A túlfeszültség elleni védelem tehát nem csupán ajánlott, hanem sok esetben elengedhetetlen. Gondoljunk csak a számítógépekre, televíziókra, okostelefonokra és más, mindennapi használatban lévő eszközökre. Egy hirtelen fellépő villámcsapás, vagy a hálózatban keletkező kapcsolási túlfeszültség azonnal tönkreteheti ezeket az eszközöket, ami jelentős anyagi veszteséget okozhat.

Szerencsére léteznek hatékony megoldások a túlfeszültség elleni védelemre, és ezek közül az egyik legnépszerűbb és legmegbízhatóbb a varisztor. A varisztor egy feszültségfüggő ellenállás, melynek ellenállása nagymértékben csökken, ha a feszültség egy bizonyos küszöbértéket meghalad. Ez a tulajdonság teszi őt ideális eszközzé a túlfeszültségek elvezetésére és a védendő áramkör megóvására.

A túlfeszültség elleni védelem nem luxus, hanem szükségesség a modern elektronikai eszközök élettartamának meghosszabbításához és a biztonság megőrzéséhez.

A varisztorok széles körben alkalmazhatók, a háztartási készülékektől az ipari berendezésekig. Fontos azonban a megfelelő varisztor kiválasztása az adott alkalmazáshoz, figyelembe véve a várható túlfeszültségek nagyságát és a védendő áramkör jellemzőit. A nem megfelelően kiválasztott varisztor nem biztosít elegendő védelmet, míg a túlzottan nagy varisztor feleslegesen növelheti a költségeket.

Mi az a varisztor? Definíció és alapvető működési elv

A varisztor, vagy más néven feszültségfüggő ellenállás (VDR – Voltage Dependent Resistor), egy olyan elektronikai alkatrész, amelynek ellenállása a rákapcsolt feszültség függvényében változik. Ez a tulajdonsága teszi rendkívül hasznossá az elektronikai áramkörök túlfeszültség elleni védelmében.

Alapvetően egy szemi-vezető kerámia anyagból készül, leggyakrabban cink-oxidból (ZnO) és más fém-oxidokból. A gyártási eljárás során a kerámiában szemcsék jönnek létre, melyek között potenciálgátak alakulnak ki. Normál üzemi feszültség esetén ezek a potenciálgátak magas ellenállást biztosítanak, így a varisztor szinte nem vezeti az áramot.

Azonban, ha a feszültség egy bizonyos küszöbértéket (a varisztor védelmi feszültségét) meghaladja, a potenciálgátak áttörnek, és a varisztor ellenállása hirtelen lecsökken. Ez lehetővé teszi, hogy a túlfeszültség árama a varisztoron keresztül folyjon le, elkerülve az érzékenyebb áramköri elemek károsodását. A varisztor gyakorlatilag egy rövidzárat hoz létre a túlfeszültség pillanatában, levezetve a többletenergiát.

A varisztor tehát egy nemlineáris ellenállás, amelynek célja, hogy a túlfeszültség hatására alacsony impedanciájú útvonalat biztosítson a föld felé, megvédve ezzel az áramkör többi részét a károsodástól.

A túlfeszültség megszűnése után a feszültség visszatér a normál üzemi értékre, a potenciálgátak újra kialakulnak, és a varisztor visszatér magas ellenállású állapotába, készen állva a következő túlfeszültség kezelésére. Fontos megjegyezni, hogy bár a varisztor képes több túlfeszültséget is elnyelni, minden varisztornak van egy maximális energiaelnyelő képessége. Ha ez a képesség kimerül, a varisztor tönkremegy, és már nem nyújt védelmet.

A varisztorok típusai és jellemzőik (MOV, SiC, stb.)

A varisztorok, más néven feszültségfüggő ellenállások (VDR), kulcsszerepet játszanak az elektronikai áramkörök túlfeszültség elleni védelmében. Különböző típusú varisztorok léteznek, amelyek eltérő anyagokból és technológiákkal készülnek, és ennek megfelelően különböző alkalmazásokra optimalizáltak.

A legelterjedtebb típus a fém-oxid varisztor (MOV). Ezek általában cink-oxid (ZnO) szemcsékből állnak, amelyeket egy kerámia kötőanyag tart össze. A MOV-ok kiválóan alkalmasak nagy energiájú túlfeszültségek elnyelésére, köszönhetően gyors válaszidejüknek és magas áramterhelhetőségüknek. Leggyakrabban tápegységekben, háztartási gépekben és ipari berendezésekben találkozhatunk velük.

Egy másik típus a szilícium-karbid (SiC) varisztor. Ezek a MOV-okhoz képest lassabb válaszidejűek és alacsonyabb áramterhelhetőségűek, de magasabb üzemi hőmérsékleten is megbízhatóan működnek. Használatuk elsősorban nagyfeszültségű alkalmazásokban, például villamosenergia-rendszerekben jellemző, ahol a robusztusság és a hőállóság fontosabb szempont, mint a sebesség.

A MOV és a SiC varisztorok közötti alapvető különbség a válaszidejükben, áramterhelhetőségükben és üzemi hőmérsékletükben rejlik, ami meghatározza az alkalmazhatóságukat a különböző elektronikai rendszerekben.

Vannak speciálisabb varisztor típusok is, például a kerámia varisztorok, amelyek kisebb méretűek és jobb frekvencia-válaszuk van, így alkalmasak érzékeny elektronikai alkatrészek védelmére. Azonban áramterhelhetőségük általában alacsonyabb, mint a MOV-oké.

A varisztor kiválasztásakor figyelembe kell venni az áramkör üzemi feszültségét, a várható túlfeszültségek nagyságát és időtartamát, valamint a környezeti hőmérsékletet. A megfelelő típusú varisztor kiválasztása biztosítja az áramkör hatékony és megbízható védelmét a túlfeszültségek káros hatásaival szemben.

A varisztorok legfontosabb paraméterei: feszültség, áram, energiaelnyelés

A varisztorok hatékony túlfeszültségvédelmet biztosítanak az elektronikai áramkörökben, és működésük szorosan összefügg három kulcsfontosságú paraméterrel: a feszültséggel, az árammal és az energiaelnyeléssel. Ezek a paraméterek határozzák meg, hogy egy adott varisztor mennyire alkalmas egy adott áramkör védelmére.

A feszültség, pontosabban a varisztor feszültsége (V_V), az a feszültségérték, amelynél a varisztor vezetni kezd. Ez a feszültség jellemzően valamivel magasabb, mint a védendő áramkör normál üzemi feszültsége. Ha a feszültség eléri ezt a küszöbértéket, a varisztor ellenállása drasztikusan lecsökken, és az áram nagy része a varisztoron keresztül folyik a föld felé, megvédve a többi érzékeny alkatrészt a túlfeszültség káros hatásaitól. A megfelelő varisztorfeszültség kiválasztása kritikus fontosságú; ha túl alacsony, a varisztor a normál üzemi feszültségnél is bekapcsolhat, ha pedig túl magas, nem nyújt védelmet a kisebb túlfeszültségek ellen.

Az áram, vagy a varisztoron átfolyó áram (I_V), azt mutatja meg, hogy a varisztor mekkora áramerősséget képes elviselni anélkül, hogy károsodna. A túlfeszültségek során nagy áramok folyhatnak át a varisztoron, ezért fontos, hogy a varisztor áramterhelhetősége elegendő legyen az adott alkalmazáshoz. A gyártók megadnak egy maximális áramértéket, amelyet a varisztor rövid ideig elvisel. Ennek túllépése a varisztor tönkremeneteléhez vezethet.

Az energiaelnyelés (W_TM) az a maximális energiamennyiség, amelyet a varisztor képes elnyelni egyetlen túlfeszültség során. Ez a paraméter szorosan összefügg a túlfeszültség időtartamával és a varisztoron átfolyó áram nagyságával.

Az energiaelnyelés mértékegysége a Joule (J). A nagyobb energiaelnyelési képességgel rendelkező varisztorok alkalmasabbak a gyakoribb vagy nagyobb energiájú túlfeszültségek elleni védelemre. Az energiaelnyelés meghatározásakor figyelembe kell venni a túlfeszültség forrását és a várható energia nagyságát. Például egy villámcsapás által okozott túlfeszültség sokkal több energiát hordoz, mint egy egyszerű kapcsolási túlfeszültség.

A három paraméter – feszültség, áram, és energiaelnyelés – szoros összefüggésben van egymással. A megfelelő varisztor kiválasztása során mindhármat figyelembe kell venni, hogy az optimális védelmet biztosítsuk az elektronikai áramkör számára. A gyártók adatlapjai részletes információkat tartalmaznak ezekről a paraméterekről, amelyek elengedhetetlenek a helyes varisztor kiválasztásához.

A varisztorok működési elve részletesen: a nemlineáris ellenállás

A varisztorok kiváló túlfeszültség-védelmi képességüket nemlineáris ellenállásuknak köszönhetik. Ez a tulajdonság azt jelenti, hogy az ellenállásuk nagymértékben függ az áramkörben fellépő feszültségtől. Normál üzemi feszültség mellett a varisztor ellenállása rendkívül magas, gyakorlatilag szakadásként viselkedik, és nem befolyásolja az áramkör működését.

Azonban, ha túlfeszültség lép fel, a varisztor ellenállása hirtelen, drasztikusan lecsökken. Ezt a hirtelen ellenállás-csökkenést a varisztorban lévő félvezető anyag (általában cink-oxid) szemcséi közötti gátak áttörése okozza. A megnövekedett feszültség hatására az elektronok könnyebben átjutnak ezeken a gátakon, létrehozva egy alacsony ellenállású útvonalat.

Ez az alacsony ellenállású útvonal elvezeti a túlfeszültséget a védendő áramkörtől, leföldelve azt, vagy elnyelve a többlet energiát, így megakadályozva az érzékeny alkatrészek károsodását.

A varisztor V-I karakterisztikája (feszültség-áram karakterisztika) egy erősen nemlineáris görbe. A görbe egy bizonyos feszültségnél, az úgynevezett átkapcsolási feszültségnél (varisztor feszültség) kezd meredeken emelkedni. Ez a feszültség az, amelynél a varisztor ellenállása elkezd drasztikusan csökkeni.

A varisztor kiválasztásakor fontos figyelembe venni az átkapcsolási feszültséget, az áramterhelhetőséget és az energiaelnyelő képességét. A megfelelő varisztor kiválasztása biztosítja a hatékony túlfeszültség-védelmet az adott áramkör számára.

A túlfeszültség okai és hatásai az elektronikai áramkörökben

A túlfeszültség az elektronikai áramkörök egyik legveszélyesebb ellensége. Számos forrásból származhat, leggyakrabban a villámcsapások, a hálózati hibák (pl. kapcsolási túlfeszültségek) és az elektromos motorok be- és kikapcsolása okozzák. Ezek a jelenségek hirtelen, rövid ideig tartó feszültségnövekedést eredményeznek az áramkörben, ami jelentős károkat okozhat.

A túlfeszültség hatásai rendkívül sokfélék lehetnek, az enyhébbektől a katasztrofálisig. Kezdetben csökkenhet az alkatrészek élettartama, ami a berendezés megbízhatóságát rontja. Az érzékenyebb komponensek, mint például a mikrochipek és az integrált áramkörök, azonnal tönkremehetnek. A túlfeszültség okozhat zárlatot, ami tűzhöz is vezethet.

A túlfeszültség által okozott károk nem csupán az alkatrészek fizikai sérülésében merülnek ki. Az adatok sérülése vagy elvesztése is komoly probléma lehet, különösen a számítógépes rendszerekben és az adatbázisokban. Ezenfelül a berendezés leállása üzleti veszteségekhez vezethet, különösen a kritikus infrastruktúrákban, mint például a távközlésben vagy az energiatermelésben.

A túlfeszültség lényegében egy olyan elektromos „sokk”, ami a tervezett üzemi feszültség fölé emelkedik, és ha nincs megfelelő védelem, az áramkörben lévő alkatrészek hirtelen túlterheléséhez vezet.

A túlfeszültség elleni védelem ezért elengedhetetlen az elektronikai berendezések megbízható működésének biztosításához. A varisztorok ebben a védelemben kulcsszerepet játszanak, mivel képesek a túlfeszültség nagy részét elnyelni, mielőtt az a védendő alkatrészekhez jutna.

A varisztorok szerepe a túlfeszültség-védelemben: hogyan védenek az alkatrészeket?

A varisztorok, más néven feszültségfüggő ellenállások (VDR), kulcsfontosságú alkatrészek az elektronikai áramkörök túlfeszültség elleni védelmében. Működési elvük egyszerű, mégis hatékony: normál üzemi feszültség mellett nagy ellenállást mutatnak, így nem befolyásolják az áramkör működését. Viszont, amikor túlfeszültség lép fel, ellenállásuk drasztikusan lecsökken, lehetővé téve az áram számára, hogy a varisztoron keresztül folyjon, ezáltal elkerülve a sérülést az érzékenyebb alkatrészekben.

Hogyan is védenek pontosan? Képzeljünk el egy védendő alkatrészt, például egy mikroprocesszort. A varisztort párhuzamosan kötjük a mikroprocesszorral. Normál feszültség mellett a varisztor „nem látszik”, az áram a mikroprocesszoron keresztül folyik. Amikor egy túlfeszültség, például egy villámcsapás vagy egy hálózati zavar érkezik, a varisztor azonnal lecsökkenti az ellenállását, és a többlet áram nagy része ezen keresztül folyik le a föld felé.

Ez a „shunt” hatás megvédi a mikroprocesszort a túlfeszültség okozta károsodástól. A varisztor lényegében eltereli a túlfeszültséget a védendő alkatrészről.

A varisztorok úgy védik az alkatrészeket, hogy túlfeszültség esetén alacsony ellenállású útvonalat biztosítanak a többlet áram számára, elkerülve ezzel a védendő alkatrész károsodását.

Fontos megjegyezni, hogy a varisztorok egyszeri vagy többszöri, kisebb túlfeszültség esetén hatékonyak. Nagyon erős és tartós túlfeszültség esetén a varisztor is károsodhat, ezért fontos a megfelelő méretezés és a biztonsági intézkedések alkalmazása.

A varisztorok különböző méretben és feszültségtartományban kaphatók, így a tervezők kiválaszthatják a legmegfelelőbbet az adott alkalmazáshoz. A kiválasztás során figyelembe kell venni a védendő áramkör üzemi feszültségét, a várható túlfeszültség nagyságát és a varisztor által elviselhető áramot.

Választási szempontok: hogyan válasszuk ki a megfelelő varisztort egy adott áramkörhöz?

A megfelelő varisztor kiválasztása egy adott áramkörhöz kritikus fontosságú a hatékony túlfeszültség-védelem biztosításához. Több tényezőt is figyelembe kell venni a döntés során.

Elsődleges szempont a névleges üzemi feszültség (V_DC vagy V_AC). A varisztor üzemi feszültségének magasabbnak kell lennie, mint az áramkör normál üzemi feszültsége, hogy ne vezessen feleslegesen, de elég alacsonynak ahhoz, hogy túlfeszültség esetén gyorsan reagáljon. Második fontos tényező a feszültségvédelmi szint (clamping voltage), ami azt a feszültséget jelöli, amelynél a varisztor jelentős áramot kezd el vezetni. Ezt a szintet úgy kell megválasztani, hogy megvédje az érzékeny alkatrészeket a túlfeszültség káros hatásaitól.

A maximális impulzusáram (I_surge) egy másik kulcsfontosságú paraméter. Ez az az árammennyiség, amelyet a varisztor károsodás nélkül képes elviselni egy adott impulzus idején. A varisztor maximális impulzusáramának nagyobbnak kell lennie, mint a várható legnagyobb túlfeszültség által generált áram.

A megfelelő varisztor kiválasztásának legfontosabb eleme a védendő áramkör igényeinek alapos ismerete, beleértve a normál üzemi feszültséget, a várható túlfeszültségek nagyságát és gyakoriságát, valamint a védendő alkatrészek érzékenységét.

Fontos figyelembe venni a reakcióidőt is. A varisztorok rendkívül gyorsan reagálnak a túlfeszültségekre, de a nagyon érzékeny áramkörök esetében a lehető leggyorsabb reakcióidő elengedhetetlen lehet. A kapacitás is befolyásolhatja a varisztor teljesítményét, különösen a nagyfrekvenciás alkalmazásokban.

Végül, a varisztor mérete és tokozása is fontos szempont lehet, különösen a helyszűke esetén. A nagyobb varisztorok általában nagyobb impulzusáramot képesek elviselni, de nagyobb helyet is foglalnak. A megfelelő tokozás kiválasztása biztosítja a varisztor megfelelő hűtését és mechanikai védelmét.

A varisztorok beépítése az áramkörbe: helyes elhelyezés és bekötés

A varisztorok hatékony túlfeszültségvédelmet biztosítanak, de helyes elhelyezésük és bekötésük kulcsfontosságú a maximális teljesítmény eléréséhez. Általánosságban elmondható, hogy a varisztort a védendő áramkörrel párhuzamosan kell kötni. Ez biztosítja, hogy túlfeszültség esetén a varisztor átvegye az áramot, mielőtt az a védendő alkatrészekhez jutna.

A varisztor elhelyezésekor törekedni kell a legrövidebb vezetékekre, hogy minimalizáljuk az induktivitást. A hosszú vezetékek induktivitása ugyanis lelassíthatja a varisztor reakcióidejét, csökkentve a védelmi hatékonyságot. Minél közelebb van a varisztor a védendő alkatrészhez, annál jobb.

A varisztort mindig a tápegység bemeneti pontjához a lehető legközelebb kell elhelyezni, és párhuzamosan bekötni a tápfeszültséggel, hogy a túlfeszültséget még azelőtt elnyelje, mielőtt az az érzékenyebb alkatrészekhez eljutna.

Fontos figyelembe venni a földelést is. A varisztor földelési pontjának a lehető legközelebb kell lennie a rendszer földelési pontjához, hogy minimalizáljuk a földhurok okozta zajt és potenciális problémákat. A helytelen földelés ronthatja a varisztor teljesítményét és akár a meghibásodásához is vezethet.

A varisztorok tesztelése és ellenőrzése: hogyan állapítható meg a működőképesség?

A varisztorok megfelelő működése elengedhetetlen az elektronikai áramkörök túlfeszültség elleni védelméhez. A működőképesség ellenőrzésére többféle módszer létezik. Egy egyszerű módszer a multiméterrel történő ellenállásmérés. Egy jó varisztor nagy ellenállást mutat alacsony feszültségen. Ha az ellenállás rövidzárlatot vagy nagyon alacsony értéket mutat, a varisztor valószínűleg meghibásodott.

Komplexebb tesztelési módszerek is léteznek, melyek a varisztor feszültség-áram karakterisztikájának mérésén alapulnak. Ezekhez speciális tesztberendezések szükségesek, melyek képesek a varisztorra hirtelen túlfeszültséget kapcsolni, és mérni a válaszként megjelenő áramot. A karakterisztika eltérései a gyári adatoktól a varisztor meghibásodására utalnak.

Fontos megjegyezni, hogy a varisztorok idővel elhasználódhatnak, különösen gyakori túlfeszültség-események esetén. Ezért a kritikus áramkörökben a varisztorokat rendszeresen ellenőrizni kell.

A legfontosabb teszt a szorítófeszültség mérése. Ez az a feszültség, amelynél a varisztor elkezd „vezetni” és elvezeti a túlfeszültséget. Ha a mért szorítófeszültség jelentősen eltér a gyártó által megadott értéktől, a varisztor cserére szorul.

Szemrevételezéssel is ellenőrizhetjük a varisztort. Sérülések, repedések, vagy égésnyomok a varisztor meghibásodására utalnak. Bár a szemrevételezés nem ad teljes képet a varisztor állapotáról, fontos kiegészítő információt nyújthat.

A varisztorok alkalmazási területei: ipari elektronika, háztartási gépek, telekommunikáció

A varisztorok, mint túlfeszültség-védelmi eszközök, széles körben alkalmazhatók az ipari elektronikában, a háztartási gépekben és a telekommunikációban. Az ipari elektronika területén a precíz és megbízható működés elengedhetetlen, ezért itt a varisztorok a kritikus áramkörök, például a motorvezérlők, tápegységek és szenzorok védelmére szolgálnak. A hirtelen feszültségugrások, amelyeket kapcsolási műveletek, villámcsapások vagy egyéb elektromos zaj okozhat, súlyos károkat okozhatnak a berendezésekben. A varisztorok gyors reagálásával és a túlfeszültség levezetésével megakadályozzák ezeket a károkat.

A háztartási gépekben a varisztorok a fogyasztói elektronika védelmében játszanak kulcsszerepet. A mosógépek, hűtőszekrények, televíziók és más háztartási eszközök érzékenyek a hálózati feszültség ingadozásaira. A varisztorok beépítésével biztosítható, hogy ezek az eszközök hosszabb élettartammal rendelkezzenek és megbízhatóan működjenek, elkerülve a költséges javításokat vagy cseréket.

A telekommunikációban a varisztorok a kommunikációs hálózatok integritásának megőrzésében játszanak kiemelkedő szerepet. A telefonközpontok, routerek, modemek és egyéb kommunikációs eszközök folyamatosan ki vannak téve a túlfeszültségeknek, amelyek a villámcsapások, a kapcsolási műveletek vagy akár a statikus elektromosság következményei lehetnek. A varisztorok ezen eszközök védelmével biztosítják a zavartalan kommunikációt és az adatátvitelt.

A varisztorok alkalmazása az ipari elektronikában, a háztartási gépekben és a telekommunikációban kritikus fontosságú a berendezések megbízhatóságának és élettartamának növelése szempontjából, minimalizálva a túlfeszültség okozta károkat.

Összefoglalva, a varisztorok a túlfeszültség elleni védelem nélkülözhetetlen elemei a modern elektronikai rendszerekben, biztosítva a berendezések biztonságos és hatékony működését különböző alkalmazási területeken.

A varisztorok előnyei és hátrányai más túlfeszültség-védelmi megoldásokkal szemben

A varisztorok népszerű választásnak számítanak túlfeszültség-védelemben, de fontos látni, hogy más megoldásokhoz képest milyen előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek. A gázkisülésű túlfeszültség-levezetőkkel (GDT) szemben a varisztorok sokkal gyorsabban reagálnak a túlfeszültségekre, ami kritikus lehet érzékeny elektronikai alkatrészek védelmében. Azonban a GDT-k általában nagyobb túlfeszültség-energiát képesek kezelni, mint a varisztorok.

A túlfeszültség-védő diódák (TVS diódák) még gyorsabbak a varisztoroknál, de általában kisebb áramot képesek elvezetni. Ezért a TVS diódákat gyakran kiegészítő védelemként használják a varisztorokkal együtt, a legérzékenyebb alkatrészek védelmére.

A varisztorok egyik fő hátránya, hogy az ismétlődő túlfeszültségek hatására degradálódnak, azaz csökken a teljesítményük. Ez azt jelenti, hogy idővel cserélni kell őket, míg például a GDT-k kevésbé érzékenyek az ilyen típusú igénybevételre.

A varisztorok ára általában alacsonyabb, mint a GDT-ké vagy a TVS diódáké, ami fontos szempont lehet tömeggyártásban. Emellett a kis méretük is előnyös, lehetővé téve a kompakt áramkörökbe való integrálást.

Összefoglalva, a varisztorok jó kompromisszumot jelentenek a sebesség, az áramkezelési képesség, az ár és a méret között, de a tervezés során figyelembe kell venni a degradációjukat, és a GDT-khez vagy TVS diódákhoz képesti korlátaikat.

Gyakori hibák a varisztorok használatában és a megelőzésük

A varisztorok hatékony túlfeszültség-védelmet biztosítanak, de a helytelen használatuk komoly problémákhoz vezethet. Gyakori hiba a nem megfelelő feszültségszint kiválasztása. Ha a varisztor feszültsége túl alacsony, a normál üzemi feszültség is aktiválhatja, ami idő előtti elhasználódáshoz vezet. Ellenkező esetben, ha túl magas, nem fog reagálni kisebb túlfeszültségekre, így nem védi meg az áramkört.

További probléma a helytelen áramterhelés. A varisztoroknak van egy maximális áramterhelési képességük, amit ha túllépünk, a varisztor tönkremehet, akár kigyulladhat is. Ezért fontos a megfelelő típus kiválasztása a várható maximális áram figyelembevételével.

A környezeti hatások is befolyásolhatják a varisztorok élettartamát. A magas hőmérséklet, a páratartalom és a korrozív anyagok mind csökkenthetik a hatékonyságukat. Ezért fontos a varisztorok megfelelő szellőzése és védelme.

A legfontosabb a megfelelő tervezés és a pontos specifikációk betartása. Alaposan mérjük fel az áramkör igényeit, és válasszuk ki a megfelelő varisztort a feszültség, az áramterhelés és a környezeti tényezők figyelembevételével.

A megelőzés érdekében rendszeresen ellenőrizzük a varisztorokat. Keressünk elszíneződést, repedéseket vagy más látható sérüléseket. Ha bármilyen problémát észlelünk, cseréljük ki a varisztort.

Ne feledkezzünk meg a megfelelő földelésről sem, ami elengedhetetlen a túlfeszültség hatékony elvezetéséhez.