Az őszibarack ágelhalása egy komplex probléma, melynek kezelése átfogó megközelítést igényel. A 12 szakaszra bontott vázlatunk célja, hogy minden lényeges aspektust lefedjen, a korai felismeréstől a megelőző intézkedéseken át a hatékony kezelési módszerekig.
Kezdjük a felismeréssel! Az ágelhalás első jelei gyakran a levelek sárgulása és hervadása, majd az ágak fokozatos elszáradása. Fontos megjegyezni, hogy ezek a tünetek más problémákra is utalhatnak, ezért a pontos diagnózis elengedhetetlen.
A megelőzés kulcsfontosságú! A helyes metszés technikája, a megfelelő tápanyagellátás és a kártevők elleni védekezés mind hozzájárulnak a fák egészségének megőrzéséhez. A Monilia laxa gombafertőzés az egyik leggyakoribb oka az ágelhalásnak, ezért a virágzáskor végzett gombaölő szeres kezelés elengedhetetlen lehet.
A kezelés során a fertőzött ágakat azonnal el kell távolítani, a vágási felületeket pedig sebkezelővel kell lezárni. A fertőzött növényi részeket el kell égetni, hogy megakadályozzuk a további terjedést.
A 12 szakaszos vázlatunk célja, hogy részletesen bemutassa az őszibarack ágelhalásának minden aspektusát, lehetővé téve a gazdák számára a hatékony megelőzést és kezelést.
A talaj minősége és a vízelvezetés is befolyásolhatja a fák fogékonyságát az ágelhalásra. A jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talaj elősegíti az egészséges gyökérfejlődést, ami ellenállóbbá teszi a fákat a betegségekkel szemben.
Ne feledkezzünk meg a rendszeres ellenőrzésről sem! A fák állapotának folyamatos monitorozása lehetővé teszi a problémák korai felismerését és a gyors beavatkozást.
Az őszibarack ágelhalás: Átfogó útmutató
Az őszibarack ágelhalás komoly probléma lehet, ami jelentős termésveszteséget okozhat. A betegség leggyakoribb okozója a Cytospora gomba, de más kórokozók is szerepet játszhatnak.
Felismerés: Az ágelhalás tünetei közé tartozik a levelek hirtelen sárgulása és elszáradása az ágakon, majd az ágak fokozatos elhalása. A kéregben besüppedt, elszíneződött területek jelenhetnek meg, amelyekből gyanta szivároghat.
Megelőzés: A megelőzés kulcsa a megfelelő gondozás. Fontos a jó vízelvezetésű talaj, a rendszeres metszés a szellőzés biztosítása érdekében, és a kiegyensúlyozott tápanyagellátás. Kerüljük a túlzott nitrogénműtrágyázást, mert az gyengítheti a fákat.
Kezelés: Ha az ágelhalás már kialakult, a fertőzött ágakat azonnal el kell távolítani és meg kell semmisíteni, hogy a betegség ne terjedjen tovább. A metszési felületeket sebkezelővel kell lezárni. Fungicid kezelés is alkalmazható a fertőzés terjedésének megakadályozására, de a megelőzés a leghatékonyabb módszer.
A rendszeres, alapos megfigyelés elengedhetetlen az ágelhalás korai felismeréséhez és a hatékony védekezéshez.
Ne feledjük, a stresszhatások (pl. szárazság, fagy) gyengíthetik a fákat, így fogékonyabbá válnak a betegségekre. Ezért kiemelten fontos a fák kondíciójának megőrzése.
Az ágelhalás okai őszibarackfákon
Az őszibarackfákon tapasztalható ágelhalás hátterében számos tényező állhat, melyek közül a leggyakoribbak a gombás fertőzések, a baktériumos megbetegedések és a környezeti stresszhatások. A Cytospora gomba által okozott ágelhalás az egyik leggyakoribb probléma. Ez a gomba a fa gyenge pontjait, például a metszési felületeket vagy a sérült ágakat támadja meg.
A baktériumos ágelhalás, amelyet a Pseudomonas syringae baktérium okoz, különösen a fiatal fákat és a hideg, nedves időjárást kedveli. A tünetek közé tartozik a sötét, besüppedt foltok megjelenése a kérgen, amelyek később berepedeznek és kifolyik belőlük a mézga.
A környezeti stresszhatások, mint például a fagy, a szárazság vagy a tápanyaghiány, szintén hozzájárulhatnak az ágelhaláshoz. A fagykárok a fa szöveteinek károsodását okozhatják, ami utat nyit a kórokozók számára. A szárazság legyengíti a fát, így az kevésbé ellenálló a betegségekkel szemben. A tápanyaghiány, különösen a nitrogén, a foszfor és a kálium hiánya, szintén gyengítheti a fa immunrendszerét.
Ezen kívül a helytelen metszési technikák is ágelhaláshoz vezethetnek. A túl erős metszés, vagy a nem megfelelően fertőtlenített metszőolló használata növeli a fertőzés kockázatát. Fontos a megfelelő öntözés és a tápanyag-utánpótlás is, hogy a fa ellenállóbb legyen a betegségekkel szemben.
A legfontosabb tényező az ágelhalás megelőzésében a fa általános egészségének megőrzése és a megfelelő gondozás biztosítása.
Végül, de nem utolsó sorban, a rovarok is közvetetten hozzájárulhatnak az ágelhaláshoz, mivel sérüléseket okozhatnak a fán, amelyek behatolási pontként szolgálhatnak a kórokozók számára. A kártevők elleni védekezés tehát szintén fontos része a megelőzési stratégiának.
A gombás fertőzések szerepe az ágelhalásban
Az őszibarack ágelhalásának hátterében gyakran gombás fertőzések állnak. Számos gomba képes megtámadni a fa ágait, különösen a sérült, legyengült részeket. Ezek a gombák bejuthatnak a fába a metszési felületeken, a rovarok okozta sebeken, vagy akár a természetes repedéseken keresztül is.
A Cytospora fajok például gyakori okozói az ágelhalásnak. Ezek a gombák stresszes körülmények között, például aszály vagy tápanyaghiány esetén könnyebben fertőznek. A fertőzés következtében az ágakon először apró, besüppedt foltok jelennek meg, amelyek később egyre nagyobbak lesznek, és végül az ág teljes elhalásához vezetnek.
Egy másik jelentős kórokozó a Monilia laxa, amely a virágokon és a hajtásokon keresztül is bejuthat a fába. Ez a gomba nem csak a virágokat pusztítja el (moníliás virágfertőzés), hanem az ágak elhalását is okozhatja, különösen a nedves, párás időjárás kedvez a terjedésének.
A gombás fertőzések elleni védekezés alapja a megelőzés: a fák jó kondícióban tartása, a megfelelő tápanyagellátás és a rendszeres, szakszerű metszés.
A fertőzött ágakat minél előbb el kell távolítani, és meg kell semmisíteni, hogy megakadályozzuk a gomba további terjedését. A metszési felületeket sebkezelővel kell lezárni. Fontos a megfelelő növényvédő szerek használata is, különösen a virágzás időszakában, a moníliás fertőzés megelőzése érdekében.
A gombás ágelhalás felismerése korai stádiumban kulcsfontosságú. A rendszeres ellenőrzés, a gyanús tünetek (szokatlan foltok, besüppedések, elszíneződések) figyelése segíthet időben beavatkozni, és megmenteni a fát a súlyosabb károsodástól.
A bakteriális ágelhalás: Tünetek és azonosítás
A bakteriális ágelhalás, melyet a Pseudomonas syringae baktérium okoz, komoly fenyegetést jelent az őszibarackfákra. A betegség felismerése kulcsfontosságú a terjedés megakadályozásához. A tünetek sokfélék lehetnek, és könnyen összetéveszthetők más betegségekkel, ezért a gondos megfigyelés elengedhetetlen.
A legjellemzőbb tünetek közé tartoznak a sötétbarna, besüppedt foltok a fiatal hajtásokon és ágakon. Ezek a foltok gyakran körbeveszik a rügyeket, elpusztítva azokat. A fertőzött területeken a kéreg felrepedezhet, és gyanta szivároghat ki. Ez a gyanta először áttetsző, majd idővel megsötétedik.
A leveleken is megjelenhetnek tünetek, bár ezek kevésbé gyakoriak. A levéltünetek általában apró, sötétbarna foltok formájában jelentkeznek, melyek körül sárgás udvar alakulhat ki. Ezek a foltok később kieshetnek, lyukacsossá téve a levelet. Fontos megjegyezni, hogy a tünetek súlyossága függ az őszibarack fajtájától és a környezeti feltételektől.
A bakteriális ágelhalás azonosítása nem mindig egyszerű. A tünetek megjelenése mellett laboratóriumi vizsgálatok is szükségesek lehetnek a pontos diagnózishoz. Amennyiben felmerül a fertőzés gyanúja, érdemes szakember segítségét kérni.
A bakteriális ágelhalás legbiztosabb jele a fiatal ágakon és hajtásokon megjelenő sötétbarna, besüppedt foltok, melyek körül gyanta szivárog.
A betegség terjedését elősegítheti a nedves, hűvös időjárás, valamint a fák sérülései (pl. metszés során). A szakszerű metszés és a megfelelő növényvédelem kulcsfontosságú a megelőzésben.
Kártevők és az ágelhalás kapcsolata
Számos kártevő közvetetten vagy közvetlenül hozzájárulhat az őszibarack ágelhalás kialakulásához. A levéltetvek például szívogatásukkal gyengítik a fát, ami fogékonyabbá teszi a gombás fertőzésekre, melyek az ágelhalást okozhatják. A szilvamoly lárvái a hajtásokban furkálva sérüléseket okoznak, ezeken a sérüléseken keresztül pedig a kórokozók könnyebben bejutnak a növénybe.
Különösen veszélyesek a kéregszúk, melyek a fa kérge alatt járatokat rágnak, ezzel akadályozva a tápanyag- és vízszállítást. A kéregszúk által okozott károsítás legyengíti a fát, ami az ágak elszáradásához és elhalásához vezethet. Fontos megjegyezni, hogy a kéregszúk gyakran a már legyengült, stresszes fákat támadják meg először.
A kártevők elleni védekezés, különösen a kéregszúk és a hajtásokat károsító rovarok ellen, kulcsfontosságú az őszibarack ágelhalás megelőzésében.
A megelőzés részeként fontos a rendszeres faellenőrzés, hogy időben észrevegyük a kártevők jelenlétét. Emellett a megfelelő tápanyagellátás és a vízháztartás biztosítása is erősíti a fát a kártevőkkel szemben. A fertőzött ágak azonnali eltávolítása pedig megakadályozza a kártevők további terjedését és a kórokozók bejutását.
A kártevők elleni védekezés során a környezetbarát módszerek előnyben részesítése javasolt, például a ragacsos csapdák használata vagy a hasznos rovarok betelepítése. A kémiai növényvédő szerek alkalmazása csak indokolt esetben, a gyártó utasításainak szigorú betartásával történjen.
A tápanyaghiány és a stressz hatása az ágelhalásra
A tápanyaghiány és a stressz jelentős mértékben hozzájárulhat az őszibarackfák ágelhalásához. A hiányzó tápanyagok, mint például a nitrogén, a kálium vagy a kalcium, gyengítik a fa immunrendszerét, ezáltal fogékonyabbá téve a kórokozókra és a gombás fertőzésekre, amelyek az ágak pusztulását okozzák.
A nitrogénhiány például a levelek sárgulásához és a hajtások gyengüléséhez vezethet, ami az ágak elhalásához vezethet. A káliumhiány pedig a gyökérfejlődést gátolja, ami a fa általános vitalitását csökkenti, növelve az ágelhalás kockázatát.
A tápanyaghiány mellett a stressz, amelyet például a vízhiány, a szélsőséges hőmérsékletek, a kártevők vagy a betegségek okoznak, szintén komoly problémát jelent. A stressz hatására a fa energiái a túlélésre összpontosulnak, elhanyagolva a növekedést és a védekezést a kórokozókkal szemben.
A krónikus stressz és a tápanyaghiány együttesen szinergikusan hatnak, ami azt jelenti, hogy a káros hatásuk összeadódik, és sokkal súlyosabb ágelhaláshoz vezethet, mint ha a tényezők külön-külön jelennének meg.
A megelőzés kulcsa a kiegyensúlyozott tápanyagellátás és a stressz minimalizálása. Fontos a talaj rendszeres vizsgálata, a megfelelő műtrágyázás, a rendszeres öntözés (különösen aszályos időszakokban), valamint a kártevők és betegségek elleni hatékony védekezés.
A megfelelő metszés is fontos szerepet játszik. A sérült, beteg vagy elhalt ágak eltávolítása segít megelőzni a fertőzések terjedését és javítja a fa általános kondícióját. A tápanyagutánpótlás mellett a talaj szerkezetének javítása is elengedhetetlen a gyökerek megfelelő fejlődéséhez és a tápanyagok felvételéhez.
Az ágelhalás tünetei és felismerése
Az őszibarack ágelhalásának felismerése kulcsfontosságú a betegség terjedésének megakadályozásához. A tünetek sokfélék lehetnek, és a betegség előrehaladottságától függően változhatnak.
A legelső jelek gyakran a levelek elszíneződése. A levelek sárgulhatnak, majd megbarnulhatnak, végül lehullanak. Ez a folyamat jellemzően az ágak csúcsain kezdődik, és fokozatosan terjed lefelé. Figyeljük a korai levélhullást is, ami nem a természetes őszi folyamat része.
Az ágakon besüppedt, elszíneződött foltok jelenhetnek meg, melyek a kéreg alatt terjednek. Ezek a foltok gyakran vörösesbarna színűek, és a kéreg felrepedezhet körülöttük. Ha a kéreget levágjuk, a fa belsejében barna elszíneződést tapasztalhatunk. Ez a belső elszíneződés mutatja, hogy a gomba már a fa szöveteibe is behatolt.
A beteg ágak gyakran elkezdenek száradni. Ez a száradás az ág csúcsától indul, és fokozatosan terjed lefelé. A száraz ágak törékennyé válnak, és könnyen letörhetők. Fontos megjegyezni, hogy a száradás nem mindig egyenletes; egyes ágak gyorsabban száradnak, mint mások.
A termésen is megjelenhetnek tünetek, bár ez ritkább. A termésen apró, besüppedt foltok jelenhetnek meg, melyek később megnőhetnek és rothadást okozhatnak.
A legfontosabb a rendszeres ellenőrzés! Vizsgáljuk át a fákat rendszeresen, különösen a virágzás és a terméskötés időszakában. Minél hamarabb észleljük a tüneteket, annál nagyobb az esély a sikeres kezelésre.
A pontos diagnózishoz érdemes szakember segítségét kérni. A szakember mikroszkópos vizsgálattal vagy laboratóriumi tesztekkel meg tudja állapítani, hogy az ágelhalást valóban gomba okozza-e, és ha igen, melyik faj.
Az ágelhalás tünetei összetéveszthetők más betegségekkel vagy tápanyaghiányokkal. Ezért fontos a körültekintő vizsgálat és a pontos diagnózis.
Megelőzési stratégiák az ágelhalás ellen
Az őszibarack ágelhalás megelőzése kulcsfontosságú a gyümölcsös egészségének megőrzéséhez és a termésmennyiség maximalizálásához. A megelőző intézkedések széles spektrumot ölelnek fel, a fajtaválasztástól a helyes metszésen át a megfelelő tápanyagellátásig.
- Fajtaválasztás: Válasszon ágelhalással szemben ellenálló vagy kevésbé fogékony fajtákat. A helyi viszonyokhoz adaptálódott, rezisztens fajták ültetése alapvető lépés. Érdemes tájékozódni a helyi faiskolákban, hogy mely fajták bizonyultak a legjobbnak az adott területen.
- Helyes metszés: A metszés célja a fa szellőzésének javítása és a beteg ágak eltávolítása. Fontos, hogy éles, fertőtlenített metszőollót használjunk, és a metszési felületeket sebkezelővel kenjük be. A metszést száraz, napos időben végezzük, hogy a sebek gyorsabban gyógyuljanak.
- Tápanyagellátás: A kiegyensúlyozott tápanyagellátás erősíti a fa immunrendszerét. Ügyeljünk a megfelelő nitrogén-, foszfor- és káliumellátásra, valamint a mikroelemek (pl. bór, cink) pótlására. A talajvizsgálat segíthet a tápanyagigény pontos meghatározásában.
- Növényvédelem: A gombás és bakteriális fertőzések elleni preventív permetezések elengedhetetlenek. Különösen fontos a virágzás előtti és utáni időszakban a megfelelő gombaölő szerek alkalmazása. Figyeljük a növényvédelmi előrejelzéseket, és időben végezzük el a szükséges kezeléseket.
- Öntözés: A megfelelő öntözés segít a fának ellenállni a stressznek. A túlzott öntözés kerülendő, mert az elősegítheti a gombás betegségek kialakulását. A csepegtető öntözés hatékonyabb és gazdaságosabb megoldás lehet.
A talaj egészségének megőrzése is kritikus fontosságú. A jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talaj elősegíti a fa egészséges növekedését és ellenálló képességét.
A legfontosabb a folyamatos megfigyelés! Rendszeresen ellenőrizzük a fákat, és a legelső tünetek észlelésekor azonnal avatkozzunk be. Minél korábban felismerjük a problémát, annál nagyobb az esély a sikeres kezelésre.
Ne feledkezzünk meg a higiéniáról sem! A lehullott leveleket és gyümölcsöket takarítsuk el a fa alól, mert ezek a betegségek forrásai lehetnek. A fertőzött ágakat azonnal távolítsuk el és semmisítsük meg.
A megfelelő metszés technikái az ágelhalás megelőzésére
Az őszibarack ágelhalás megelőzésének egyik legfontosabb eszköze a helyes metszési technika. A szakszerű metszés biztosítja a fa jó szellőzését és napfényellátását, ami elengedhetetlen a gombás fertőzések megelőzéséhez, amelyek gyakran az ágelhalás kiváltó okai.
A metszés során törekedni kell a ritkításra. Eltávolítjuk a sűrűn elhelyezkedő, egymást keresztező ágakat, valamint a befelé növőket is. Ezáltal a levegő könnyebben átjárja a koronát, és a levelek gyorsabban megszáradnak eső után, csökkentve a fertőzésveszélyt.
Fontos a megfelelő időpont kiválasztása is. Az őszibarackot általában kora tavasszal metszik, még a rügyfakadás előtt. Ekkor a fa nyugalmi állapotban van, és a metszési sebek gyorsabban gyógyulnak. A nyári metszés kerülendő, mert az stresszt okozhat a fának, és fogékonyabbá teheti a betegségekre.
A metszés technikája is kulcsfontosságú. A vágásokat mindig éles, fertőtlenített metszőollóval kell végezni, hogy a sebek simák és egyenletesek legyenek. A csonkokat el kell kerülni, mert ezek ideális táptalajt jelentenek a kórokozók számára. A vastagabb ágak metszésekor először alulról kell bevágni, majd felülről levágni, hogy elkerüljük a kéreg leszakadását.
A metszés során mindig ügyeljünk arra, hogy a fa természetes alakját megőrizzük, és ne távolítsunk el túl sok ágat egyszerre, mert ez legyengítheti a fát.
A metszés után a nagyobb sebeket sebkezelő szerrel kell bekenni, hogy megakadályozzuk a fertőzést. Emellett a lehullott ágakat és leveleket is össze kell gyűjteni és megsemmisíteni, mert ezek a kórokozók áttelelésének helyei lehetnek.
A rendszeres metszés nem csak az ágelhalás megelőzésében segít, hanem a fa termőképességét és élettartamát is növeli.
Az őszibarackfa ágelhalásának kezelése: lépésről lépésre
Az őszibarackfa ágelhalásának kezelése lépésről lépésre egy komplex folyamat, melynek sikere nagyban függ a korai felismeréstől és a megfelelő beavatkozástól. Első lépésként alaposan vizsgáljuk át a fát, különös figyelmet fordítva az ágakra, a levelekre és a kéregre. Keressük a tipikus tüneteket: elszíneződött, elszáradt ágakat, besüppedt, fekélyes területeket a kérgen, illetve a levelek hirtelen hervadását, sárgulását.
Amennyiben ágelhalásra utaló jeleket tapasztalunk, a következő lépés a fertőzött ágak eltávolítása. Fontos, hogy ezt a lehető leghamarabb elvégezzük, hogy megakadályozzuk a betegség továbbterjedését a fa többi részére. A metszéshez használjunk éles, fertőtlenített metszőollót, és vágjuk vissza az ágat az egészséges részbe, legalább 15-20 cm-rel a látható elhalás alatt. A levágott ágakat semmisítsük meg (égessük el vagy ássuk el), hogy ne jelentsenek további fertőzési forrást.
A metszés után a vágási felületeket kezeljük sebkezelő anyaggal, mely védi a fát a további fertőzésektől. Léteznek speciális sebkezelő balzsamok, melyek gombaölő hatóanyagot is tartalmaznak. A kezelést követően figyeljük a fát, és ha szükséges, ismételjük meg a metszést, ha újabb elhalások jelennek meg.
A megelőzés kulcsfontosságú! A megfelelő tápanyagellátás, a rendszeres öntözés (különösen száraz időszakokban) és a szellős korona kialakítása mind hozzájárulnak a fa ellenálló képességének növeléséhez.
A kémiai védekezés is szóba jöhet, különösen súlyos fertőzés esetén. Használjunk gombaölő szereket (fungicideket) a gyártó utasításainak megfelelően. A kezeléseket megelőző jelleggel is végezhetjük, például a rügyfakadás előtt és után, illetve virágzáskor. Fontos, hogy válasszunk a betegségre hatékony szert, és váltogassuk a hatóanyagokat, hogy elkerüljük a kórokozók rezisztenciájának kialakulását.
Ne feledkezzünk meg a talaj javításáról sem. A megfelelő pH-érték és a tápanyagban gazdag talaj szintén erősíti a fa védekezőképességét. Érdemes talajvizsgálatot végezni, és szükség esetén meszezéssel vagy tápanyag-utánpótlással javítani a talaj minőségét.
Végül, de nem utolsó sorban, szellőztessük a fa koronáját. A sűrű lombozat kedvez a gombás fertőzéseknek, ezért a ritkító metszéssel biztosítsuk a megfelelő légmozgást a fa belsejében. Ezáltal a levelek gyorsabban megszáradnak a csapadék után, csökkentve a fertőzés kockázatát.
Vegyszeres és biológiai védekezési módszerek
A vegyszeres védekezés az őszibarack ágelhalás elleni küzdelemben kiemelten fontos szerepet játszik, különösen a megelőzés szempontjából. A réztartalmú készítmények, mint például a rézoxiklorid vagy a rézhidroxid, a leggyakrabban alkalmazott szerek. Ezeket már a rügypattanás előtt, majd a virágzás után is érdemes kijuttatni, megelőzendő a gombás fertőzéseket, amelyek az ágelhalást okozhatják. Fontos, hogy a kezeléseket az időjárási körülményekhez igazítsuk, mivel a csapadék lemoshatja a permetet, csökkentve annak hatékonyságát. A gyártó által javasolt dózisokat mindig tartsuk be!
A biológiai védekezés egyre népszerűbb alternatívát kínál a vegyszeres megoldások helyett. Használhatunk Bacillus subtilis tartalmú készítményeket, melyek a kórokozó gombák szaporodását gátolják. A Trichoderma gomba szintén hatékony lehet a talajban lévő kórokozók elleni harcban. Ezen készítmények előnye, hogy környezetbarátabbak, és nem károsítják a hasznos rovarokat.
A biológiai védekezés során fontos a megelőzésre fektetni a hangsúlyt. A jó kondícióban lévő fák ellenállóbbak a betegségekkel szemben.
A vegyszeres és biológiai védekezés kombinálása a leghatékonyabb stratégia az őszibarack ágelhalás elleni küzdelemben.
A védekezés során figyeljünk a következőkre:
- A permetezéseket szélcsendes időben végezzük.
- Használjunk védőfelszerelést a permetezés során.
- A permetezések időpontját igazítsuk a fenológiai fázishoz.
- A lehullott, fertőzött ágakat gyűjtsük össze és égessük el.
A vegyszeres és biológiai módszerek mellett a helyes metszés is elengedhetetlen. A sérült, beteg ágakat távolítsuk el, ezzel is csökkentve a fertőzés terjedésének kockázatát. A metszés után a vágási felületeket kenjük be sebkezelő anyaggal.
Az ágelhalás által érintett fajták és a rezisztencia
Az őszibarack ágelhalással szembeni fogékonyság jelentősen eltérhet a különböző fajták között. Sajnos teljesen rezisztens fajta jelenleg nem létezik, azonban vannak olyanok, melyek kevésbé hajlamosak a fertőzésre, és így kevesebb gondot okoznak a termelőknek.
Általánosságban elmondható, hogy a korai érésű fajták, mint például a ‘Springcrest’ vagy a ‘Maycrest’, érzékenyebbek az ágelhalásra, mivel a virágzásuk és a hajtásnövekedésük a csapadékosabb, hűvösebb időszakra esik, ami kedvez a kórokozó gombák terjedésének. Ezzel szemben a későbbi érésű fajták, például a ‘Redhaven’ vagy a ‘Suncrest’, általában ellenállóbbak, bár ez nem jelenti azt, hogy teljesen védettek lennének.
Fontos megjegyezni, hogy a rezisztencia nem abszolút. A környezeti tényezők, a termesztési körülmények és a kórokozó gomba agresszivitása mind befolyásolják a fertőzés mértékét. Egy egyébként ellenállóbb fajta is megbetegedhet, ha kedvezőtlen körülmények uralkodnak.
A fajtaválasztáskor tehát nem csak az érési időt és a gyümölcs tulajdonságait kell figyelembe venni, hanem az ágelhalással szembeni fogékonyságot is.
A rezisztencia nemesítési célpont is, ezért folyamatosan jelennek meg újabb és újabb fajták, melyek a korábbiaknál ellenállóbbak. Érdemes tájékozódni a helyi viszonyokhoz legjobban alkalmazkodó, és a betegségekkel szemben ellenállóbb fajtákról a szakembereknél.
Emellett a megfelelő agrotechnikai eljárásokkal, mint például a rendszeres metszéssel és a kiegyensúlyozott tápanyagellátással, tovább növelhető a fák ellenálló képessége, még a fogékonyabb fajták esetében is.
