Az infravörös távirányító mindennapi életünk szerves részévé vált, lehetővé téve számunkra, hogy kényelmesen vezéreljük otthoni eszközeinket, mint például a televíziókat, DVD-lejátszókat, klímaberendezéseket vagy hangrendszereket. Ez a kis, kézreálló eszköz egy optikai technológián alapuló vezeték nélküli kommunikációs módszert használ, amely forradalmasította az ember-géppé húzódó interakciót.
A távirányító lényege, hogy infravörös (IR) fényt bocsát ki, amely az emberi szem számára láthatatlan. Ez a fénycsomag specifikus kódokat tartalmaz, amelyek minden egyes gombnyomásra egyedi parancsot jelentenek. Ezek a parancsok pedig a vezérelni kívánt eszközben elhelyezett infravörös vevőegység által kerülnek dekódolásra, és ennek megfelelően hajtódnak végre a funkciók.
A technológia mögött rejlő alapelv meglehetősen egyszerű, mégis rendkívül hatékony. Amikor megnyomunk egy gombot a távirányítón, egy kis LED (fénykibocsátó dióda) villan fel, és impulzusokat bocsát ki az infravörös spektrumban. Ezek az impulzusok bináris kódok formájában reprezentálják a parancsot. A vevőegység, amely általában az eszköz elején található, ezeket az infravörös impulzusokat érzékeli, és átalakítja azokat az eszköz által érthető elektromos jelekké, amelyek végül aktiválják a kívánt funkciót, legyen az csatornaváltás, hangerő növelése, vagy éppen a készülék ki- és bekapcsolása.
A modern otthonok kényelmét és funkcionalitását nagymértékben meghatározza az infravörös távirányító által biztosított egyszerű és intuitív vezérlés.
Az infravörös technológia előnyeit számos tényező garantálja:
- Egyszerűség: A működési elv viszonylag könnyen megvalósítható.
- Költséghatékonyság: Az alkatrészek olcsók, így a távirányítók tömeggyártása gazdaságos.
- Megbízhatóság: Megfelelő használat mellett a technológia hosszú élettartamot biztosít.
- Széles körű elterjedtség: Szinte minden elektronikai eszköz tartalmaz infravörös vevőegységet.
Az infravörös távirányítók alkalmazási területei rendkívül sokrétűek. A legelterjedtebbek a szórakoztatóelektronikai eszközök vezérlésére szolgálnak, de megtalálhatók klímaberendezésekben, okosotthon rendszerekben, sőt, bizonyos ipari berendezésekben is. A technológia folyamatos fejlődése révén ma már egyre több okos távirányító létezik, amelyek képesek több eszközt is vezérelni, és akár interneten keresztül is kommunikálni.
Az infravörös fény alapjai és tulajdonságai a távirányítás szempontjából
Az infravörös (IR) fény, mint az elektromágneses spektrum egyik része, kulcsfontosságú a távirányítók működésében. Az emberi szem által látható fény tartományától kissé eltérő hullámhosszokon mozog, általában 700 nanométertől 1 milliméterig terjedő tartományban. A távirányítók esetében azonban jellemzően a rövidebb, 850-950 nanométeres hullámhossztartományt használják, amely optimális a LED-ek által történő hatékony kibocsátáshoz és a vevőegységek általi érzékeléshez.
Az infravörös fény egyik legfontosabb tulajdonsága a vonal menti terjedése. Ez azt jelenti, hogy az IR jelek egyenesen haladnak, és nincsenek akadályok mögött, mint például a falak vagy bútorok. Ezért elengedhetetlen, hogy a távirányító és a vezérelni kívánt eszköz között közvetlen rálátás legyen. Bár bizonyos felületekről (például fehér falakról) az infravörös fény visszaverődhet, ez a visszaverődés gyengítheti a jelet, és csökkentheti a távirányító hatótávolságát vagy megbízhatóságát.
Az infravörös fény hőhatással is jár, bár a távirányítók által kibocsátott kis mennyiségű energia ezt a hatást a felhasználó számára észrevehetetlenné teszi. Ez a tulajdonság azonban fontos a mélyebb megértéshez: az infravörös sugárzás alapvetően hőenergia terjedési formája. A távirányítóban található IR LED-ek ezt az energiát modulálva, impulzusok formájában bocsátják ki.
A távirányítókban használt infravörös fény nem ionizáló sugárzás, ami azt jelenti, hogy nem rendelkezik elegendő energiával ahhoz, hogy elektronokat szakítson ki atomokból, így az emberi egészségre ártalmatlan. Ez a biztonsági tényező is hozzájárult a technológia széleskörű elterjedéséhez és elfogadásához.
Az infravörös fény azon képessége, hogy jól modulálható és érzékelhető, miközben biztonságos és olcsón előállítható, teszi ideálissá a vezeték nélküli távirányítási feladatokra.
A moduláció képessége kulcsfontosságú. Az infravörös jelek digitális információt hordozhatnak, amelyeket speciális protokollok szerint kódolnak. Ezek a kódok, mint az előzetes bevezetőben említettük, határozzák meg az egyes gombok funkcióját. A moduláció során az IR LED folyamatosan ki- és bekapcsolódik, így hozva létre a bináris 0-s és 1-es sorozatot. A vevőegység pedig képes megkülönböztetni ezeket az impulzusokat, és dekódolni azokat.
Az infravörös fény tulajdonságai, mint a lineáris terjedés és a szabályozható kibocsátás, lehetővé teszik a távirányítók számára, hogy pontos és megbízható parancsokat küldjenek a céleszközöknek, anélkül, hogy zavarnák egymást vagy más vezeték nélküli rendszereket, amíg a látóvonal biztosított.
Hogyan működik az infravörös távirányító: Az adóegység szerepe
Az infravörös távirányító működésének szívében az adóegység áll, amely felelős a vezérlőparancsok infravörös fény formájában történő kibocsátásáért. Ez az egység, amely magában foglalja a fizikai gombokat és a mögöttes elektronikát, a felhasználó által kezdeményezett műveletet alakítja át az eszköz által értelmezhető optikai jelekké.
Amikor a felhasználó megnyom egy gombot a távirányítón, az egy mikrokontrollerhez vagy egy dedikált integrált áramkörhöz (IC) kapcsolódik. Ez az IC tárolja az összes lehetséges parancsot, amelyeket a távirányító képes küldeni, és amelyek specifikus bináris kódok formájában vannak reprezentálva. Ezek a kódok egyedi azonosítók, amelyek minden egyes funkcióhoz (például hangerő fel, csatorna le, bekapcsolás) hozzárendelődnek.
A mikrokontroller vagy IC feladata, hogy a gombnyomásra reagálva előállítsa a megfelelő bináris kódot. Ezt követően a kódot egy modulátor áramkör dolgozza fel. A moduláció itt azt jelenti, hogy a bináris adatot (azaz a 0-s és 1-es sorozatot) egy hordozófrekvenciára „ültetik”. Ez a hordozófrekvencia általában 30-60 kHz közötti, és biztosítja, hogy az infravörös jelek megkülönböztethetőek legyenek a környezeti zajoktól, valamint lehetővé teszi a vevőegység számára a pontos dekódolást.
A modulált jel ezután egy infravörös LED-hez (fénykibocsátő dióda) kerül. A LED-ek olyan félvezető eszközök, amelyek elektromos áram hatására fényt bocsátanak ki. Az infravörös távirányítókban használt LED-ek kifejezetten az infravörös spektrum bizonyos hullámhosszain sugároznak, általában 850-950 nm tartományban. A modulátor áramkör folyamatosan ki- és bekapcsolja a LED-et a bináris kódnak megfelelően, így a LED villanások sorozatát bocsátja ki, amelyek az infravörös spektrumban terjednek.
A LED-ek kibocsátási mintázata is fontos. Általában egy kis, átlátszó műanyag lencsével vannak ellátva, amely fókuszálja a fényt egy irányba. Ez növeli a távirányító hatótávolságát, és biztosítja, hogy a jel viszonylag koncentráltan érkezzen a céleszköz vevőegységéhez. A LED-ek által kibocsátott fény intenzitása és a modulációs sebesség befolyásolja a távirányító teljesítményét és megbízhatóságát.
Az adóegység tervezésekor figyelembe kell venni az áramfogyasztást is. Mivel a távirányítók általában akkumulátorral működnek, az energiahatékonyság kiemelt fontosságú. A mikrokontrollerek és a LED-ek alacsony fogyasztású változatainak használata, valamint az okos energiafelhasználási stratégiák (például alvó üzemmódok) hozzájárulnak az akkumulátor élettartamának meghosszabbításához.
Az adóegység tehát egy intelligens rendszer, amely a felhasználói parancsot infravörös fénnyé alakítja, digitális kódolással és modulációval biztosítva a pontos és hatékony kommunikációt.
A távirányítóban található gombok típusa is változatos lehet. A leggyakoribbak a membránkapcsolók, amelyek gumiszerű felülettel rendelkeznek, és egy kis szén érintkezővel vannak ellátva. Amikor megnyomjuk a gombot, ez az érintkező összekapcsolja az áramkör két pontját, jelezve a mikrokontrollernek a gombnyomást. Más, magasabb kategóriájú távirányítók mechanikus kapcsolókat is használhatnak, amelyek tartósabbak és jobb tapintási visszajelzést adnak.
Az adóegységben rejlő technológia lehetővé teszi, hogy a távirányító több eszközt is vezéreljen. Ez általában úgy történik, hogy a távirányító képes különböző protokollok és készletkódok (device codes) között váltani, amelyek minden egyes eszköz (például TV, DVD lejátszó, soundbar) vezérléséhez specifikusak. A felhasználó általában egy „módválasztó” gombbal vagy egy programozási folyamattal állítja be, hogy melyik eszközt szeretné irányítani.
Az infravörös jelek modulációja és kódolása: A kommunikáció titka
Az infravörös távirányítók kommunikációjának alapját az infravörös jelek modulációja és kódolása adja. Míg az előző részekben az infravörös fény alapvető tulajdonságait és a távirányító általános működési elvét érintettük, most mélyebbre ásunk a parancsok átvitelének titkaiba.
A távirányítóban található kis teljesítményű infravörös LED nem csupán egy egyszerű fényt bocsát ki. Ehelyett modulált impulzusok sorozatát generálja, amelyeket egy specifikus kommunikációs protokoll szerint rendeznek. A moduláció lényege, hogy az alapjel (ebben az esetben az infravörös fény) tulajdonságait (például az amplitúdóját vagy a frekvenciáját) megváltoztatjuk a továbbítandó információ alapján. A távirányítók esetében általában amplitúdómodulációt (AM) alkalmaznak, ahol az infravörös fény ki- és bekapcsolásával hozzák létre a digitális információt reprezentáló impulzusokat. Egy hordozófrekvencia, tipikusan 30-60 kHz körüli, használatos, amelyre az adatjelet „ráillesztik”. Ez a hordozófrekvencia segít a vevőegységnek megkülönböztetni az infravörös jeleket a környezeti infravörös sugárzástól (például a napfénytől vagy a meleg tárgyaktól), ami kritikus a megbízható dekódoláshoz.
A modulált infravörös impulzusok sorozata alkotja a protokoll által definiált kódokat. Minden egyes gombnyomás egyedi kódként kerül továbbításra. Ezek a kódok általában három fő részből állnak:
- Előjel (Preamble): Ez a rész jelzi a vevőegységnek, hogy egy új parancs érkezik, és segít szinkronizálni a vevőt az adóval. Tartalmazza az említett hordozófrekvenciát egy meghatározott ideig.
- Címkód (Address Code): Ez azonosítja a vezérelni kívánt eszközt vagy eszköztípust. Ennek köszönhetően egy távirányító képes lehet több, különböző márkájú eszközt is vezérelni, amennyiben az eszközök ugyanazt a protokollt használják, és a távirányítóban a megfelelő címkód van beprogramozva.
- Adatkód (Data Code) vagy Parancskód (Command Code): Ez az a rész, amely magát a parancsot hordozza. Minden gombhoz egyedi adatkód tartozik, amely például a „hangerő fel”, „csatorna le” vagy „bekapcsolás” utasítást jelenti. Gyakran ismétlődik az adatkód, hogy növelje a parancs átvitelének megbízhatóságát.
A kódolási szabványok (protokollok) sokfélék lehetnek, mint például a NEC, RC-5, RC-6 vagy a Sony protokoll. Ezek a szabványok határozzák meg az impulzusok hosszát, a szünetek méretét, a hordozófrekvenciát és a kódok szerkezetét. A távirányító és a vezérelni kívánt eszköz vevőegységének ugyanazt a protokollt kell ismernie ahhoz, hogy a kommunikáció sikeres legyen. Ezért van az, hogy egy televízió távirányítója általában nem működik egy DVD-lejátszóval, hacsak nem univerzális távirányítóról van szó, amely több protokollt is támogat.
A kódok hatékony továbbítása érdekében a távirányítók gyakran használnak redundanciát. Ez azt jelenti, hogy az adatkódot többször is elküldik, vagy speciális hibajavító kódokat alkalmaznak. Ez segít kiküszöbölni az esetleges jelveszteséget vagy interferenciát, ami egy pontatlanul vagy részlegesen átvitt parancsot eredményezhetne.
A moduláció és a protokoll-alapú kódolás teszi lehetővé, hogy az infravörös távirányító egyértelmű és megbízható utasításokat adjon a céleszköznek, annak ellenére, hogy a kommunikáció láthatatlan és vezeték nélküli.
A vevőegység feladata, hogy érzékelje az infravörös impulzusokat, leválassza a hordozófrekvenciát, és dekódolja a beérkezett kódokat. Ezt követően az így kapott digitális információt átalakítja az eszköz vezérlőegysége által értelmezhető elektromos jelekké, amelyek elindítják a kívánt funkciót.
Az infravörös jelek modulációja és kódolása tehát nem csupán technikai részletkérdés, hanem a távirányító intelligenciájának és funkcionalitásának alapja. A különböző protokollok alkalmazása lehetővé teszi a szabványosítást és az interoperabilitást, míg a moduláció biztosítja a jel megbízhatóságát és a környezeti zajoktól való elkülönítését.
Az infravörös vevőegység: A jelek fogadása és dekódolása
Miután az infravörös távirányító kibocsátotta a parancsot kódoló infravörös impulzusokat, ezek az eszközben elhelyezkedő infravörös vevőegységhez jutnak el. Ez a vevőegység, amely általában egy apró, fekete ablak formájában látható az eszközön, a kommunikáció kulcsfontosságú fogadó állomása. A vevőegység feladata, hogy érzékelje a távirányító által kibocsátott, emberi szem számára láthatatlan infravörös fényt, és azt az eszköz által feldolgozható elektromos jellé alakítsa.
A vevőegység belsejében egy speciális fotodióda vagy fototranzisztor található. Ezek az alkatrészek úgy működnek, hogy amikor infravörös fotonok érik őket, elektromos áramot generálnak. A távirányító által kibocsátott impulzusok, amelyek a digitális kódokat képviselik, a fotodióda vagy fototranzisztor által létrehozott változó áramkörökké alakulnak. Minél erősebb az infravörös jel, annál nagyobb az áramlökés.
Ezeket az impulzusokat a vevőegységhez kapcsolódó demodulátor és dekóder áramkör dolgozza fel. A demodulátor feladata, hogy eltávolítsa az infravörös hordozófrekvenciát, és csak az információt hordozó modulált jelet hagyja meg. Ezután következik a dekóder, amely az így kapott, szinte zajos jelet megtisztítja és értelmezhetővé teszi. A dekóder felismeri a különböző hosszúságú és gyakoriságú impulzusokat, és ezeket a korábban már említett bináris kódokká alakítja.
Az infravörös vevőegység nem csupán érzékeli az infravörös fényt, hanem képes azt pontosan dekódolni, így az eszköz megérti a távirányító által küldött parancsot.
A dekódolási folyamat során a vevőegység összehasonlítja a beérkezett kódokat a saját memóriájában tárolt, elfogadott parancskészlettel. Például, ha a távirányító a „hangerő növelése” gombja által kibocsátott kódot küldi, a dekóder felismeri ezt a specifikus kódot, és továbbítja a megfelelő parancsot az eszköz vezérlőprocesszorának. A vezérlőprocesszor ezután végrehajtja a kért műveletet, például növeli a hangerőt.
Fontos megemlíteni, hogy a vevőegység érzékenysége és a dekódolási folyamat pontossága nagyban befolyásolja a távirányító megbízhatóságát. A modern vevőegységek képesek kiszűrni a környezeti zajokat, például a napfényből vagy más infravörös forrásokból származó zavaró jeleket, így biztosítva a stabil működést.
A vevőegység és a dekóder áramkör együttműködése teszi lehetővé, hogy az infravörös távirányító rendszere működjön. Az egyik legfontosabb szempont a protokoll-kompatibilitás. Különböző gyártók eltérő protokollokat használhatnak az infravörös jelek kódolására. Ezért egy adott távirányító csak azokkal az eszközökkel kompatibilis, amelyek ugyanazt a protokollt használó vevőegységgel rendelkeznek.
A vevőegység általában egy szűrővel is fel van szerelve, amely csak a távirányító által használt specifikus hullámhosszú infravörös fényt engedi át, tovább csökkentve a külső zavaró tényezők hatását. Ez a szűrés a vevőegység hatékonyságát növeli, és biztosítja, hogy csak a valóban a távirányítóból érkező jeleket dolgozza fel.
A dekódolt információt ezután egy mikrovezérlő vagy egy dedikált logikai áramkör dolgozza fel. Ez az egység felelős azért, hogy a dekódolt parancsot az adott eszköz specifikus funkciójává alakítsa át. Lényegében a vevőegység és a hozzá kapcsolódó dekódoló áramkör alkotja a „fülét” az eszköznek, amely meghallja és megérti a távirányító „szavait”.
Az infravörös távirányító alkalmazási területei a mindennapi életben
Az infravörös távirányítók ma már szinte elengedhetetlen részei a modern háztartásoknak, funkciójuk túlmutat a puszta szórakoztatóelektronikai eszközök vezérlésén. Az alapvető televízió- és hifi-rendszer vezérlésén túl, klímaberendezéseink hőmérsékletének beállítása, a légmozgás irányának módosítása vagy éppen a ventilátor sebességének változtatása is gyakran egy kis infravörös egérrel történik. Ez a kényelem drasztikusan növelte a komfortérzetünket, hiszen nem kell felállnunk a kanapéról ahhoz, hogy a helyiség hőmérsékletét az ideális szintre állítsuk.
A világítás vezérlése is egyre inkább infravörös távirányítókra bízza magát. Bizonyos okosvilágítási rendszerek, különösen a régebbi vagy egyszerűbb kialakításúak, továbbra is az infravörös technológiát használják a fényerősség állítására, a színhőmérséklet módosítására vagy akár a színek váltására. Ez lehetővé teszi a hangulat megteremtését a szobában egyetlen gombnyomással.
A szórakoztató elektronika területén túl, az infravörös távirányítók szerepet kapnak az otthoni biztonsági rendszerekben is. Bár a modernebb rendszerek gyakran rádiós vagy Wi-Fi alapú kommunikációt használnak, néhány alapvetőbb riasztórendszer vagy garázskapu-nyitó még mindig infravörös jelekkel kommunikál a központi egységgel vagy a kapuvezérlővel. Ez a típusú vezérlés, hasonlóan a többihez, a vonal menti kommunikáció elvére épít.
Az okosotthon rendszerek kezdeti generációiban az infravörös távirányítók központi szerepet játszottak az egyes eszközök integrálásában. Egy univerzális távirányító képes volt több különböző márkájú és típusú eszközt is vezérelni, legyen szó akár egy Blu-ray lejátszóról, egy projektorról vagy egy hangprojektorról. Bár a technológia fejlődésével ezeket a funkciókat ma már gyakran mobilalkalmazások vagy hangvezérlés veszi át, az infravörös technológia továbbra is jelen van, mint egy egyszerű és megbízható vezérlési módszer.
Fontos megemlíteni a régebbi típusú videó- és audiólejátszók, mint a VHS lejátszók vagy a CD-lejátszók vezérlését is, amelyek szinte kizárólag infravörös távirányítókkal működtek. Bár ezek az eszközök már kevésbé elterjedtek, a hozzájuk tartozó távirányítók még mindig funkcionálhatnak, és bizonyítják a technológia tartósságát és széleskörű alkalmazhatóságát.
Az infravörös távirányítók alkalmazási területei tovább bővültek olyan speciális területeken is, mint például az orvosi eszközök vezérlése (pl. bizonyos inhalátorok vagy tesztkészülékek), vagy akár az ipari automatizálás bizonyos egyszerűbb feladatainak irányítása. Ezeken a területeken is a költséghatékonyság és a megbízhatóság teszi vonzóvá az infravörös technológiát.
Az infravörös távirányító, bár látszólag egyszerű eszköz, sokoldalúságával és széles körű elterjedtségével nap mint nap hozzájárul otthonaink és munkahelyeink kényelméhez és hatékonyságához.
Az infravörös távirányítók előnyei és hátrányai
Az infravörös távirányítók, bár rendkívül elterjedtek és kényelmesek, számos előnyt és hátrányt hordoznak magukban, amelyek befolyásolják használatukat és az általuk kínált felhasználói élményt. Az előnyök között kiemelkedik a széleskörű kompatibilitás. Az IR technológia szabványosítása révén a legtöbb szórakoztatóelektronikai és háztartási eszköz képes kommunikálni egy szabványos távirányítóval, ami megkönnyíti a felhasználók dolgát, hiszen nem kell minden egyes eszközhöz külön vezérlőt tartaniuk.
A költséghatékonyság szintén jelentős előny. Az IR komponensek, mint a LED-ek és a vevők, viszonylag olcsók, ami lehetővé teszi a távirányítók tömeggyártását versenyképes áron. Ez hozzájárult ahhoz, hogy szinte minden új elektronikai berendezés alapfelszereltségévé váljon az infravörös távirányító.
Azonban, mint minden technológiának, az infravörös távirányítóknak is megvannak a maguk korlátai. A legfontosabb hátrány a vonal menti terjedés követelménye. Ahogy az előző részekben említettük, az IR jelek nem hatolnak át akadályokon, így a távirányító és a vezérelni kívánt eszköz között közvetlen rálátás szükséges. Ez azt jelenti, hogy egy fal, egy szekrény vagy akár egy ember is meg tudja szakítani a kapcsolatot, ami frusztrálóvá teheti a használatot, különösen nagyobb vagy zsúfoltabb helyiségekben.
Egy másik hátrány az interferencia lehetősége. Bár az IR jelek nem zavarják egymást a rádiófrekvenciás (RF) eszközökkel ellentétben, más infravörös források, mint például az erős napfény vagy bizonyos típusú világítótestek, néha megzavarhatják a jelet, csökkentve a távirányító hatótávolságát vagy pontosságát.
A korlátozott hatótávolság is megemlítendő. Az átlagos infravörös távirányítók hatótávolsága általában 5-10 méter körül mozog, ami elegendő lehet egy átlagos nappaliban, de nagyobb terekben már problémát jelenthet. Ezzel szemben az RF alapú távirányítók sokkal nagyobb távolságokat tudnak áthidalni, akadályokon keresztül is.
Az infravörös távirányítók kényelme és olcsósága kompromisszumot jelent a vonal menti terjedés és a korlátozott hatótávolság tekintetében.
Ezen hátrányok ellenére az infravörös technológia továbbra is domináns marad számos területen, köszönhetően az egyszerűségének és az alacsony gyártási költségeknek. A modern okosotthon rendszerekben ugyanakkor egyre inkább előtérbe kerülnek az RF vagy Wi-Fi alapú megoldások, amelyek kiküszöbölik az infravörös technológia főbb korlátait, és rugalmasabb, megbízhatóbb vezérlést kínálnak.
A jövőbeli trendek és fejlesztések az infravörös távirányítás területén
Az infravörös távirányítás világa folyamatosan fejlődik, és bár a technológia alapjai stabilak, a jövő számos izgalmas lehetőséget tartogat. Az egyik legjelentősebb trend a továbbfejlesztett protokollok és a megnövelt intelligencia integrálása. Jelenleg az infravörös parancsok viszonylag egyszerűek, de a jövő távirányítói képesek lesznek komplexebb utasításokat végrehajtani, akár gépi tanulás segítségével is. Ez azt jelenti, hogy a távirányító tanulhatja a felhasználó szokásait, és proaktívan ajánlhat funkciókat vagy beállításokat.
Egy másik fontos irány a többprotokollos kompatibilitás. Bár az infravörös domináns, más vezeték nélküli technológiák, mint a Bluetooth vagy a Wi-Fi is terjednek az otthoni eszközök vezérlésében. A jövő távirányítói valószínűleg képesek lesznek több technológiát is kezelni egyetlen eszközön, így egyetlen távirányítóval vezérelhetjük a televíziót (IR), a hangszórókat (Bluetooth) és az okosotthon rendszereket (Wi-Fi).
Az energiatakarékosság is kiemelt szerepet kap. A jelenlegi IR LED-ek energiahatékonysága tovább javulhat, és új, alacsony fogyasztású technológiák jelenhetnek meg. Ezzel párhuzamosan a hosszabb hatótávolságú infravörös megoldások is fejlődhetnek, amelyek kevésbé érzékenyek a látóvonalra, vagy akár falakon keresztül is képesek működni, persze továbbra is az IR spektrumon belül.
Az okosotthon rendszerek integrációja további lehetőségeket nyit. A távirányítók nem csupán eszközöket vezérelnek majd, hanem komplex otthoni jeleneteket (pl. „filmnézés” mód, amely automatikusan elsötétíti a villanyokat és bekapcsolja a TV-t) tudnak majd elindítani. A hangvezérlés és az érintőképernyők kombinációja is várhatóan elterjedtebbé válik, kiegészítve a hagyományos gombokat.
A jövő infravörös távirányítói intelligensebbek, univerzálisabbak és felhasználóbarátabbak lesznek, zökkenőmentesen integrálódva az okos otthonok egyre komplexebb ökoszisztémájába.
A biztonság terén is történhetnek előrelépések. Bár az IR alapvetően biztonságos, a jövőben titkosított IR protokollok jelenhetnek meg, különösen az érzékenyebb alkalmazásokban, hogy megakadályozzák a jogosulatlan hozzáférést vagy a parancsok manipulálását.
