A lép, ez a bab alakú szerv, gyakran a háttérbe szorul az olyan, közismertebb szerveink mellett, mint a szív vagy az agy. Pedig a lép létfontosságú szerepet tölt be immunrendszerünk működésében és a vérkeringésünk szabályozásában. Sokáig alábecsülték jelentőségét, és gyakran csak akkor került a figyelem középpontjába, amikor valamilyen probléma adódott vele.
Gondoljunk csak bele: a lép egyfajta szűrőként működik a vér számára. Eltávolítja az elöregedett vagy sérült vörösvértesteket, illetve a vérlemezkéket, ezzel hozzájárulva a vér tisztaságának megőrzéséhez. Emellett raktározza a vörösvértestek egy részét, melyek szükség esetén gyorsan a véráramba juttathatók, például vérveszteség esetén.
A lép nem csupán egy egyszerű szűrő, hanem egy komplex immunológiai központ is, ahol a fehérvérsejtek aktiválódnak, és antitestek termelődnek. Ez a folyamat elengedhetetlen a fertőzések elleni védekezéshez.
Érdekes módon a lép mérete változhat az életünk során, és bizonyos betegségek esetén megnagyobbodhat (splenomegalia). Ez a megnagyobbodás utalhat fertőzésre, gyulladásra vagy akár vérképzőszervi problémára is. A lép eltávolítása (splenectomia) bizonyos esetekben elkerülhetetlen lehet, azonban fontos tudni, hogy a lép hiánya növelheti a fertőzésekre való hajlamot. Ezért a lép védelme és egészségének megőrzése kiemelt fontosságú.
A lép anatómiája: Méret, elhelyezkedés és szerkezet
A lép egy puha, szivacsszerű szerv, mely a hasüreg bal felső részében, a gyomor és a rekeszizom között helyezkedik el. Mérete egy ökölnyihez hasonlítható, körülbelül 12 cm hosszú, 7 cm széles és 4 cm vastag. Súlya átlagosan 150-200 gramm, de ez egyénenként változhat.
A lép szerkezete két fő részből áll: a vörös pulpából és a fehér pulpából. A vörös pulpa a lép legnagyobb részét teszi ki, és elsősorban a vérszűrésért felelős. Ebben a részben találhatók a vérrel teli üregek (szinuszok) és a lépsérvek, melyek a sérült vagy elöregedett vörösvérsejteket távolítják el. A fehér pulpa a lép nyirokszövet része, mely a limfociták (fehérvérsejtek) termelésében és a immunválasz kiváltásában játszik szerepet. A fehér pulpa a lépben kis, fehér csomók formájában látható.
A lép elhelyezkedése és szerkezete szorosan összefügg a funkciójával: a véráramlás áthalad a szerven, lehetővé téve a vörösvérsejtek szűrését és az immunrendszer aktiválását.
A lépet egy kapszula veszi körül, mely kötőszövetből áll. Ebből a kapszulából trabekulák (gerendák) nyúlnak be a szerv belsejébe, melyek a lép szerkezetét támasztják. A lépet a lép artériája (arteria lienalis) látja el vérrel, és a lép véna (vena lienalis) vezeti el a vért. A lép vérellátása rendkívül gazdag, ami elengedhetetlen a megfelelő működéshez.
A lép nem létfontosságú szerv, azaz hiánya nem feltétlenül okoz halált, azonban eltávolítása (splenectomia) esetén megnő a fertőzésekre való hajlam, ezért fontos a megfelelő oltások beadása a műtét előtt és után. A lép megnagyobbodása (splenomegalia) számos betegség tünete lehet, ezért fontos az orvosi kivizsgálás.
A lép főbb funkciói: A vér szűrése és a vörösvértestek újrahasznosítása
A lép egyik legfontosabb feladata a vér szűrése. Képzeljük el a lépet egy hatalmas szűrőként, amely folyamatosan tisztítja a véráramot. Ez a szűrési folyamat többféle módon zajlik.
Továbbiak a témában
Először is, a lép eltávolítja a vérből a káros anyagokat, például a baktériumokat, vírusokat és egyéb kórokozókat. A lépben található speciális immunsejtek, a makrofágok, elnyelik és lebontják ezeket a betolakodókat, megakadályozva ezzel, hogy fertőzést okozzanak a szervezetben. Ez a folyamat különösen fontos a kapszulás baktériumok elleni védekezésben.
Másodszor, a lép kiszűri a károsodott vagy elöregedett vörösvértesteket. A vörösvértestek élettartama körülbelül 120 nap, ezt követően elhasználódnak és már nem képesek hatékonyan szállítani az oxigént. A lép felismeri ezeket a sérült sejteket és eltávolítja őket a véráramból. Ez a folyamat elengedhetetlen a vér egészséges állapotának fenntartásához.
A lép nem csupán eltávolítja a régi vörösvértesteket, hanem újra is hasznosítja azokat. A lebontott vörösvértestekből származó vasat a lép visszajuttatja a csontvelőbe, ahol új vörösvértestek képződnek. Ez a vas-újrahasznosítási folyamat rendkívül fontos a vasanyagcsere szempontjából, és segít megelőzni a vashiányos vérszegénységet.
A lép kulcsfontosságú szerepet játszik a vér szűrésében és a vörösvértestek újrahasznosításában, ezzel biztosítva a vér tisztaságát és a szervezet hatékony oxigénellátását.
Ezen túlmenően, a lép tárolja a vérlemezkéket is, amelyek a vér alvadásában játszanak szerepet. Amennyiben a szervezetnek hirtelen nagyobb mennyiségű vérlemezke szükséges, a lép gyorsan mozgósítani tudja a tartalékait.
Fontos megjegyezni, hogy a lép működése szorosan összefügg az immunrendszerrel. A lépben található immunsejtek nemcsak a kórokozók elleni védekezésben vesznek részt, hanem az antitestek termelésében is. Ezáltal a lép hozzájárul a szervezet hosszú távú immunitásának kialakításához.
Immunológiai szerep: Antitest termelés és a fertőzések elleni védelem
A lép kiemelkedő szerepet játszik az immunrendszer működésében, különösen az antitest termelésben és a szervezet fertőzések elleni védekezésében. Nem csupán egy szűrőként működik, hanem aktívan részt vesz az immunválasz kialakításában és szabályozásában.
A lépben található fehér pulpában, vagyis a fehérállományban nagyszámú limfocita (B- és T-sejtek) található. Ezek a sejtek kulcsfontosságúak az immunválaszban. A B-sejtek felelősek az antitestek termeléséért, melyek specifikusan kötődnek a kórokozókhoz, mint például baktériumokhoz, vírusokhoz és gombákhoz, ezáltal megjelölik azokat a pusztításra vagy semlegesítésre.
Amikor a vérben keringő antigének, azaz a szervezet számára idegen anyagok elérik a lépet, a B-sejtek aktiválódnak. Ezt követően plazmasejtekké alakulnak, melyek nagy mennyiségben termelik az adott antigénre specifikus antitesteket. Ez a folyamat elengedhetetlen a szervezet hatékony védekezéséhez a fertőzésekkel szemben.
A lép továbbá fontos szerepet játszik az opsonizációban. Az opsonizáció során az antitestek bevonják a kórokozókat, megkönnyítve a fagociták (például makrofágok) általi bekebelezésüket és elpusztításukat. A lépben található makrofágok hatékonyan eltávolítják a vérből az opsonizált kórokozókat és a sérült sejteket.
A lépben található csíraközpontok a B-sejt aktiváció és differenciálódás központjai. Ezekben a központokban zajlik az affinitás érés, melynek során a B-sejtek antitestjeinek kötődési affinitása javul, így hatékonyabban képesek semlegesíteni a kórokozókat. A csíraközpontokban képződnek a memória B-sejtek is, melyek hosszú távon biztosítják a védettséget az adott kórokozóval szemben.
A lép kritikus fontosságú a szervezet számára a tokkal rendelkező baktériumok elleni védekezésben, mivel az antitest termelésben és a fagocitózisban is kiemelkedő szerepet játszik.
Léphiány esetén, például lépeltávolítás után, a szervezet fogékonyabbá válik a fertőzésekre, különösen a tokkal rendelkező baktériumok, mint például a *Streptococcus pneumoniae*, a *Haemophilus influenzae* és a *Neisseria meningitidis* által okozott fertőzésekre. Ezért lépeltávolítás után gyakran javasolt védőoltások beadása ezen kórokozók ellen.
A lép szerepe a vérlemezkék tárolásában
A lép nem csak a vörösvérsejtek lebontásában és az immunválaszban játszik fontos szerepet, hanem a vérlemezkék tárolásában is kulcsfontosságú. A vérlemezkék a véralvadásért felelős sejtes elemek, amelyek sérülés esetén összecsapódva dugót képeznek, megakadályozva a vérveszteséget.
A lép a vérlemezkék körülbelül egyharmadát tárolja. Ez a vérlemezke-raktár különösen fontos vészhelyzetekben, például súlyos vérzés esetén. Ilyenkor a lép gyorsan felszabadítja a tárolt vérlemezkéket a véráramba, ezzel segítve a véralvadási folyamatot és a vérveszteség minimalizálását.
A lépben tárolt vérlemezkék gyorsan mozgósíthatók, ami életmentő lehet súlyos sérülések esetén.
Fontos megjegyezni, hogy a lép eltávolítása (splenectomia) esetén a vérlemezkék száma a vérben emelkedhet. Ennek oka, hogy a lép nem tudja többé tárolni a vérlemezkéket, így azok a véráramban maradnak. Ez a jelenség, bár kezdetben előnyösnek tűnhet, hosszú távon növelheti a trombózis kockázatát.
A lép mérete is befolyásolhatja a vérlemezkék tárolási kapacitását. Például, lépnagyobbodás (splenomegalia) esetén a lép több vérlemezkét tárolhat, ami vérlemezkeszám-csökkenéshez (thrombocytopenia) vezethet a vérben. Ez a jelenség növelheti a vérzési hajlamot.
Lépmegnagyobbodás (szplenomegália): Okok, tünetek és diagnózis
A lépmegnagyobbodás, orvosi nevén szplenomegália, nem önálló betegség, hanem egy tünet, ami valamilyen háttérben meghúzódó probléma jele. Számos oka lehet, a fertőzésektől a vérképzőszervi betegségeken át a májbetegségekig. Fertőző betegségek közül például a mononukleózis (Pfeiffer-féle mirigyláz) gyakran jár lépmegnagyobbodással, de bakteriális fertőzések és parazitás betegségek is kiválthatják. Vérképzőszervi betegségek, mint például a leukémia vagy a limfóma, szintén gyakori okok. A májbetegségek, különösen a májcirrózis, a portális hipertónia révén okozhatnak lépmegnagyobbodást, mivel a vér a lépen keresztül próbál meg elfolyni.
A tünetek sokfélék lehetnek, és függenek a lépmegnagyobbodás mértékétől és az okától. Enyhe esetekben a beteg semmilyen tünetet nem észlel. Súlyosabb esetekben a leggyakoribb tünet a bal bordaív alatt érzett teltségérzet vagy fájdalom. Ez az érzés étkezés után fokozódhat, mivel a megnagyobbodott lép nyomhatja a gyomrot. Gyakori panasz a korai teltségérzet is étkezés közben.
További tünetek lehetnek a fáradtság, gyengeség, gyakoribb fertőzések (mivel a lép a vér szűrésében is részt vesz, és a megnagyobbodás befolyásolhatja a működését), valamint a könnyebben kialakuló véraláfutások és vérzések (a lép a vérlemezkék tárolásában is szerepet játszik, és a megnagyobbodás miatt több vérlemezke rekedhet benne).
A diagnózis felállítása fizikális vizsgálattal kezdődik, ahol az orvos megpróbálja kitapintani a lépet. Ez nem mindig egyszerű, különösen túlsúlyos betegeknél, vagy ha a lépmegnagyobbodás nem jelentős. A fizikális vizsgálat mellett elengedhetetlen a képalkotó vizsgálatok elvégzése, mint például ultrahang, CT vagy MRI. Ezek a vizsgálatok pontosan meghatározzák a lép méretét és szerkezetét, valamint segítenek kizárni más lehetséges okokat. A vérvizsgálatok is fontosak, melyek segítenek azonosítani a fertőzéseket, a vérképzőszervi betegségeket, illetve a májbetegségeket. Bizonyos esetekben csontvelő biopsziára is szükség lehet.
A lépmegnagyobbodás okának pontos azonosítása kulcsfontosságú a megfelelő kezelés megválasztásához.
A kezelés a kiváltó októl függ. Fertőzések esetén antibiotikumok vagy antivirális szerek alkalmazása lehet indokolt. Vérképzőszervi betegségek esetén kemoterápia vagy sugárkezelés jöhet szóba. Súlyos esetekben, amikor a lép túlzottan megnagyobbodott és a beteg életminőségét jelentősen rontja, vagy ha a vérlemezkék száma drasztikusan lecsökken, a lép eltávolítása (szplektómia) válhat szükségessé. A szplektómia azonban növeli a fertőzések kockázatát, ezért a műtét előtt és után védőoltások alkalmazása javasolt.
Lépsérülés és repedés: Kiváltó okok, tünetek és sürgősségi ellátás
A lépsérülés vagy léprepedés általában tompa hasi trauma következtében alakul ki. Ez leggyakrabban közlekedési balesetek, sportbalesetek (például kontakt sportok, mint a foci vagy a jégkorong), esések vagy közvetlen ütések eredménye lehet. Ritkábban, bizonyos betegségek, mint például a mononukleózis („csókbetegség”), a lép megnagyobbodásához vezethetnek, ami sérülékenyebbé teszi.
A tünetek változatosak lehetnek a sérülés súlyosságától függően. A leggyakoribb tünet a bal felső hasi fájdalom, ami a vállba is kisugározhat (Kehr-jel). Ezen kívül előfordulhat szédülés, gyengeség, homályos látás, hányinger, hányás, és sápadtság. Súlyos esetben, belső vérzés jelei mutatkozhatnak, mint például a gyors szívverés, alacsony vérnyomás, és eszméletvesztés.
A léprepedés sürgősségi ellátást igényel. A diagnózis általában fizikális vizsgálattal és képalkotó eljárásokkal, például CT-vizsgálattal történik. A kezelés a sérülés súlyosságától függ. Enyhébb esetekben a beteget megfigyelés alatt tartják, és ágynyugalom, fájdalomcsillapítás javasolt. Súlyosabb esetekben, ahol jelentős belső vérzés áll fenn, azonnali műtéti beavatkozás (lépmegtartó műtét vagy lépeltávolítás) válhat szükségessé a beteg életének megmentése érdekében.
A késlekedés a diagnózisban vagy a kezelésben súlyos szövődményekhez vezethet, beleértve a vérvesztés miatti sokkot és a halált.
Fontos, hogy bármilyen hasi trauma után jelentkező fájdalom esetén orvoshoz forduljunk, különösen ha a fájdalom erősödik, vagy más tünetek is jelentkeznek. A korai diagnózis és a megfelelő kezelés jelentősen javíthatja a gyógyulási esélyeket.
Lépeltávolítás (szplenektómia): Indikációk, a műtét menete és lehetséges szövődmények
A lépeltávolítás, vagy szplenektómia, egy sebészeti beavatkozás, amelynek során a lépet eltávolítják. Erre többféle okból is szükség lehet, melyeket indikációknak nevezünk.
Indikációk a lépeltávolításra:
- Trauma: A lép sérülése baleset következtében, melyet nem lehet más módon helyreállítani.
- Immuntrombocitopénia (ITP): Egy autoimmun betegség, ahol a lép antitesteket termel a vérlemezkék ellen, ami alacsony vérlemezkeszámhoz vezet. Ha a gyógyszeres kezelés nem hatásos, a lép eltávolítása segíthet.
- Hereditaer szferocitózis és egyéb hemolitikus anémiák: Olyan örökletes vérszegénységek, ahol a vörösvértestek rendellenes alakúak és a lép túlzottan lebontja őket.
- Lépdaganatok és más lépmegnagyobbodások: Bizonyos daganatok, vagy a lép túlzott megnagyobbodása (szplenomegália) esetén.
- Pótlólagos eltávolítás más műtétek során: Ritkán más hasi műtétek részeként is eltávolításra kerülhet a lép, ha az érintett vagy sérült.
A műtét menete: A szplenektómia történhet hagyományos, nyílt sebészeti módszerrel, vagy laparoszkópos eljárással. A laparoszkópos módszer általában kevésbé invazív, kisebb vágásokkal jár, és gyorsabb felépülést tesz lehetővé. A sebész a lépet elkülöníti a környező szervektől és erektől, majd eltávolítja.
A lépeltávolítás után a szervezet immunrendszere gyengébbé válhat, ezért különösen fontos a megfelelő védőoltások beadása a műtét előtt vagy után.
Lehetséges szövődmények: Mint minden sebészeti beavatkozásnak, a szplenektómiának is lehetnek szövődményei:
- Vérzés: A műtét során vagy után.
- Fertőzés: A műtéti területen, vagy a szervezetben általánosan.
- Trombózis: Vérrögök képződése a vénákban.
- Hasnyálmirigy-gyulladás: Ritka, de lehetséges szövődmény.
- OPSI (Overwhelming Post-Splenectomy Infection): A legsúlyosabb szövődmény, egy gyorsan terjedő, súlyos bakteriális fertőzés, mely életveszélyes lehet. Ezért fontos a védőoltások beadása és a megelőző antibiotikumos kezelés bizonyos esetekben.
A lépeltávolítás után az immunrendszer változásai miatt a betegeknek fokozottan ügyelniük kell az egészségükre, kerülniük kell a fertőzésveszélyt, és rendszeresen konzultálniuk kell orvosukkal.
Élet lép nélkül: A szplenektómia utáni életmód és szükséges óvintézkedések
A lép eltávolítása, más néven szplenektómia, jelentős változásokat hoz az immunrendszer működésében. Bár az élet lép nélkül lehetséges, fokozott óvatosságra van szükség a fertőzések elkerülése érdekében.
A legfontosabb, hogy rendszeresen konzultáljon kezelőorvosával. Az oltások kiemelt jelentőségűek a lép eltávolítása után. Különösen ajánlott a pneumococcus, a meningococcus és a Haemophilus influenzae B elleni védőoltás, mivel ezek a baktériumok súlyos fertőzéseket okozhatnak lép nélkül.
Fontos tudni: a szplenektómia után az immunrendszer kevésbé hatékonyan képes leküzdeni a baktériumokat, különösen a tokos baktériumokat. Ezért a fertőzésveszély megnő.
- Azonnal forduljon orvoshoz, ha láza van, vagy bármilyen fertőzésre utaló tünetet észlel (pl. hidegrázás, köhögés, torokfájás).
- Mindig tájékoztassa orvosát és fogorvosát arról, hogy lépeltávolításon esett át.
- Tartson magánál antibiotikumot, amelyet az orvos írt fel, és szükség esetén azonnal bevehet.
A szplenektómia után a legfontosabb a megelőzés: az oltások betartása, a higiénés szabályok követése és a korai orvosi beavatkozás fertőzés esetén.
Utazás során különösen figyeljen a higiéniára, kerülje a szennyezett ételeket és vizet. Tájékozódjon az utazási célpontján előforduló fertőző betegségekről, és kérjen tanácsot orvosától a szükséges óvintézkedésekről.
A megfelelő életmód, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a rendszeres testmozgás hozzájárulhat az immunrendszer erősítéséhez. Kerülje a dohányzást és a túlzott alkoholfogyasztást.
A szplenektómia utáni életmód nem korlátozza jelentősen a mindennapi tevékenységeket, de a fokozott figyelem és a rendszeres orvosi ellenőrzés elengedhetetlen a hosszú távú egészség megőrzéséhez.
A lép betegségei: Ritka és kevésbé ismert állapotok
A lép megbetegedései között vannak olyan ritka és kevésbé ismert állapotok, amelyek diagnosztizálása komoly kihívást jelenthet. Ilyen például a léptumor, amely lehet jóindulatú (például hamartoma) vagy rosszindulatú (például lymphoma vagy angiosarcoma). Bár a jóindulatú tumorok általában nem jelentenek közvetlen veszélyt, méretük növekedésével nyomást gyakorolhatnak a környező szervekre.
Egy másik ritka állapot a lépciszta, ami folyadékkal teli üreg a lépen belül. Ezek lehetnek veleszületettek vagy szerzettek, például trauma következtében alakulhatnak ki. A legtöbb ciszta tünetmentes, de nagyobb méret esetén fájdalmat okozhatnak.
A lépinfarktus, vagyis a lép vérellátásának hirtelen megszűnése is előfordulhat, leggyakrabban valamilyen alapbetegség (például pitvarfibrilláció) következtében kialakuló embólia miatt. Ez erős hasi fájdalommal jár, és sürgős orvosi beavatkozást igényel.
A lépbetegségek diagnosztizálása gyakran képalkotó vizsgálatokkal (ultrahang, CT, MRI) történik, de a pontos diagnózishoz néha biopsziára is szükség lehet.
Végül, említhetjük a Wandering Spleen-t (vándorló lép), ami egy rendkívül ritka állapot, amikor a lépet rögzítő szalagok hiányoznak vagy gyengék, így a lép elmozdulhat a hasüregben, ami akár a lép elcsavarodásához (lép torzió) is vezethet, ami súlyos fájdalommal és a lép vérellátásának megszűnésével járhat.
A lép egészségének megőrzése: Életmódbeli tanácsok és megelőző intézkedések
A lép egészségének megőrzése nagymértékben függ az életmódunktól. Az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a káros szokások elkerülése mind hozzájárulnak a lép optimális működéséhez.
- Egészséges táplálkozás: Fogyasszunk sok gyümölcsöt, zöldséget, teljes kiőrlésű gabonát és sovány fehérjéket. Kerüljük a feldolgozott élelmiszereket, a magas cukor- és zsírtartalmú ételeket, mert ezek gyulladást okozhatnak a szervezetben, ami a lépre is negatív hatással lehet.
- Rendszeres testmozgás: A rendszeres mozgás erősíti az immunrendszert, ami a lép védelmében is fontos szerepet játszik. Próbáljunk meg legalább heti 150 perc mérsékelt intenzitású vagy 75 perc magas intenzitású testmozgást végezni.
- Megfelelő hidratálás: A megfelelő mennyiségű folyadékbevitel segíti a lép működését és a méreganyagok eltávolítását a szervezetből.
A fertőző betegségek megelőzése is kulcsfontosságú a lép egészségének megőrzésében.
- Tartsuk be a higiéniai szabályokat, mossunk gyakran kezet.
- Kerüljük a fertőzött személyekkel való érintkezést.
- Oltassuk be magunkat a javasolt védőoltásokkal.
A rendszeres orvosi vizsgálatok, különösen a vérkép ellenőrzése, segíthetnek a lép problémáinak korai felismerésében és kezelésében.
Kerüljük a túlzott alkoholfogyasztást és a dohányzást, mivel ezek károsítják a lépet és növelik a betegségek kockázatát.
Stresszkezelés: A krónikus stressz gyengítheti az immunrendszert, ezért fontos, hogy megtanuljunk hatékonyan kezelni a stresszt. A meditáció, a jóga és a természetben való tartózkodás mind segíthetnek a stressz csökkentésében.
A lép és a vérképzőszervi betegségek kapcsolata
A lép szoros kapcsolatban áll a vérképzőszervi betegségekkel, mivel kulcsszerepet játszik a vérsejtek szűrésében és eltávolításában. Bizonyos betegségek esetén a lép túlműködhet, ami a vérsejtek fokozott pusztulásához vezethet. Ezt hívjuk hiperszplenizmusnak.
Ilyenkor a lép nemcsak a sérült vagy öreg vérsejteket távolítja el, hanem a normálisakat is, ami vérszegénységhez (anémia), alacsony vérlemezkeszámhoz (trombocitopénia) vagy alacsony fehérvérsejtszámhoz (leukopénia) vezethet. Ezek a vérképzőszervi problémák gyakran a lép megnagyobbodásával (szplenomegália) járnak.
Számos vérképzőszervi betegség érinti közvetlenül a lépet:
- Hemolitikus anémiák: A vörösvértestek idő előtti pusztulása, melynek oka lehet örökletes (pl. szferocitózis) vagy szerzett (pl. autoimmun hemolitikus anémia).
- Thrombocytopeniák: Vérlemezkeszám csökkenése, melynek oka lehet a lépben való fokozott pusztulás (pl. ITP – Idiopátiás Thrombocytopeniás Purpura).
- Leukémiák és limfómák: Ezek a daganatos betegségek gyakran érintik a lépet, a daganatos sejtek beszűrődése miatt a lép megnagyobbodhat.
- Myeloproliferatív betegségek: Ezek a csontvelői betegségek a vérsejtek túlzott termeléséhez vezetnek, ami a lép megnagyobbodását okozhatja.
A lép eltávolítása (szplenektómia) bizonyos vérképzőszervi betegségek esetén terápiás lehetőség, különösen akkor, ha a lép túlműködése súlyos vérképzőszervi problémákat okoz.
Fontos megjegyezni, hogy a szplenektómia után megnő a fertőzések kockázata, ezért a betegeknek speciális oltásokra és antibiotikumos profilaxisra lehet szükségük.
A lép és a máj közötti kapcsolat: A portális keringés szerepe
A lép és a máj szoros kapcsolatban állnak a portális keringés révén. A lépből, gyomorból, belekből és a hasnyálmirigyből összegyűjtött vér a portális vénán keresztül jut a májba. Ez a rendszer kulcsfontosságú, mert lehetővé teszi a máj számára, hogy feldolgozza és méregtelenítse a tápanyagokat és más anyagokat, mielőtt azok a szisztémás keringésbe kerülnének.
A lép által kiszűrt és lebontott vörösvértestek bomlástermékei, például a bilirubin, szintén a portális keringésen keresztül jutnak a májba, ahol tovább feldolgozásra kerülnek. A máj ezután a bilirubin egy részét az epébe választja ki, mely a bélen keresztül távozik a szervezetből.
A portális keringés tehát nem csupán egy összeköttetés a lép és a máj között, hanem egy létfontosságú szűrőrendszer, amely megakadályozza, hogy a káros anyagok közvetlenül a szervezetbe kerüljenek.
Problémák a portális keringésben, például a portális hipertónia (a portális véna magas vérnyomása), jelentősen befolyásolhatják a lép működését is, akár a lép megnagyobbodásához (szplenomegália) vezetve. Ez a megnagyobbodott lép fokozottan távolíthatja el a vérsejteket a keringésből, ami vérszegénységhez, trombocitopéniához vagy leukopéniához vezethet.
A lép vizsgálati módszerei: Ultrahang, CT, MRI és biopszia
A lép állapotának felmérésére többféle képalkotó eljárás áll rendelkezésünkre. Az ultrahang non-invazív módszer, mely gyorsan és fájdalommentesen képes képet adni a lép méretéről, szerkezetéről. Használható a lép megnagyobbodásának (splenomegalia) vagy ciszták, tályogok kimutatására.
A CT (számítógépes tomográfia) részletesebb képet nyújt, ami különösen hasznos tumorok, sérülések vagy a lépet érintő egyéb rendellenességek diagnosztizálásában. Kontrasztanyag használatával a vérkeringés is vizsgálható a lépben.
Az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) a legérzékenyebb képalkotó módszer, mely kiválóan alkalmas a lép lágyrészeinek vizsgálatára, a daganatok differenciáldiagnosztikájára és a vérerek állapotának megítélésére. Gyakran alkalmazzák a CT-vel nem egyértelmű esetekben.
A lép biopszia invazív eljárás, mely során szövetmintát vesznek a lépből. Ezt a módszert általában akkor alkalmazzák, ha a képalkotó eljárások nem adnak egyértelmű választ a diagnózisra, és a gyanú daganatos megbetegedésre irányul.
Fontos megjegyezni, hogy a megfelelő vizsgálati módszer kiválasztása a klinikai képtől és a gyanútól függ. A vizsgálatok elvégzését mindig szakorvos javasolja és értékeli.
A lép és az autoimmun betegségek
A lép kulcsszerepet játszik az autoimmun betegségek kialakulásában és lefolyásában. Mivel a lép felelős az elöregedett vörösvérsejtek, valamint a vérből származó antigének kiszűréséért, az autoimmun folyamatok során a szervezet saját sejtjei ellen irányuló antitestek is itt koncentrálódhatnak. Ezáltal a lép hozzájárulhat az autoantitestek termelésének fenntartásához és fokozásához.
Egyes autoimmun betegségek, mint például az immun thrombocytopeniás purpura (ITP), közvetlenül a lép működését érintik. ITP esetén a lép eltávolítása (splenectomia) gyakran alkalmazott kezelési módszer, mivel csökkenti az antitestek által elpusztított vérlemezkék mennyiségét. Azonban fontos megjegyezni, hogy a splenectomia nem gyógyítja meg az autoimmun betegséget, csupán a tüneteket enyhíti.
A lép eltávolítása autoimmun betegségek esetén komoly döntés, melyet alapos orvosi vizsgálat és mérlegelés előz meg. A műtét után a szervezet fogékonyabbá válik bizonyos fertőzésekre, ezért védőoltások és antibiotikumos profilaxis szükséges lehet.
A legfontosabb tudnivaló, hogy a lép eltávolítása nem minden autoimmun betegség esetén jelent megoldást, és a beavatkozásnak kockázatai vannak.
Kutatások folynak annak feltárására, hogy a lép specifikus sejtjei, például a marginalis zóna B-sejtek, hogyan befolyásolják az autoimmun folyamatokat. Ezen ismeretek segíthetnek új, célzott terápiák kifejlesztésében, melyek a lép működésének modulálásával enyhíthetik az autoimmun betegségek tüneteit anélkül, hogy a szerv eltávolítására lenne szükség.
