A szivarfüst tartalmazza a cigarettafüsthöz hasonlóan a szén-monoxidot, amely csökkenti a vér oxigénszállító képességét, terhelve ezzel a szívet és az érrendszert. Emellett a szivarozás során felszabaduló nikotin növeli a vérnyomást és a pulzusszámot, ami hosszú távon hozzájárulhat az érelmeszesedés kialakulásához. A szivarozók körében magasabb a szívinfarktus és az agyvérzés kockázata is, hasonlóan a cigarettázókhoz.

A szivarozás specifikus kockázatai közé tartozik:

• Magasabb vérnyomás: A nikotin érszűkítő hatása miatt emeli a vérnyomást.
• Megnövekedett koleszterinszint: A dohányzás befolyásolja a koleszterin anyagcserét, elősegítve az LDL („rossz”) koleszterin felhalmozódását.
• Érelmeszesedés (ateroszklerózis): A káros vegyi anyagok károsítják az érfalakat, elősegítve a plakkok képződését.
• Szívritmuszavarok: A nikotin és más méreganyagok befolyásolhatják a szív elektromos működését.

A szivarozás nem tekinthető biztonságos alternatívának a cigarettázásra, mivel ugyanolyan súlyos kardiovaszkuláris betegségek kialakulásához vezethet.

Fontos megérteni, hogy a dohányzás bármilyen formája – legyen az cigaretta, szivar, pipa vagy vízipipa – káros az egészségre. A szivarozás során a füstöt nem feltétlenül kell mélyen beszívni ahhoz, hogy a káros hatások érvényesüljenek; a szájnyálkahártyán keresztül is felszívódnak a méreganyagok.

A szivarozás és a cigarettázás egészségügyi következményei nagyban átfedik egymást, különösen a szív- és érrendszeri megbetegedések tekintetében. Az alábbi táblázat összehasonlítja a két dohányzási forma néhány kardiovaszkuláris hatását:

Az egészséges életmód magában foglalja a dohányzás minden formájának elkerülését, beleértve a szivarozást is, a szív- és érrendszeri egészség megőrzése érdekében.

A szivarozás és a szív- és érrendszer: Egy alulbecsült veszély

A szivarozás kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon a szájüregi felszívódás elegendő-e a komoly kardiovaszkuláris problémák kialakulásához, még akkor is, ha a füstöt nem lélegzik be mélyen. A válasz egyértelműen igen. A száj nyálkahártyája rendkívül gazdag érhálózattal rendelkezik, így a szivarfüstben található nikotin és számos más káros vegyület közvetlenül a véráramba kerülhet, mielőtt a tüdőbe jutna, vagy akár anélkül, hogy oda egyáltalán eljutna.

Ez a folyamat hasonló módon terheli meg a szív- és érrendszert, mint a cigarettázás. A nikotin vazokonstriktor (érösszehúzó) hatása révén megemeli a vérnyomást és felgyorsítja a szívverést. Hosszú távon ez folyamatos terhelést jelent az érfalakra, ami rugalmasságuk elvesztéséhez, így az érelmeszesedés (ateroszklerózis) kialakulásához és súlyosbodásához vezethet. Az érelmeszesedés pedig a leggyakoribb oka a szívinfarktusnak és az agyvérzésnek.

Érdekesség, hogy a szivarfüstben található bizonyos vegyületek, például a nitrozaminok, magasabb koncentrációban is jelen lehetnek, mint a cigarettafüstben. Bár a cigarettázásnál a tüdő expozíciója intenzívebb, a szivarozók esetében a szájüregi és garatüregi rákkockázat mellett a szív- és érrendszeri kockázatok is jelentősek, köszönhetően a nikotin és más toxinok folyamatos jelenlétének a keringési rendszerben.

A szivarozás tehát nem csupán egy „lazább” dohányzási forma, hanem egy komoly egészségügyi kockázat, különösen a kardiovaszkuláris egészség szempontjából. A korábbi részekben említett hatások, mint a vérnyomás emelkedése, a pulzusszám növekedése, az érelmeszesedés és a szívbetegségek kialakulásának fokozott kockázata, mind érvényesek a szivarozókra is, függetlenül attól, hogy mélyen szívják-e a füstöt.

A szivarozás során felszívódó nikotin és más mérgező anyagok közvetlenül a véráramba kerülnek, jelentősen növelve a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, hasonlóan a cigarettázáshoz.

A dohányzás minden formájának abbahagyása az egyetlen biztos módja a kockázatok csökkentésének. A szív- és érrendszer egészségének megőrzése érdekében elengedhetetlen a káros szokásoktól való megszabadulás.

A szivar füstjének kémiai összetétele és toxicitása

A szivarfüst összetétele jelentősen eltér a cigarettafüstétől, ami specifikus toxikológiai hatásokat eredményez. A szivarok fermentációs és érlelési folyamatai révén magasabb szintre emelik a nitrosaminok koncentrációját, különösen a specifikus, cigarettaspecifikus nitrosaminok (TSNAs) esetében. Ezek a vegyületek erősen karcinogének, és bár a tüdőrák kialakulásában játszanak főszerepet, a szájüregi és garatüregi daganatok kockázatát is drámaian növelik. A szájnyálkahártyán keresztül történő felszívódásuk pedig közvetlenül hozzájárul a véráramba jutó méreganyagok mennyiségéhez, terhelve ezzel a szív- és érrendszert.

A szivarfüstben található egyéb káros anyagok közé tartozik az ammónia, amelyet a szivargyártás során gyakran használnak a nikotin felszívódásának fokozására. Ez az ammónia nemcsak irritálja a légutakat, de segíti a füstben lévő nikotin és más alkaloidok gyorsabb és hatékonyabb felszívódását a szájüregből. Ezen kívül a szivarfüst jelentős mennyiségű szén-monoxidot tartalmaz, amelyről már korábban is szó esett, de a szivarok hosszabb égési ideje miatt a belélegzett mennyiség is magasabb lehet, ami tovább csökkenti a vér oxigénszállító képességét és fokozza a szív terhelését.

A szivarfüstben kimutathatóak olyan policiklusos aromás szénhidrogének (PAH-k) is, amelyek közvetlenül károsíthatják az erek falát. Ezek a vegyületek oxidatív stresszt okoznak, elősegítve az LDL-koleszterin oxidációját, ami az érelmeszesedés egyik kulcsfontosságú lépése. A szivarozás során a füst magasabb hőmérséklete és a nikotin vazokonstriktor hatása együttesen fokozza az érfalak károsodását, növelve ezzel a trombózis és az infarktus kockázatát.

A szivarfüstben található magas koncentrációjú nitrosaminok és más mérgező vegyületek, különösen az ammónia által elősegített nikotin felszívódás, jelentős kardiovaszkuláris kockázatot jelentenek, függetlenül a füst mély belégzésétől.

A szivarok összetételét befolyásolja a dohány típusa, a fermentációs eljárás és a csomagolás módja. Ezek a tényezők együttesen határozzák meg a füstben lévő káros anyagok pontos arányát. Azonban bármelyik változata is legyen a szivarozásnak, az eredményül kapott füst komoly veszélyt jelent az egészségre, különösen a szív- és érrendszerre nézve.

A nikotin hatása a kardiovaszkuláris rendszerre a szivarozás során

A nikotin, mint a dohányzásban jelen lévő fő függőséget okozó anyag, központi szerepet játszik a szivarozás kardiovaszkuláris kockázataiban. Még ha a szivarfüstöt nem is lélegzik be mélyen a tüdőbe, a szájnyálkahártyán keresztül történő felszívódása gyorsan bejuttatja a nikotint a véráramba. Ez a nikotin stimulálja a mellékveséket, hogy adrenalint bocsássanak ki, ami közvetlen hatással van a szív- és érrendszerre.

Az adrenalin hatására megnövekszik a pulzusszám, a szív erőteljesebben kezd verni, hogy több vért pumpáljon a szervezetbe. Ezzel párhuzamosan a nikotin összehúzza az ereket (vazokonstriktor hatás), ami növeli a vérnyomást. Ez az érszűkület csökkenti a vér áramlását a szervekhez, beleértve a szívet is, ami tovább fokozza a szív munkáját. A krónikus nikotinbevitel miatt az erek rugalmassága csökkenhet, ami hosszú távon hozzájárul az érelmeszesedés kialakulásához, ahogy korábban is említettük.

A nikotin emellett befolyásolja a vérlemezkék működését is, növelve azok összetapadási hajlamát. Ez a fokozott aggregáció megemeli a vérrögképződés (trombózis) kockázatát. A vérrögök elzárhatják az artériákat, ami szívinfarktushoz vagy agyvérzéshez vezethet. A szivarozás során a nikotin folyamatos jelenléte a szervezetben fenntartja ezt a fokozott kockázati állapotot.

A nikotin hatásai nem csupán a közvetlen vazokonstriktív és a pulzusszámot növelő hatásokra korlátozódnak. Kutatások kimutatták, hogy a nikotin károsíthatja az endotéliumot, az erek belső falát alkotó sejteket. Az egészséges endotélium fontos szerepet játszik az érfalak rugalmasságának fenntartásában és a vérrögképződés szabályozásában. Ennek károsodása elősegíti az atherogén plakkok lerakódását, ami az érelmeszesedés alapja.

A nikotin, még szájüregi felszívódás esetén is, jelentősen növeli a szív- és érrendszeri események, mint a szívinfarktus és az agyvérzés kockázatát, a vérnyomás emelkedése, a pulzusszám növekedése és az érfal károsodásán keresztül.

Fontos megérteni, hogy a nikotin függőséget okoz, ami megnehezíti a szivarozás abbahagyását. Ez a függőség tartósan kiteszi a dohányost a nikotin káros hatásainak, így a kardiovaszkuláris kockázatok is tartósan fennállnak. A dohányzásról való leszokás tehát elengedhetetlen a szív- és érrendszer egészségének helyreállításához és megőrzéséhez.

A szivarozás és az érelmeszesedés kialakulásának összefüggései

Az érelmeszesedés, vagyis az artériák falának megkeményedése és szűkülése, jelentős mértékben hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához. A szivarozás, akárcsak a cigarettázás, közvetlenül károsítja az érfalakat, elősegítve ezt a veszélyes folyamatot. A szivarfüstben található számos vegyület, beleértve a már említett nikotint, szén-monoxidot és a különösen magas koncentrációban jelen lévő nitrozaminokat, együttesen támadja meg az érfalak egészségét.

A nikotin vazokonstriktor hatása, azaz az erek szűkítése, már önmagában is növeli a vérnyomást, ami folyamatos terhelést jelent az érfalakra. Ez a tartós nyomáskülönbség és a csökkent véráramlás idővel gyengíti az érfalakat. Ezenkívül a szivarfüstben lévő oxidatív stresszt okozó anyagok, például a szabad gyökök és bizonyos policiklusos aromás szénhidrogének (PAH-k), károsítják az érfalak belső rétegét, az endotéliumot. Az endotélium sérülése megzavarja az erek normális működését, például a vérnyomás szabályozását és a gyulladásos folyamatok kezelését.

Az érfal károsodása elindítja az érelmeszesedés folyamatát, melynek során az LDL-koleszterin (a „rossz” koleszterin) oxidálódik, és lerakódik az érfalakon. Ezek az oxidált LDL-részecskék gyulladásos reakciót váltanak ki, és makrofágok falják fel őket, amelyek habos sejtekké alakulnak. Ezek a habos sejtek képezik az érelmeszesedés fő alkotóelemét, a plakkokat. A szivarfüstben található vegyületek gyorsítják ezt a plakk-képződési folyamatot.

A szivarozás során a füst magasabb hőmérséklete és a nikotin által okozott vazokonstriktor hatás különösen kedvez a gyulladásos folyamatok és az érfal károsodásának. A szájüregből felszívódó nikotin és más méreganyagok közvetlenül a véráramba kerülve elősegítik a vérlemezkék összecsapzódását is, ami növeli a trombózis kockázatát. A kialakuló vérrögök könnyebben megtapadhatnak a már sérült és elmeszesedett érfalakon, ami súlyos következményekkel, például szívinfarktussal vagy agyvérzéssel járhat.

A szivarozás nem csupán a nikotinon keresztül, hanem a füstben lévő számos egyéb káros vegyület révén is aktívan hozzájárul az érelmeszesedés kialakulásához és progressziójához, jelentősen növelve a kardiovaszkuláris események kockázatát.

A szivarozók körében az érelmeszesedés következtében kialakuló betegségek, mint a koszorúér-betegség, a perifériás artériás betegségek és az agyi erek betegségei, gyakrabban fordulnak elő, mint a nemdohányzóknál. Ez a kockázat jelentős, még akkor is, ha a szivarfüstöt nem lélegzik be mélyen a tüdőbe, mivel a szájüregi felszívódás is elegendő a károsító folyamatok beindításához.

Magas vérnyomás és szivarozás: A közvetlen kapcsolat

A szivarozás és a magas vérnyomás közötti kapcsolat sokkal szorosabb és közvetlenebb, mint azt sokan gondolnák. Bár a szájüregi felszívódás miatt a nikotin lassabban jut a véráramba, mint a cigarettafüst belégzésekor, ez a lassabb felszívódás nem jelenti azt, hogy a hatás kevésbé lenne káros. Éppen ellenkezőleg, a szájnyálkahártyán keresztül történő folyamatos nikotinbevitel állandó terhelést jelent az érrendszerre.

A nikotin stimulálja a szimpatikus idegrendszert, ami növeli a katekolaminok (adrenalin és noradrenalin) szintjét a vérben. Ezek a hormonok közvetlenül felelősek az érszűkítő hatásért, ami a vérnyomás emelkedéséhez vezet. A szivarozás során a nikotin fokozatosan szabadul fel, így a vérnyomás emelkedése is hosszabb ideig tart, mint egy-egy cigaretta elszívásakor. Ez a tartósan magas vérnyomás erőteljesen hozzájárul az érfalak károsodásához és rugalmasságuk elvesztéséhez, ami az érelmeszesedéshez vezető út első lépései közé tartozik.

A szivarozók körében végzett kutatások kimutatták, hogy a dohányzás ezen formája is jelentősen hozzájárul az esszenciális hipertónia (magas vérnyomás) kialakulásához és súlyosbodásához. Azok, akik rendszeresen szivaroznak, nagyobb valószínűséggel szenvednek magas vérnyomástól, mint a nemdohányzók. Ez a kockázat független attól is, hogy a szivarfüstöt mélyen beszívják-e vagy sem, mivel a szájüregi nyálkahártyán keresztül felszívódó nikotin is elegendő a vérnyomás emeléséhez.

Fontos megérteni, hogy a magas vérnyomás önmagában is egy jelentős kardiovaszkuláris kockázati tényező, amely növeli a szívroham, az agyvérzés, a vesebetegség és más súlyos egészségügyi problémák kockázatát. A szivarozás tehát nem csupán egy önmagában ártalmas szokás, hanem aktívan súlyosbítja a magas vérnyomásból eredő veszélyeket, kettős terhet róva a szív- és érrendszerre.

A szivarozás során felszívódó nikotin közvetlen érszűkítő hatása és a katekolaminok fokozott termelődése révén jelentősen emeli a vérnyomást, hozzájárulva az érelmeszesedés és más kardiovaszkuláris betegségek kialakulásához.

A szájüregi felszívódás miatt a nikotin nem csak a vérnyomást emeli, hanem hosszabb ideig is jelen lehet a keringési rendszerben, ami folyamatosan fenntartja a szervezet stresszállapotát. Ez a tartós terhelés különösen megterheli az artériákat, amelyek idővel elveszítik rugalmasságukat és megkeményednek, tovább növelve a magas vérnyomás és az ebből fakadó komplikációk kockázatát.

Szívinfarktus és stroke kockázata szivarozók körében

A szivarozás jelentősen megnöveli a szívinfarktus és a stroke (agyvérzés) kockázatát, hasonlóan a cigarettázáshoz, sőt, bizonyos szempontból még ki is emelheti ezeket a veszélyeket. A korábbiakban említett érelmeszesedés, magas vérnyomás és a szív terhelésének növekedése mind közvetlen előzményei ezeknek a végzetes eseményeknek. A szivarfüstben található nikotin és más káros vegyületek nem csak az erek rugalmasságát csökkentik, hanem elősegítik a vérrögök kialakulását is.

A szívinfarktus lényegében akkor következik be, amikor a szívizomzat egy részéhez vezető koszorúér elzáródik, általában egy vérrög által. Az érelmeszesedés következtében már szűkebb koszorúerekben egy ilyen vérrög könnyebben elzárhatja a vér útját. A szivarozás által előidézett gyulladásos folyamatok az érfalban és a vérlemezkék fokozott tapadása mind-mind hozzájárul ehhez a folyamathoz. Az érfalakra nehezedő tartósan magas vérnyomás pedig tovább roncsolja az ereket, növelve a repedés és a vérzés kockázatát, ami stroke-hoz vezethet.

A stroke, vagy agyvérzés, akkor következik be, amikor egy agyi ér elpattan (vérzéses stroke) vagy elzáródik (iszkémiás stroke). A szivarozás mindkét típus kockázatát növeli. Az érelmeszesedés és a magas vérnyomás által meggyengült agyi erek könnyebben elpattanhatnak, míg a vérrögök képződésének fokozott kockázata iszkémiás stroke-hoz vezethet. Érdekesség, hogy a szájüregi felszívódás miatt a nikotin és más méreganyagok közvetlenül az agyi ereket is terhelhetik, mielőtt a test többi részébe eljutnának, így a stroke kockázata különösen magas lehet.

Fontos megjegyezni, hogy a szivarozás során a nikotin és a szén-monoxid által okozott oxigénhiányos állapot a szívizomban növeli a szívritmuszavarok esélyét is, amelyek szintén hozzájárulhatnak a szívinfarktus kialakulásához, vagy akár önmagukban is súlyosak lehetnek.

A szivarozás nem csupán az érelmeszesedés és a magas vérnyomás révén, hanem a vérrögképződés fokozásával és a szívizom oxigénellátásának romlásával is jelentősen hozzájárul a szívinfarktus és a stroke kialakulásának kockázatához.

A dohányzás bármilyen formájának abbahagyása az egyetlen hatékony módszer ezen kockázatok csökkentésére. Az egészséges életmód és a dohányzás mellőzése elengedhetetlen a szív- és érrendszeri egészség megőrzéséhez.

A passzív szivarozás kardiovaszkuláris hatásai

Sokáig alábecsülték a passzív szivarozás veszélyeit, pedig a szivarfüst belélegzése a nemdohányzók számára is jelentős kardiovaszkuláris kockázatot hordoz. A szivarok égése során felszabaduló káros anyagok, beleértve a nikotint, a szén-monoxidot és az egyéb mérgező vegyületeket, nem csak a dohányzóra, hanem a környezetében tartózkodókra is hatással vannak.

A passzív szivarozók is ki vannak téve a nikotin hatásának, amely érösszehúzó tulajdonsága révén növeli a vérnyomást és a pulzusszámot. Ez a tartósan emelkedett vérnyomás fokozza az érelmeszesedés kialakulásának kockázatát, ami végső soron növeli a szívinfarktus és a stroke esélyét. A szén-monoxid jelenléte a passzív füstben csökkenti a vér oxigénszállító képességét, így a szívnek többet kell dolgoznia a szervezet oxigénigényének kielégítéséért.

A szivarfüstben lévő finom részecskék belélegzése gyulladásos folyamatokat indíthat el az erekben, ami tovább roncsolja azok falát és elősegíti a plakkok lerakódását. Ez a gyulladásos válasz hasonló a dohányzókban tapasztalhatóhoz, de kevésbé intenzív lehet. Azonban a folyamatos expozíció, még alacsony koncentrációban is, hosszú távon komoly károsodást okozhat.

A kutatások azt mutatják, hogy a passzív szivarozás is növelheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát a nemdohányzók körében. Bár a kockázat valószínűleg alacsonyabb, mint az aktív dohányzás esetén, ez nem jelenti azt, hogy veszélytelen lenne. Különösen a szívbetegségekben vagy magas vérnyomásban szenvedő, illetve genetikai hajlammal rendelkező személyek lehetnek különösen érzékenyek a passzív szivarfüst hatásaira.

A passzív szivarozás nem csupán kellemetlen, de kimutathatóan károsítja a szív- és érrendszert, növelve a vérnyomást és az érelmeszesedés kockázatát.

Fontos megérteni, hogy a dohányfüstben található mérgező anyagok nem válogatnak. Még akkor is, ha valaki nem szívja el maga a szivart, a levegőben lebegő részecskék belélegzése is elegendő ahhoz, hogy a szervezet károsodjon.

A különböző dohányzási formák összehasonlítása a szív- és érrendszeri kockázatok szempontjából

Bár a korábbi részek részletesen tárgyalták a szivarozás és a cigarettázás kardiovaszkuláris kockázatait, érdemes kitérni a dohányzás további formáinak hatásaira is, hogy teljesebb képet kapjunk. A pipa és a vízipipa dohányzása, bár eltérő módon történik, szintén jelentős egészségügyi kockázatokat rejt magában, amelyek átfedhetnek a szivarozás és cigarettázás által okozott problémákkal.

A pipa dohányzásakor a füstöt általában nem lélegzik be mélyen, hasonlóan a szivarozáshoz. Azonban a szájüregi nyálkahártyán keresztül történő felszívódás itt is érvényesül, így a nikotin és más káros anyagok bejutnak a véráramba. A pipában használt dohány gyakran fermentált, ami növelheti bizonyos rákkeltő vegyületek koncentrációját. A nikotin hatása itt is megemeli a vérnyomást és a pulzusszámot, terhelve a szív- és érrendszert, és hozzájárulva az érelmeszesedés kialakulásához.

A vízipipa dohányzásának népszerűsége ellenére ez a forma sem veszélytelen. Bár sokan úgy gondolják, hogy a vízen átszűrődő füst kevésbé káros, a valóságban ez tévedés. A vízipipa füstje továbbra is tartalmaz nikotint, szén-monoxidot és számos más mérgező vegyületet. Sőt, egy vízipipa-ülés során akár 100-200-szor több füstöt lélegezhet be valaki, mint egyetlen cigarettából. Ez a nagy mennyiségű méreganyag belélegzése komoly terhelést jelent a szívre és az erekre, növelve a szívinfarktus és a stroke kockázatát.

A különböző dohányzási formák közötti különbségek ellenére a közös pont a nikotin és a többi káros vegyület jelenléte, amelyek mindegyike negatívan befolyásolja a szív- és érrendszer működését. Az alábbi táblázat összefoglalja a különböző dohányzási formák kardiovaszkuláris kockázati tényezőit:

A dohányzás bármilyen formája, beleértve a pipázást és a vízipipázást is, hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kockázatához, hasonlóan a szivarozáshoz és cigarettázáshoz.

Az egészségügyi kockázatok minimalizálása érdekében a legbiztosabb út a dohányzás minden formájának teljes elhagyása.

A leszokás előnyei a kardiovaszkuláris egészség szempontjából

A dohányzás, beleértve a szivarozást is, számos kardiovaszkuláris kockázatot hordoz magában, melyekről az eddigiekben már részletesen szó esett. Jó hír azonban, hogy a leszokás jelentős és gyors pozitív hatással van a szív- és érrendszer egészségére. A káros szokások elhagyása már rövid távon mérhető javulást eredményez, és hosszú távon drasztikusan csökkenti a súlyos szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét.

A leszokást követően a szervezet elkezd regenerálódni. Már 20 percen belül normalizálódik a vérnyomás és a pulzusszám, amelyek a szivarozás során tartósan megemelkedtek. Ez a korai javulás azt jelzi, hogy az érfalakra nehezedő felesleges terhelés azonnal csökken. Néhány napon belül a szén-monoxid szintje a vérben normalizálódik, lehetővé téve a vörösvértestek számára, hogy hatékonyabban szállítsák az oxigént a szervekhez, beleértve a szívet is.

Hosszabb távon, néhány héten vagy hónapon belül, a gyulladásos folyamatok az erekben csökkennek, ami kulcsfontosságú az érelmeszesedés megállításában és visszafordításában. Az érfalak rugalmassága fokozatosan javul, csökkentve ezzel az érelmeszesedés okozta szűkületek kialakulásának kockázatát. A „jó” (HDL) koleszterin szintje emelkedhet, míg a „rossz” (LDL) koleszterin szintje csökkenhet, ami további kedvező hatás a szív- és érrendszerre.

A leszokás statisztikailag is kimutathatóan csökkenti a szívinfarktus és az agyvérzés kockázatát. Egy évvel a dohányzás abbahagyása után a szívbetegség kockázata már jelentősen lecsökken, és 15 év elteltével közelít a nemdohányzók szintjéhez. Ez azt jelenti, hogy a szivarozás által okozott károk nagymértékben visszafordíthatók, ha a dohányzást időben befejezzük.

A dohányzásról való leszokás a leghatékonyabb lépés a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésére, melynek pozitív hatásai már rövid időn belül érezhetők.

A leszokás nem csak a szív- és érrendszer egészségére van jótékony hatással, hanem az általános közérzet javulásához is hozzájárul. Azonban a szív- és érrendszeri előnyök kiemelten fontosak, hiszen a dohányzás ezen a területen okozza a legtöbb halálos kimenetelű megbetegedést. A korábbi részekben említett specifikus kockázatok, mint a magas vérnyomás és az érelmeszesedés, mind visszafordíthatók vagy jelentősen mérsékelhetők a leszokással.