizmoknak a légzéshez. A CSA-t gyakran összefüggésbe hozzák szívbetegségekkel, például szívelégtelenséggel, valamint stroke-kal, idegrendszeri betegségekkel (pl. Parkinson-kór) és bizonyos gyógyszerekkel (pl. opioid fájdalomcsillapítók). A magaslati tartózkodás is okozhat CSA-t, az alacsonyabb oxigénszint miatt.
A komplex alvási apnoe (Mixed Apnea) mind az OSA, mind a CSA elemeit tartalmazza. Gyakran előfordul, hogy a páciensnek először OSA-ja van, majd a CPAP kezelés megkezdése után centrális apnoe is jelentkezik. Ennek pontos okai még nem teljesen tisztázottak, de feltételezik, hogy a CPAP kezelés valamilyen módon befolyásolja az agytörzs légzésszabályozó központját. A komplex apnoe rizikófaktorai tehát az OSA és a CSA rizikófaktorainak kombinációját jelentik.
A legfontosabb rizikófaktor, ami mindhárom alvási apnoe típusnál fontos szerepet játszhat, az az életmód. A dohányzás, az alkoholfogyasztás és a mozgásszegény életmód mind hozzájárulhatnak az alvási apnoe kialakulásához és súlyosbodásához.
Fontos megjegyezni, hogy a felsorolt rizikófaktorok növelik az alvási apnoe kialakulásának valószínűségét, de nem jelentenek garanciát arra, hogy valakinél feltétlenül kialakul a betegség. A diagnózis felállításához és a megfelelő kezelés megkezdéséhez alvásvizsgálat (poliszomnográfia) szükséges.
Az alvási apnoe tünetei
Az alvási apnoe, legyen szó obstruktív, centrális vagy komplex formáról, számos tünettel járhat, amelyek nappal és éjszaka is megmutatkozhatnak. A tünetek súlyossága egyénenként változó lehet, és függ az apnoe típusától és a beteg általános egészségi állapotától.
Éjszakai tünetek közé tartozik a hangos horkolás, amely gyakran az obstruktív alvási apnoe velejárója. A horkolást fulladozó, ziháló hangok szakíthatják meg, amikor a légzés átmenetileg leáll. Gyakoriak a éjszakai felriadások, a szájszárazságra ébredés, a gyakori éjszakai vizelési inger (nocturia) és a izzadtság. A partner gyakran észleli a légzéskimaradásokat.
Nappali tünetekként jelentkezhet a fáradtság, a koncentrációs zavarok, a fejfájás (különösen reggel), az ingerlékenység, a memóriazavarok és a csökkent libidó. Az obstruktív alvási apnoéban szenvedők gyakran napközben is elalszanak, például vezetés közben vagy munkahelyen.
A kezeletlen alvási apnoe súlyos egészségügyi következményekkel járhat, mint például magas vérnyomás, szívbetegség, stroke és cukorbetegség.
Fontos megjegyezni, hogy a centrális alvási apnoe tünetei némileg eltérhetnek. Bár horkolás itt is előfordulhat, nem olyan jellemző, mint az obstruktív formánál. A centrális apnoéban a légzéskimaradások gyakran csendesebbek, és a beteg nem feltétlenül ébred fel minden alkalommal. A nappali fáradtság és a koncentrációs zavarok azonban itt is jelen vannak.
A komplex alvási apnoe a fenti tünetek kombinációját mutatja, ami megnehezítheti a diagnózist. A tünetek pontos azonosítása és a megfelelő diagnózis felállítása kulcsfontosságú a hatékony kezeléshez.
Az alvási apnoe diagnosztizálásának módszerei
Az alvási apnoe diagnosztizálása kulcsfontosságú a megfelelő kezelés megkezdéséhez, különösen azért, mert a különböző típusok (obstruktív, centrális, komplex) eltérő megközelítést igényelnek. A diagnózis felállításának alapja a poliszomnográfia (PSG), vagyis az éjszakai alvásvizsgálat.
A PSG során a következő paramétereket monitorozzák:
- Agyhullámok (EEG), az alvási szakaszok meghatározásához.
- Szemmozgások (EOG).
- Izomtónus (EMG), különösen az áll izmain.
- Szívritmus (EKG).
- Légzési erőfeszítés (mellkas és has mozgása).
- Orron és szájon át áramló levegő mennyisége.
- Vér oxigéntelítettsége (pulzoximéter).
- Horkolás hangereje.
Az obstruktív alvási apnoe esetén a légzési erőfeszítés megmarad, de a légáramlás megszűnik, mivel a légutak elzáródnak. A centrális alvási apnoe esetében viszont a légzési erőfeszítés is hiányzik, mert az agy nem küld megfelelő jeleket a légzőizmoknak. A komplex alvási apnoe mindkét elemét magában foglalja.
A PSG eredményei alapján számolják ki az Apnoe-Hypopnoe Indexet (AHI), ami megmutatja, hogy óránként átlagosan hányszor következik be légzéskimaradás (apnoe) vagy csökkent légzés (hypopnoe). Az AHI értéke alapján lehet súlyossági fokozatokat meghatározni (enyhe, közepes, súlyos).
Bizonyos esetekben otthoni alvásvizsgálatot is végezhetnek, de ez kevésbé részletes, mint a PSG, és leginkább az obstruktív alvási apnoe diagnosztizálására alkalmas. A centrális és komplex formák diagnosztizálásához általában a laboratóriumi PSG szükséges.
A pontos diagnózis érdekében, a PSG mellett, a szakorvos figyelembe veszi a páciens kórtörténetét, fizikai vizsgálatának eredményeit és az egyéb vizsgálatok (pl. vérgáz analízis) eredményeit is.
Obstruktív alvási apnoe (OSA) – Részletes bemutatás
Az obstruktív alvási apnoe (OSA) a leggyakoribb alvási apnoe típus. Lényege, hogy alvás közben a felső légutak – a garat, a nyelvgyök és a lágy szájpad – izmai elernyednek, ami elzárja a légutakat. Ez a légúti elzáródás légzéskimaradásokhoz, azaz apnoékhoz vagy hipopnoékhoz (csökkent légzéshez) vezet.
Az OSA kialakulásában számos tényező játszhat szerepet. A túlsúly az egyik legfontosabb rizikófaktor, mivel a nyaki zsírszövet növeli a légutakra nehezedő nyomást. Anatómiai tényezők is közrejátszhatnak, például a megnagyobbodott mandulák, az orrsövényferdülés vagy a kis állkapocs. Az alkoholfogyasztás és a nyugtatók szedése szintén súlyosbíthatja a problémát, mivel ezek az anyagok tovább lazítják a légúti izmokat.
Az OSA tünetei nappal és éjszaka is jelentkezhetnek. Éjszaka a legjellemzőbb a hangos horkolás, ami gyakran megszakad légzéskimaradásokkal. A betegek gyakran fulladozva, zihálva ébrednek. Nappal a leggyakoribb panasz a fáradtság, az aluszékonyság, a koncentrációs zavarok és a fejfájás. Az OSA hosszú távon növeli a szív- és érrendszeri betegségek, például a magas vérnyomás, a szívinfarktus és a stroke kockázatát.
Az obstruktív alvási apnoe lényege, hogy a felső légutak elzáródása miatt a légzés átmenetileg leáll alvás közben.
Az OSA diagnózisa alvásvizsgálattal (poliszomnográfiával) történik. A vizsgálat során a beteg alvását monitorozzák, rögzítve a légzést, a szívműködést, az agyi aktivitást és az izomtónust. A kezelés célja a légutak nyitva tartása alvás közben. A leggyakoribb kezelési mód a CPAP-terápia (folyamatos pozitív légúti nyomás), mely során egy orr- vagy arcmaszkon keresztül levegőt fújnak a légutakba, megakadályozva azok összeesését. Enyhébb esetekben életmódbeli változtatások, például a testsúlycsökkentés, az alkohol kerülése és a háton fekvés elkerülése is segíthetnek. Súlyosabb esetekben sebészeti beavatkozás is szóba jöhet.
Az OSA kialakulásának mechanizmusai
Az obstruktív alvási apnoe (OSA) kialakulásának mechanizmusa komplex, és több tényező együttes hatására vezethető vissza. Alapvetően a felső légutak elzáródása okozza az apnoés epizódokat. Ez az elzáródás általában a garatizmok ellazulása miatt következik be alvás közben. Ezek az izmok normál esetben nyitva tartják a légutakat, de bizonyos körülmények között képtelenek erre.
Számos tényező hozzájárulhat a garatizmok gyengüléséhez. Ilyen például az elhízás, ahol a nyaki zsírszövet megnövekedése szűkíti a légutakat. De szerepet játszhatnak anatómiai tényezők is, mint például a megnagyobbodott mandulák vagy orrpolipok. Az életkor előrehaladtával az izmok tónusa csökken, ami szintén növeli az OSA kockázatát.
A centrális alvási apnoe esetében a mechanizmus eltérő. Itt a légzést szabályozó központ (az agytörzsben) nem küld megfelelő jeleket a légzőizmoknak. Ez azt eredményezi, hogy a légzési erőfeszítés teljesen hiányzik. Ez a típus gyakran társul más alapbetegségekhez, például szívbetegségekhez, agyvérzéshez vagy neurológiai problémákhoz.
Az OSA kialakulásának kulcsa tehát a felső légutak alvás közbeni elzáródása, míg a centrális apnoéban a légzésszabályozás zavara áll a háttérben.
A komplex alvási apnoe (más néven kevert alvási apnoe) mindkét mechanizmust kombinálja. Általában obstruktív apnoéval kezdődik, majd centrális apnoés epizódok követik. A komplex apnoe pontos okai még nem teljesen tisztázottak, de feltételezik, hogy a CPAP-kezelés (folyamatos pozitív légúti nyomás) is szerepet játszhat a centrális komponens kialakulásában egyes esetekben.
Az OSA rizikófaktorai és okai
Az obstruktív alvási apnoe (OSA) kialakulásának számos rizikófaktora és oka lehet. Ezek közé tartozik az elhízás, ami a nyak körüli lágyrészek megnövekedéséhez vezet, szűkítve a légutakat. Az idősebb kor szintén növeli az OSA kockázatát, mivel a torok izmai gyengülhetnek. A férfi nem hajlamosabb az OSA-ra, mint a nők, bár a menopauza után a nők kockázata is megnő.
A genetikai hajlam is szerepet játszhat; ha a családban előfordult OSA, nagyobb a valószínűsége a kialakulásának. Az anatómiai tényezők, mint például a nagy nyelv, a kis állkapocs vagy a deviált orrsövény, szintén hozzájárulhatnak a légutak szűküléséhez.
Életmódbeli tényezők is befolyásolhatják az OSA kialakulását. A dohányzás irritálja a légutakat és gyulladást okoz, ami növeli az apnoék gyakoriságát. Az alkoholfogyasztás, különösen lefekvés előtt, ellazítja a torok izmait, ami szintén légúti elzáródáshoz vezethet.
Az OSA kialakulásának egyik legfontosabb oka a felső légutak elzáródása alvás közben, ami a légzőizmok erőfeszítése ellenére sem teszi lehetővé a levegő áramlását a tüdőbe.
Bizonyos egészségügyi állapotok is növelhetik az OSA kockázatát, például a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek.
Az OSA tünetei és jelei
Az obstruktív alvási apnoe (OSA) tünetei és jelei sokfélék lehetnek, és gyakran a partner vagy a családtag figyel fel rájuk először. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a hangos horkolás, melyet légzési szünetek követnek. Ezek a szünetek lehetnek rövid ideig tartóak, de akár percekig is elhúzódhatnak.
Éjszaka gyakori fulladásérzésre vagy hirtelen ébredésekre panaszkodhatnak az érintettek. Reggelente szájszárazság vagy torokfájás is jelentkezhet. A nappali tünetek közé tartozik a fáradtság, a koncentrációs zavarok, a fejfájás, és az ingerlékenység. Az OSA befolyásolhatja a munkavégzést és a tanulást is.
Fontos tudni, hogy az OSA nem csak a nappali fáradtság okozója lehet, hanem hosszú távon komoly egészségügyi problémákhoz is vezethet, mint például magas vérnyomás, szívbetegség, stroke és cukorbetegség.
Néhány kevésbé gyakori, de szintén jellemző jel lehet a csökkent libidó, a gyakori éjszakai vizelés (nocturia), és a reggeli merevedési zavarok férfiaknál. Gyermekek esetében az OSA tünetei eltérhetnek, például éjszakai ágybavizelés, szájlégzés, és figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) is felmerülhetnek.
Az OSA diagnosztizálása és a poliszomnográfia szerepe
Az obstruktív alvási apnoe (OSA), centrális alvási apnoe (CSA) és a komplex alvási apnoe diagnosztizálása kulcsfontosságú a megfelelő kezelés megkezdéséhez. Mivel a tünetek – mint például a horkolás, a nappali álmosság és a reggeli fejfájás – más betegségekre is utalhatnak, a pontos diagnózis elengedhetetlen. Ebben játszik központi szerepet a poliszomnográfia (PSG), azaz az alvásvizsgálat.
A poliszomnográfia egy komplex, éjszakai vizsgálat, melynek során számos fiziológiai paramétert monitoroznak alvás közben. Ezen paraméterek közé tartozik az agyhullámok (EEG), a szemmozgások (EOG), az izomaktivitás (EMG), a szívritmus (EKG), a légzési erőfeszítések, a légáramlás az orron és a szájon keresztül, valamint a vér oxigénszintje (SpO2). Az eredmények alapján azonosíthatóak az alvási apnoe epizódok, azok típusa (obstruktív, centrális vagy komplex), valamint a súlyossági fokuk.
A poliszomnográfia során azonosítják az apnoe-hipopnoe indexet (AHI), ami megmutatja, hogy egy óra alvás alatt átlagosan hány apnoe (légzéskimaradás) vagy hipopnoe (csökkent légzés) fordul elő. Az AHI érték alapján kategorizálják az OSA súlyosságát (enyhe, közepes, súlyos). A centrális apnoe diagnosztizálása során a légzési erőfeszítések hiánya a légáramlás leállásával egy időben jelentkezik, míg az obstruktív apnoe esetén a légzési erőfeszítések megmaradnak, de a légutak elzáródása miatt nincs légáramlás.
A poliszomnográfia a legmegbízhatóbb módszer az alvási apnoe diagnosztizálására és a különböző típusok elkülönítésére, lehetővé téve a személyre szabott terápiás terv kidolgozását.
A poliszomnográfia eredményei alapján az orvos fel tudja mérni a beteg állapotát, és javaslatot tehet a legmegfelelőbb kezelésre, ami lehet CPAP-terápia, szájpadlás-emelő készülék, életmódbeli változtatások vagy akár sebészeti beavatkozás is.
Az OSA kezelési lehetőségei – CPAP, BiPAP, szájpademelő készülékek, életmódváltás
Az obstruktív alvási apnoe (OSA) kezelésének elsődleges célja a légutak éjszakai nyitva tartása, míg a centrális alvási apnoe (CSA) esetén a légzésszabályozás javítása a cél. A komplex alvási apnoe (Mix) kezelése mindkét probléma kezelését igényli. Nézzük, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre:
- CPAP (Continuous Positive Airway Pressure): Ez a leggyakoribb kezelési mód az OSA esetén. Egy maszk segítségével folyamatos, állandó nyomású levegőt juttat a légutakba, megakadályozva azok összeesését. A CPAP nem kezeli a CSA-t, sőt, bizonyos esetekben ronthat is rajta. A CPAP készüléket orvos írja fel, és a nyomást egyénre szabottan állítják be egy alvásvizsgálat alapján.
- BiPAP (Bilevel Positive Airway Pressure): A BiPAP készülék kétféle nyomást biztosít: egy magasabbat a belégzéshez és egy alacsonyabbat a kilégzéshez. Ez kényelmesebb lehet, mint a CPAP, különösen azok számára, akik nehezen lélegeznek ki a CPAP által biztosított nyomás ellenében. A BiPAP-ot gyakran alkalmazzák a CSA kezelésére is, különösen, ha a CPAP nem hatékony.
- Szájpademelő készülékek (Oral Appliance Therapy – OAT): Ezek a fogászati eszközök az alsó állkapcsot előre helyezik, ezáltal tágítják a légutakat. Enyhe vagy közepesen súlyos OSA esetén lehetnek hatékonyak. Fontos, hogy a készüléket alvásspecialista vagy fogorvos illessze be. Nem alkalmazható a CSA kezelésére.
- Életmódváltás: Az életmódváltás fontos kiegészítő terápia lehet minden alvási apnoe típus esetén, bár önmagában ritkán elegendő.
- Testsúlycsökkentés: A túlsúly rontja az OSA-t.
- Alkoholfogyasztás csökkentése: Az alkohol ellazítja a torok izmait, ami súlyosbíthatja az apnoét.
- Dohányzás abbahagyása: A dohányzás irritálja a légutakat.
- Oldalfekvés: A háton fekvés súlyosbíthatja az apnoét.
A komplex alvási apnoe kezelése bonyolultabb lehet, mivel mind az obstruktív, mind a centrális komponenseket kezelni kell. Gyakran a CPAP vagy BiPAP készülék beállítása során a CSA tünetei is megjelennek. Ebben az esetben a készülék beállítását, vagy a terápiás módszert kell módosítani.
A megfelelő kezelés kiválasztása az alvási apnoe típusától és súlyosságától, valamint az egyéni tényezőktől függ. Elengedhetetlen az alvásspecialista orvos által végzett alapos kivizsgálás és diagnózis.
Fontos megjegyezni, hogy a kezelés hatékonyságát rendszeresen ellenőrizni kell, és szükség esetén módosítani. A tünetek enyhülése és az életminőség javulása érdekében a páciens aktív együttműködése és a kezelési terv betartása elengedhetetlen.
Centrális alvási apnoe (CSA) – Részletes bemutatás
A centrális alvási apnoe (CSA) abban különbözik az obstruktív formától, hogy nem a légutak elzáródása okozza a légzéskimaradásokat. Ehelyett a probléma az agy légzőközpontjában rejlik. Az agy nem küld megfelelő jeleket a légzőizmoknak (pl. a rekeszizomnak), hogy azok összehúzódjanak és a légzés létrejöjjön.
Ennek eredményeképpen a légzési erőfeszítés hiányzik, vagy jelentősen csökken. Képzeljük el, hogy a karmester nem adja meg a jelet a zenekarnak, így a zene elhallgat. A CSA esetében az agy nem „karmesterkedik” megfelelően a légzés felett.
Számos tényező vezethet centrális alvási apnoéhoz. Ezek közé tartoznak:
- Szívbetegségek: Szívelégtelenség esetén gyakrabban fordul elő.
- Stroke vagy más agyi károsodások: Ezek befolyásolhatják az agy légzőközpontjának működését.
- Magaslati tartózkodás: A magasabb tengerszint feletti magasság alacsonyabb oxigénszintje légzési zavarokhoz vezethet.
- Bizonyos gyógyszerek: Például opioid fájdalomcsillapítók.
- Cheyne-Stokes légzés: Ez egy speciális légzési minta, amely mély és gyors légzések váltakozásából áll, majd átmeneti légzésszünet következik. Gyakran társul szívelégtelenséghez és stroke-hoz.
A centrális alvási apnoe legfontosabb jellemzője, hogy a légzéskimaradásokat nem a légutak elzáródása, hanem az agy légzőközpontjának hibás működése okozza.
A diagnózis felállítása poliszomnográfiával (alvásvizsgálattal) történik. A kezelés a kiváltó októl függ. Szükség lehet CPAP (folyamatos pozitív légúti nyomás) terápiára, de a hagyományos CPAP nem mindig hatékony a CSA kezelésében. Léteznek speciális CPAP gépek (pl. ASV – adaptív szervo-ventilláció), amelyek kifejezetten a CSA kezelésére lettek kifejlesztve. Más terápiák közé tartozhat az oxigénterápia vagy a háttérben álló betegség (pl. szívelégtelenség) kezelése.
A CSA kialakulásának mechanizmusai – Az agytörzs szerepe
A centrális alvási apnoe (CSA) kialakulásának hátterében az agytörzs, azon belül is a légzőközpontok működési zavara áll. Az agytörzs felelős a légzés automatikus szabályozásáért, beleértve a légzési ütem és mélység fenntartását alvás közben is. Amikor ez a központ nem küld megfelelő jeleket a légzőizmoknak (pl. a rekeszizomnak), légzéskimaradás következik be.
Számos tényező befolyásolhatja az agytörzs légzésszabályozó funkcióját. Ilyen lehet például egy agytörzsi sérülés, stroke, vagy bizonyos neurológiai betegségek, mint a Parkinson-kór vagy az Alzheimer-kór. Ezek a betegségek károsíthatják az idegsejteket, amelyek a légzés szabályozásában vesznek részt.
Egy másik fontos tényező a szívbetegség. A krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakran előfordul Cheyne-Stokes légzés, ami egy periodikus légzési minta, melyet apnoés és hyperpnoés szakaszok váltakozása jellemez. Ennek hátterében a vér szén-dioxid szintjének ingadozása áll, ami a légzőközpontok túlérzékenységét okozza.
A CSA legfontosabb mechanizmusa tehát az, hogy az agytörzs nem indítja el a légzést, ami a légzőizmok aktivitásának hiányához vezet.
Bizonyos gyógyszerek, különösen az opioid fájdalomcsillapítók, szintén elnyomhatják az agytörzs légzésszabályozó funkcióját, ezzel CSA-t idézve elő. Fontos megjegyezni, hogy a CSA nem feltétlenül jár együtt horkolással, ellentétben az obstruktív alvási apnoéval, ami gyakran a felső légutak elzáródása miatt alakul ki.
A CSA típusai – Hyperventillációs, hypoventillációs és Cheyne-Stokes légzés
A centrális alvási apnoe (CSA) kevésbé gyakori, mint az obstruktív forma, és a légzőközpont zavara okozza, nem pedig fizikai akadály. A CSA-n belül is megkülönböztetünk különböző típusokat, melyek légzésmintázatukban és kiváltó okukban térnek el.
A hyperventillációs CSA esetében a vér szén-dioxid szintje túlságosan alacsonyra esik, ami a légzőközpont működésének átmeneti leállásához vezet. Ez gyakran szívbetegségben szenvedőknél figyelhető meg, ahol a szív nem képes hatékonyan pumpálni a vért, ami a szén-dioxid ingadozásához vezethet.
A hypoventillációs CSA a légzés csökkenésével vagy leállásával jár, de itt a kiváltó ok nem a szén-dioxid szint hirtelen esése, hanem a légzőközpont alapvető zavara. Ez lehet neurológiai probléma következménye, vagy bizonyos gyógyszerek mellékhatása.
A Cheyne-Stokes légzés egy ciklikus légzésminta, amelyben a légzés fokozatosan mélyül, majd fokozatosan sekélyebbé válik, végül pedig átmeneti légzésszünet (apnoe) következik be. Ez a minta gyakran szívbetegségben, stroke-ban vagy magas hegyekben tartózkodó embereknél figyelhető meg.
Érdemes megjegyezni, hogy a CSA diagnosztizálása és kezelése komplex feladat, melyhez szakorvosi konzultáció szükséges. A pontos típus azonosítása elengedhetetlen a megfelelő terápia kiválasztásához.
Fontos megkülönböztetni ezeket a CSA típusokat az obstruktív alvási apnoétól, ahol a légzés fizikai akadály miatt szűnik meg, és a légzőközpont továbbra is próbálja irányítani a légzést.
A CSA rizikófaktorai és okai – Szívbetegségek, stroke, gyógyszerek
A centrális alvási apnoe (CSA) kialakulásában jelentős szerepet játszanak a szív- és érrendszeri betegségek. A szívelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakrabban fordul elő CSA, mivel a szív nem képes megfelelően pumpálni a vért, ami a vérgázok ingadozásához és a légzőközpont szabályozási zavaraihoz vezethet.
A stroke, különösen az agytörzset érintő infarktus vagy vérzés, szintén növeli a CSA kockázatát. Az agytörzsben található légzőközpont sérülése közvetlenül befolyásolja a légzés szabályozását, ami apnoés epizódokhoz vezethet.
Bizonyos gyógyszerek, különösen az opioid alapú fájdalomcsillapítók, légzésdepressziót okozhatnak, ami hozzájárulhat a CSA kialakulásához. Az opioidok csökkentik a légzőközpont érzékenységét a szén-dioxidra, ami miatt a légzés lelassul vagy akár teljesen leállhat. Fontos megjegyezni, hogy a CSA kialakulásában több tényező is szerepet játszhat, és a fenti rizikófaktorok gyakran kombinálódnak egymással.
A szívbetegségek, a stroke és bizonyos gyógyszerek – különösen az opioidok – mind növelhetik a centrális alvási apnoe (CSA) kialakulásának kockázatát.
Ezért a CSA diagnosztizálásakor és kezelésekor fontos figyelembe venni a beteg teljes kórtörténetét és gyógyszerszedését.
A CSA tünetei és jelei – Különbségek az OSA-hoz képest
A centrális alvási apnoe (CSA) tünetei némileg eltérhetnek az obstruktív alvási apnoétól (OSA). Míg az OSA-nál a légzéskimaradás oka a légutak elzáródása, a CSA esetében az agy nem küld megfelelő jeleket a légzőizmoknak. Ezért a CSA-ban szenvedők nem feltétlenül horkolnak, vagy legalábbis nem olyan hangosan, mint az OSA-s betegek.
Gyakori tünetek a légszomj, különösen éjszaka, illetve a fáradtság és a nappali álmosság. A CSA-ban szenvedők gyakran nehezen alszanak el, és gyakran felébrednek éjszaka. A fejfájás is előfordulhat, de ez mindkét típusnál megjelenhet.
A legfontosabb különbség, hogy a CSA esetén a légzőerőfeszítés hiányzik a légzéskimaradás alatt, míg az OSA esetén a beteg próbál levegőt venni, de a légutak elzáródása miatt nem sikerül.
Fontos megjegyezni, hogy a komplex alvási apnoe (komplex alvási apnoe szindróma – CompSAS) mindkét típus jellemzőit mutatja. Ez azt jelenti, hogy a betegnél mind obstruktív, mind centrális apnoés epizódok előfordulnak.
A CSA diagnosztizálása és a poliszomnográfia sajátosságai
A centrális alvási apnoe (CSA) diagnosztizálása jelentősen eltér az obstruktív formától, elsősorban azért, mert a légzési erőfeszítés hiánya jellemzi. A poliszomnográfia (PSG), azaz az alvásvizsgálat kulcsfontosságú szerepet játszik a CSA azonosításában. A PSG során rögzítik az agyhullámokat (EEG), a szemmozgásokat (EOG), az izomaktivitást (EMG), a légzési erőfeszítéseket (mellkas és has mozgása), a légáramlást és a véroxigénszintet (SpO2).
A CSA diagnózisának alapja a légáramlás hiánya légzési erőfeszítés nélkül. Ezt a mellkas- és hasmozgást monitorozó érzékelők segítségével állapítják meg. Fontos a különböző CSA altípusok (pl. Cheyne-Stokes légzés, gyógyszer okozta CSA) elkülönítése, ami a légzési mintázat részletes elemzését igényli.
A poliszomnográfia során különös figyelmet kell fordítani a légzési erőfeszítések és a légáramlás közötti kapcsolatra, mivel ez az alapja a CSA és az obstruktív alvási apnoe (OSA) megkülönböztetésének.
A véroxigénszint csökkenése (deszaturáció) szintén megfigyelhető CSA esetén, de ez nem feltétlenül olyan súlyos, mint OSA-nál. A PSG eredmények alapján számítják ki az Apnea-Hypopnea Indexet (AHI), ami CSA esetén a centrális apnoék számát jelzi óránként.
A CSA kezelési lehetőségei – CPAP, BiPAP, oxigénterápia, gyógyszeres kezelés
A centrális alvási apnoe (CSA) kezelése lényegesen eltér az obstruktív alvási apnoéétól (OSA), és a komplex (vagy kevert) alvási apnoe kezelése is speciális megközelítést igényel. Míg az OSA esetén a légutak elzáródása a fő probléma, a CSA esetében az agy nem küld megfelelő jeleket a légzőizmoknak.
CPAP (folyamatos pozitív légúti nyomás) terápia gyakran kevésbé hatékony a CSA kezelésében, mint az OSA-nál, bár bizonyos esetekben, különösen a Cheyne-Stokes légzéssel járó CSA-ban, segíthet stabilizálni a légzést. Fontos, hogy a CPAP nyomását gondosan állítsák be, hogy ne okozzon további légzési problémákat.
A BiPAP (kétfázisú pozitív légúti nyomás), különösen az ST (spontán/időzített) mód, jobb választás lehet CSA esetén. A BiPAP képes támogatni a légzést akkor is, ha a beteg nem veszi a levegőt spontán, ezzel biztosítva a megfelelő légzési frekvenciát. Ez különösen fontos a centrális apnoe esetén, ahol a légzési késztetés hiányzik.
Az oxigénterápia segíthet a vér oxigénszintjének emelésében, de nem kezeli a légzési apnoét magát. Alkalmazható kiegészítő terápiaként, különösen azoknál a betegeknél, akiknek alacsony a vér oxigénszintje.
A gyógyszeres kezelés szerepe a CSA kezelésében korlátozott. Bizonyos gyógyszerek, például az acetazolamid, serkenthetik a légzést, de általában nem a fő kezelési módszer. A CSA hátterében álló alapbetegség (pl. szívelégtelenség) kezelése kulcsfontosságú a légzési problémák javításában.
A CSA kezelése komplexebb, mint az OSA-é, és gyakran multidiszciplináris megközelítést igényel, amely magában foglalja a pulmonológust, a kardiológust és a neurológust is.
A komplex alvási apnoe (amikor OSA és CSA is jelen van) kezelése a két probléma kezelésére irányul. Általában először az OSA-t kezelik CPAP-pal vagy BiPAP-pal, majd ha a centrális apnoe továbbra is fennáll, a kezelési tervet módosítják, például adaptív szervoventilátor (ASV) alkalmazásával.
Az adaptív szervoventilátor (ASV) egy speciális légzéstámogató eszköz, amelyet kifejezetten a centrális alvási apnoe és a Cheyne-Stokes légzés kezelésére fejlesztettek ki. Az ASV automatikusan alkalmazkodik a beteg légzési mintázatához, és szükség esetén támogatja a légzést, ezzel megelőzve az apnoékat és hypopnoékat.
Komplex alvási apnoe (Mixed Apnea) – Részletes bemutatás
A komplex alvási apnoe, más néven kevert alvási apnoe, az obstruktív és a centrális alvási apnoe egyidejű jelenlétét jelenti. Ez azt jelenti, hogy az alvás során mind a légutak elzáródása (obstruktív komponens), mind az agy légzőközpontjának működési zavara (centrális komponens) is előfordul.
A komplex alvási apnoe diagnosztizálása gyakran kihívást jelent, mivel a tünetek és a kiváltó okok kombinációja miatt nehezebb felismerni. Jellemzően először obstruktív apnoe jelentkezik, amelyet később centrális apnoe epizódok követnek, különösen CPAP (folyamatos pozitív légúti nyomás) terápia alkalmazása során.
A legfontosabb megkülönböztető jegy a komplex alvási apnoe esetében, hogy a centrális apnoe epizódok az obstruktív apnoe kezelése után is fennmaradnak.
A kezelés során figyelembe kell venni mindkét típusú apnoe jelenlétét. A CPAP terápia továbbra is alkalmazható, de szükség lehet a nyomás beállítására, vagy akár más terápiás módszerek (például BiPAP – kétfázisú pozitív légúti nyomás) alkalmazására is. A kezelés célja a légzés normalizálása és az alvás minőségének javítása.
A komplex alvási apnoe kezelése személyre szabott megközelítést igényel, amely figyelembe veszi az egyéni állapotot és a tünetek súlyosságát. A kezelőorvos szoros figyelemmel kíséri a beteg állapotát és a terápia hatékonyságát, szükség esetén módosítva a kezelési tervet.
A komplex alvási apnoe kialakulásának mechanizmusai – Az OSA és CSA kombinációja
A komplex alvási apnoe (más néven kevert alvási apnoe) egy olyan állapot, amelyben az obstruktív alvási apnoe (OSA) és a centrális alvási apnoe (CSA) is jelen van. Ez azt jelenti, hogy a beteg alvása során mind a légutak elzáródása, mind az agy légzésszabályozásának zavara előfordul.
A kialakulás mechanizmusa nem teljesen tisztázott, de gyakran megfigyelhető, hogy az OSA sikeres kezelése (pl. CPAP terápia) után centrális apnoe epizódok válnak dominánssá. Ez arra utal, hogy az OSA megszüntetése felfedheti a háttérben meghúzódó CSA-t, amely eddig az obstruktív események által elfedve volt.
A legfontosabb, hogy a komplex alvási apnoe nem egyszerűen az OSA és CSA egyidejű jelenléte, hanem sokszor az OSA kezelésére adott válaszként alakul ki.
A légzési szabályozás instabilitása, szívbetegségek és bizonyos idegrendszeri problémák hozzájárulhatnak a komplex alvási apnoe kialakulásához. A diagnózis felállítása és a megfelelő kezelés kidolgozása speciális szakértelmet igényel, mivel a kétféle apnoe kezelése eltérő lehet.
A komplex alvási apnoe diagnosztizálása és a kezelés kihívásai
A komplex alvási apnoe (Komplex Alvási Apnoe Szindróma, CompSAS) diagnosztizálása kihívást jelenthet, mivel az obstruktív és centrális apnoe elemek keverednek. A poliszomnográfia, vagyis az alvásvizsgálat elengedhetetlen a pontos diagnózishoz, mivel azonosítani kell az obstruktív események megszűnését követő centrális apnoe megjelenését.
A kezelés során a CPAP (folyamatos pozitív légúti nyomás) terápia gyakran alkalmazott, azonban a CompSAS-ben a CPAP beállításakor különös körültekintésre van szükség. Előfordulhat, hogy a CPAP önmagában nem elegendő a centrális apnoe kezelésére, és más terápiás módszerek, például adaptív szervo-ventiláció (ASV) alkalmazása válhat szükségessé.
A CompSAS kezelésének legnagyobb kihívása a kétféle apnoe típus együttes kezelése, figyelembe véve a beteg egyéni fiziológiai jellemzőit és a terápiára adott válaszát.
A komplex alvási apnoeban szenvedő betegek gondozása multidiszciplináris megközelítést igényel, melyben alvásszakértő, pulmonológus és kardiológus is részt vesz. A terápiás tervet rendszeresen felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani a hatékonyság érdekében.
A komplex alvási apnoe kezelési lehetőségei – Adaptív szervoventilláció (ASV), CPAP
A komplex alvási apnoe, mely az obstruktív és centrális apnoe elemeit is hordozza, speciális kezelési megközelítést igényel. Mivel a CPAP (folyamatos pozitív légúti nyomás) terápia, ami az obstruktív apnoe elsődleges kezelési módja, önmagában nem mindig hatékony a centrális komponens megszüntetésére, más módszerek is bevetésre kerülnek.
Az adaptív szervoventilláció (ASV) egy kifinomultabb eljárás. Az ASV készülék folyamatosan figyeli a légzési mintázatot, és automatikusan szabályozza a légúti nyomást, hogy stabilizálja a légzést. Ez különösen hasznos lehet a centrális apnoe kezelésében, mivel segít megelőzni a légzésszüneteket és javítja a légzési hatékonyságot. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ASV nem minden komplex alvási apnoés beteg számára megfelelő, és szívbetegségben szenvedők esetén óvatosság ajánlott.
A CPAP terápia bizonyos esetekben kiegészítő kezelésként alkalmazható az ASV mellett, vagy ha a centrális apnoe komponens enyhe. A CPAP a felső légutak nyitva tartásával segít megelőzni az obstruktív apnoe epizódokat.
A kezelés megkezdése előtt elengedhetetlen a részletes orvosi kivizsgálás, hogy a legmegfelelőbb terápiát lehessen kiválasztani a beteg számára. A kezelés hatékonyságát rendszeresen ellenőrizni kell, és szükség esetén módosítani.
Az alvási apnoe hosszú távú következményei – Szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, stroke
Az alvási apnoe, legyen szó obstruktív, centrális vagy komplex formáról, hosszú távon súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet. Ezek közül kiemelkednek a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség (diabetes mellitus) és a stroke (szélütés).
A szív- és érrendszeri betegségek kockázata jelentősen megnő alvási apnoe esetén. Az éjszakai oxigénhiány, amely mindhárom típusnál előfordul, megterheli a szívet. A szervezet ilyenkor stresszhormonokat termel, ami emeli a vérnyomást és a pulzust. Hosszú távon ez magas vérnyomáshoz (hypertonia), szívritmuszavarokhoz (aritmia), szívelégtelenséghez és szívinfarktushoz vezethet. Az obstruktív alvási apnoe (OSA) esetében a légutak elzáródása miatti erőfeszítés tovább növeli a szív terhelését.
A cukorbetegség kialakulásának kockázata is magasabb az alvási apnoéban szenvedőknél. Az alvásmegszakítások és az oxigénhiány befolyásolják a glükóz anyagcserét és az inzulinérzékenységet. Ez azt jelenti, hogy a szervezet nehezebben tudja feldolgozni a cukrot, ami inzulinrezisztenciához és végül cukorbetegséghez vezethet.
A stroke (szélütés) egy másik komoly következmény. Az alvási apnoe növeli a stroke kockázatát, mivel a vérnyomás ingadozása és az oxigénhiány károsíthatja az agyi ereket. A centrális alvási apnoe (CSA), bár ritkább, szintén hozzájárulhat a stroke kockázatához, különösen akkor, ha más szív- és érrendszeri problémák is fennállnak.
Az alvási apnoe, függetlenül a típusától, jelentősen növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és a stroke kockázatát, ezért a korai diagnózis és kezelés elengedhetetlen a hosszú távú egészség megőrzéséhez.
Fontos megjegyezni, hogy a kezeletlen alvási apnoe súlyosbíthatja a már meglévő betegségeket is. Például, egy magas vérnyomással élő betegnél az alvási apnoe tovább emelheti a vérnyomást, ami nehezebbé teszi a vérnyomás kontrollálását. A komplex alvási apnoe, ami az obstruktív és centrális formák kombinációja, különösen nehéz kezelést jelent, és fokozott figyelmet igényel a hosszú távú következmények elkerülése érdekében.
Az alvási apnoe hatása a kognitív funkciókra és a mentális egészségre
Az alvási apnoe, legyen szó obstruktív, centrális vagy komplex formáról, jelentős hatással lehet a kognitív funkciókra és a mentális egészségre. Az éjszakai oxigénhiány, ami az alvási apnoe velejárója, károsíthatja az agysejteket és zavarhatja az agy normális működését. Ez különösen igaz a centrális alvási apnoe esetén, ahol az agy nem küld megfelelő jeleket a légzőizmoknak.
A kognitív funkciók közül leggyakrabban a figyelem, a memória és a végrehajtó funkciók (tervezés, problémamegoldás) szenvednek károkat. Az alvási apnoéban szenvedők nehezebben tudnak koncentrálni, emlékezni a dolgokra, és hatékonyan megoldani a problémákat. Ez a munkateljesítmény csökkenéséhez, tanulási nehézségekhez és a mindennapi élet egyéb problémáihoz vezethet.
A mentális egészségre gyakorolt hatás sem elhanyagolható. Az alvási apnoe gyakran társul depresszióval, szorongással és ingerlékenységgel. A krónikus alváshiány és az éjszakai légzéskimaradások stresszt okoznak a szervezetnek, ami negatívan befolyásolja a hangulatot és az érzelmi stabilitást.
A kezeletlen alvási apnoe jelentősen növeli a depresszió, a szorongás és más mentális betegségek kialakulásának kockázatát, tovább rontva az életminőséget.
Fontos megjegyezni, hogy a különböző típusú alvási apnoék eltérő mértékben befolyásolhatják a kognitív funkciókat és a mentális egészséget. Például a súlyos obstruktív alvási apnoe, ahol a légzéskimaradások gyakoriak és hosszúak, nagyobb valószínűséggel okoz kognitív károsodást, mint a kevésbé súlyos esetek. A komplex alvási apnoe, amely az obstruktív és centrális formák kombinációja, különösen nagy terhet róhat a szervezetre.
A korai diagnózis és a megfelelő kezelés (pl. CPAP terápia) segíthet enyhíteni ezeket a negatív hatásokat és javítani az életminőséget. Ne hanyagoljuk el a tüneteket!
Életmódváltozások és otthoni praktikák az alvási apnoe kezelésére
Az alvási apnoe kezelésében az életmódváltások és otthoni praktikák kiegészítő, de fontos szerepet játszanak, különösen enyhébb esetekben, vagy a CPAP terápia mellett. Ezek a módszerek segíthetnek csökkenteni az apnoés epizódok számát és javítani az alvás minőségét, függetlenül attól, hogy obstruktiv, centrális vagy komplex alvási apnoéval küzdünk.
Testsúlycsökkentés: A túlsúly az obstruktiv alvási apnoe egyik fő kockázati tényezője. Fogyás révén csökkenthető a nyomás a légutakon, ezáltal javulhat a légzés alvás közben.
Alvási pozíció: A háton alvás súlyosbíthatja az alvási apnoét. Próbáljunk oldalt fekve aludni. Ehhez használhatunk speciális párnákat vagy akár egy teniszlabdát varrva a pizsamánk hátuljára, hogy megakadályozzuk a háton fekvést.
Alkohol és nyugtatók kerülése: Az alkohol és a nyugtatók ellazítják a torok izmait, ami növelheti az apnoés epizódok számát.
A dohányzás abbahagyása kulcsfontosságú lépés az alvási apnoe kezelésében, mivel a dohányzás irritálja és gyulladást okoz a légutakban, ami szűkítheti azokat.
Orrspray vagy sóoldatos orröblítés: Segíthetnek a légutak tisztán tartásában, különösen, ha orrdugulás okozza a problémát. Fontos azonban tudni, hogy ezek a módszerek nem helyettesítik a CPAP terápiát, de kiegészíthetik azt.
Rendszeres testmozgás: A rendszeres testmozgás erősítheti a légzőizmokat és javíthatja az általános egészségi állapotot.
Mikor forduljunk orvoshoz alvási apnoe gyanújával?
Az alvási apnoe bármely típusa (obstruktív, centrális vagy komplex) esetén fontos orvoshoz fordulni, ha rendszeresen tapasztalja a következő tüneteket: hangos horkolás, éjszakai fulladásérzés vagy légszomj, nappali fáradtság, koncentrációs nehézségek, reggeli fejfájás, valamint éjszakai gyakori vizelési inger. Ezek a tünetek a légzéskimaradások miatt kialakuló oxigénhiányra utalhatnak, ami hosszú távon komoly szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet.
Ha úgy érzi, hogy nem piheni ki magát éjszaka, és a fenti tünetek közül többet is észlel, feltétlenül konzultáljon orvosával!
Minél korábban diagnosztizálják az alvási apnoet, annál hatékonyabban kezelhető, megelőzve a súlyosabb következményeket. Ne halogassa a kivizsgálást, ha felmerül a gyanú!
Az alvási apnoe és a vezetésbiztonság
Az alvási apnoe, legyen az obstruktív, centrális vagy komplex, komoly veszélyt jelent a vezetésbiztonságra. A nappali álmosság, ami gyakran kíséri ezt az állapotot, jelentősen rontja a reakcióidőt és a koncentrációt. A sofőrök, akik alvási apnoéban szenvednek, nagyobb valószínűséggel okoznak balesetet, mint azok, akik nem. A centrális alvási apnoe esetén, bár a légzési erőfeszítés nem mindig hiányzik, a gyakori ébredések és az oxigénszint csökkenése ugyanúgy fáradtsághoz vezethet.
Az alvási apnoéban szenvedő gépjárművezetőknek elengedhetetlen a diagnózis és a megfelelő kezelés, mivel a kezeletlen alvási apnoe jelentősen megnöveli a közúti balesetek kockázatát.
A kezelés, például a CPAP terápia, jelentősen javíthatja a nappali éberséget és csökkentheti a balesetveszélyt. Fontos, hogy a gépjárművezetők tudatában legyenek az alvási apnoe tüneteinek és szükség esetén orvoshoz forduljanak.
Gyermekek alvási apnoe
Gyermekeknél az alvási apnoe gyakran obstruktív formában jelentkezik, melynek legfőbb oka a megnagyobbodott orrmandula (adenoid) és/vagy torokmandula (tonsilla). Ezek a megnagyobbodott szövetek alvás közben szűkítik a légutakat, ami légzési szünetekhez vezet.
Bár ritkább, a centrális alvási apnoe is előfordulhat gyermekeknél, különösen idegrendszeri problémákkal küzdőknél. Ebben az esetben az agy nem küld megfelelő jeleket a légzőizmoknak.
A komplex alvási apnoe, mely az obstruktív és centrális elemek kombinációja, gyermekeknél viszonylag ritka.
Fontos megjegyezni, hogy a gyermekek alvási apnoéjának tünetei eltérhetnek a felnőttekétől. Gyakori jelek lehetnek a horkolás, nyugtalan alvás, éjszakai izzadás, szájlégzés, nappali álmosság és viselkedési problémák, mint például a figyelemhiány.
