A szójaszósz évszázadok óta a keleti konyha elengedhetetlen része, különösen Kínában, Japánban és Koreában. Nem csupán ízesítőként szolgál, hanem mélyen gyökerezik a kulturális hagyományokban is. A szójaszósz alapvetően fermentált szójababból, búzából, vízből és sóból készül, bár az összetevők és az elkészítési módok jelentősen eltérhetnek régiónként és gyártónként.
A különböző típusú szójaszószok (pl. világos, sötét, tamari) eltérő ízvilággal és sótartalommal rendelkeznek, ami befolyásolja a táplálkozási értéküket is. Például a sötét szójaszósz gyakran édesebb és sűrűbb, míg a világos szójaszósz sóbb és vékonyabb.
A szójaszósz jelentősége nem csupán ízében rejlik, hanem abban is, hogy a keleti konyha számos ikonikus ételének alapját képezi, nélkülözhetetlen elemként jelenik meg levesekben, mártásokban, pácolásokban és szószokban.
Azonban fontos megjegyezni, hogy a szójaszósz magas nátriumtartalma miatt mértékkel kell fogyasztani, különösen azoknak, akik magas vérnyomással vagy más szív- és érrendszeri betegségekkel küzdenek. A fermentációs folyamat során keletkező anyagok, mint például a glutamátok (umami íz), hozzájárulhatnak az étel ízének fokozásához, de érzékeny egyéneknél mellékhatásokat is okozhatnak.
Érdemes tájékozódni a különböző szójaszószok összetételéről és tápértékéről, hogy tudatosan választhassuk ki a számunkra legmegfelelőbbet, figyelembe véve az egészségügyi szempontokat is.
A szójaszósz története és eredete
A szójaszósz története mélyen gyökerezik a kínai kultúrában, több mint 2500 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Eredetileg a „jiang” nevű erjesztett szószok közé tartozott, melyeket húsból, halból vagy szójababból készítettek. Ezek a korai szószok a hús és hal tartósításának melléktermékei voltak, a sózott, erjesztett alapanyagokból származó folyadékot használták fel.
A szója alapú szószok, ahogy ma ismerjük, valószínűleg a buddhista szerzetesek terjesztették el, akik vegetáriánus étrendjük miatt kerestek alternatívát a hús alapú szószok helyett. A szója könnyen hozzáférhető és tápláló volt, így ideális alapanyagként szolgált. A szójaszósz hamarosan népszerűvé vált Kínában, majd elterjedt más ázsiai országokban is, mint például Japán, Korea és Vietnam.
A japán szójaszósz, a shoyu, a kínai szójaszósz továbbfejlesztett változata, mely a Kamakura-korszakban (1185-1333) jelent meg.
A különböző régiókban a szójaszósz készítésének módszerei és ízei is eltérőek lettek. Japánban például a búza is fontos összetevővé vált, ami édesebb és lágyabb ízt eredményezett. A szójaszósz az idők során nem csupán ízesítővé vált, hanem a kulináris kultúra szerves részévé is.
A szójaszósz készítésének folyamata: hagyományos és modern módszerek
A szójaszósz készítésének folyamata nagymértékben befolyásolja annak táplálkozási értékét és potenciális egészségügyi hatásait. Két fő módszert különböztetünk meg: a hagyományos és a modern eljárást.
Továbbiak a témában
A hagyományos erjesztés egy lassú, hónapokig, akár évekig tartó folyamat. A szójababot először megfőzik, majd búzával keverik. Ezt követően Aspergillus gombákkal (pl. Aspergillus oryzae vagy Aspergillus sojae) beoltják, és egy sós lében (sóoldat) erjesztik. Az erjedés során a gombák enzimei lebontják a fehérjéket és a szénhidrátokat, így jönnek létre a szójaszószra jellemző aminosavak, cukrok és aromás vegyületek. Ez a hosszú erjedési idő lehetővé teszi, hogy komplex ízek alakuljanak ki, és potenciálisan jótékony hatású peptidek is keletkezhetnek.
A modern, savas hidrolízis egy sokkal gyorsabb, ipari eljárás. Ebben a módszerben a szójababot sósavval forralják, ami lebontja a fehérjéket. Ezt a folyamatot semlegesítés, szűrés és színezés követi. A savas hidrolízissel készült szójaszósz olcsóbb és gyorsabban előállítható, azonban íze kevésbé komplex, és a tápanyagtartalma is eltérhet a hagyományosan erjesztett szójaszószokétól. Gyakran tartalmaz hozzáadott színezékeket és ízfokozókat is.
A hagyományos erjesztéssel készült szójaszószban nagyobb valószínűséggel találhatók meg azok a jótékony hatású vegyületek, amelyek az erjedési folyamat során keletkeznek, míg a savas hidrolízissel készült termékekben ezek a vegyületek hiányozhatnak, vagy kisebb mennyiségben vannak jelen.
Fontos megjegyezni, hogy mindkét eljárással készült szójaszósz magas nátriumtartalmú, ezért mértékkel fogyasztása javasolt. Az összetevők listájának ellenőrzése elengedhetetlen, különösen a hozzáadott cukrok, színezékek és tartósítószerek tekintetében.
A szójaszósz különböző típusai: sötét, világos, tamari, shoyu, stb.
A szójaszósz nem csupán egyetlen termék, hanem számos változatban létezik, melyek ízükben, színükben és felhasználási módjukban is eltérnek egymástól. Ezek a különbségek befolyásolják a tápértéküket és az egészségügyi hatásaikat is.
Világos szójaszósz: Ez a leggyakoribb típus, világosabb színű és sósabb ízű. Rövidebb ideig erjesztik, ezért kevesebb umami ízt tartalmaz. Általában a mindennapi főzéshez használják, és a sótartalma magasabb lehet.
Sötét szójaszósz: Hosszabb ideig erjesztik, és gyakran melasszal vagy cukorral is dúsítják, ami mélyebb színt és édeskésebb ízt eredményez. Sűrűbb állagú, és főként mártásokhoz vagy ételek színezéséhez használják. A sötét szójaszósz nátriumtartalma is magasabb lehet a világos változatnál.
Tamari: Ez a szójaszósz típus általában gluténmentes, mivel szinte kizárólag szójababból készül (bár mindig ellenőrizzük a címkét!). Enyhébb ízű lehet, mint a hagyományos szójaszószok, és sokan az allergiások számára ideális alternatívának tartják.
Shoyu: A Shoyu egy japán szójaszósz típus, amely általában búzát is tartalmaz a szójabab mellett. Különböző változatai léteznek, például a Koikuchi (a leggyakoribb, sötét színű) és az Usukuchi (világosabb, sósabb). A Shoyu szójaszószok íze komplexebb és aromásabb lehet a többi típusnál.
A különböző szójaszósz típusok tápértéke és egészségügyi hatásai eltérőek lehetnek a feldolgozási folyamat, az összetevők és a nátriumtartalom függvényében. Ezért fontos figyelembe venni az adott szójaszósz típusát az étrendünkbe való beillesztéskor.
Más, kevésbé ismert típusok is léteznek, mint például a Saishikomi szójaszósz (dupla erjesztésű), amely még intenzívebb ízű és sűrűbb állagú.
Fontos megjegyezni, hogy a szójaszószok nátriumtartalma általában magas, ezért mértékkel kell fogyasztani, különösen azoknak, akik magas vérnyomással küzdenek. Alacsony nátriumtartalmú változatok is elérhetők, de az ízük eltérhet a hagyományos szójaszószokétól.
A szójaszósz tápanyagtartalma: vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak
A szójaszósz, bár ízletes kiegészítője ételeinknek, tápanyagtartalma korlátozott, különösen a vitaminok és ásványi anyagok tekintetében. Nem tekinthető jelentős vitaminforrásnak. Kis mennyiségben tartalmazhat B-vitaminokat (pl. niacint), de ezek mennyisége elhanyagolható a napi szükséglethez képest.
Ásványi anyagok tekintetében a nátriumtartalma kiemelkedően magas. Ez a fermentációs folyamat során hozzáadott só eredménye. Emiatt a magas vérnyomásban szenvedőknek vagy a sóbevitelre odafigyelőknek különösen óvatosan kell bánniuk a szójaszósszal.
A szójaszósz tartalmazhat aminosavakat, melyek a fehérjék építőkövei. Ezek az aminosavak a szója fermentációja során keletkeznek. Azonban a szójaszósz nem tekinthető teljes értékű fehérjeforrásnak, mivel az aminosavprofilja nem feltétlenül ideális az emberi szervezet számára, és a fogyasztott mennyiség általában nem elegendő a jelentős fehérjebevitelhez.
A szójaszósz tápanyagprofiljának legfontosabb jellemzője a magas nátriumtartalom, ami a mértékletes fogyasztást indokolja.
Fontos megjegyezni, hogy a különböző szójaszósz fajták (pl. világos, sötét, csökkentett sótartalmú) tápanyagtartalma eltérő lehet. A csökkentett sótartalmú változatok nátriumtartalma alacsonyabb, de egyéb tápanyagokban sem feltétlenül gazdagabbak.
Összességében a szójaszószt elsősorban ízesítőként kell kezelni, nem pedig tápanyagforrásként. A változatos és kiegyensúlyozott étrend biztosítja a szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat és aminosavakat.
A szójaszósz nátriumtartalma és a magas vérnyomás kapcsolata
A szójaszósz egyik legszembetűnőbb táplálkozási jellemzője a magas nátriumtartalma. Ez szorosan összefügg a magas vérnyomással, ami komoly egészségügyi kockázatot jelenthet.
A nátrium esszenciális ásványi anyag, de a túlzott bevitel hozzájárulhat a vérnyomás emelkedéséhez. A szójaszósz, különösen a hagyományos erjesztésű változatok, jelentős mennyiségű nátriumot tartalmaznak, gyakran meghaladva a napi ajánlott bevitel jelentős részét egyetlen adagban.
A magas vérnyomás hosszú távon károsíthatja a szívet, az ereket, a veséket és más szerveket. Ezért a magas vérnyomásban szenvedőknek, vagy azoknak, akik hajlamosak rá, különösen oda kell figyelniük a szójaszósz fogyasztására.
A magas nátriumbevitel és a magas vérnyomás közötti közvetlen összefüggés miatt a szójaszósz mértékletes fogyasztása, vagy a csökkentett nátriumtartalmú változatok választása kulcsfontosságú a vérnyomás kontrollálásában.
Szerencsére ma már kaphatók csökkentett nátriumtartalmú szójaszószok, amelyek alternatívát kínálnak azok számára, akik nem szeretnének teljesen lemondani erről az ízletes fűszerről. Fontos azonban, hogy ezeket is mértékkel fogyasszuk, és figyelembe vegyük a teljes napi nátriumbevitelt.
Ezen túlmenően érdemes odafigyelni arra is, hogy a szójaszószt gyakran használják más ételek ízesítésére is, így a rejtett nátriumbevitel is növekedhet. Ezért fontos tudatosan tervezni az étkezéseket, és figyelmesen olvasni az élelmiszerek címkéit.
A szójaszósz glutamáttartalma: ízfokozó hatás és lehetséges mellékhatások
A szójaszósz jellegzetes, umami ízét elsősorban a benne található glutamátnak köszönheti. Ez egy természetes aminosav, amely ízfokozóként működik, kiemelve az ételek ízét és komplexitását. A hagyományos erjesztési eljárással készült szójaszószokban a glutamát természetesen keletkezik a szójabab fehérjéinek lebomlásakor.
Fontos megjegyezni, hogy a szójaszószban lévő glutamát nem azonos a hozzáadott nátrium-glutamáttal (MSG), bár mindkettő ugyanazt a glutamát aminosavat tartalmazza. A szójaszószban a glutamát összetett mátrixban van jelen, ami befolyásolhatja a szervezet reakcióit.
Egyes egyének érzékenyek lehetnek a glutamátra, és a szójaszósz fogyasztása után enyhe mellékhatásokat tapasztalhatnak, mint például fejfájás, bőrpír vagy gyengeség. Ez az érzékenység azonban nem mindenkinél jelentkezik, és a legtöbb ember számára a szójaszósz biztonságosan fogyasztható mértékkel.
Azonban, ha valaki tudja magáról, hogy érzékeny a glutamátra, érdemes odafigyelnie a szójaszósz fogyasztására, és esetleg alacsony nátriumtartalmú vagy glutamátmentes alternatívákat keresnie. Az érzékenység mértéke egyénenként változó lehet. Érdemes szakemberrel konzultálni, ha valaki aggódik a szójaszószban található glutamát hatásai miatt.
Összességében a szójaszósz glutamáttartalma jelentős mértékben hozzájárul az ízvilágához, de a potenciális mellékhatások miatt a mértékletesség és az egyéni érzékenység figyelembe vétele ajánlott.
A szójaszósz antioxidáns tulajdonságai és a szabadgyökök elleni védelem
A szójaszósz nem csupán ízfokozó, hanem jelentős antioxidáns forrás is lehet. A fermentációs folyamat során számos antioxidáns vegyület keletkezik, amelyek hozzájárulhatnak a szervezet szabadgyökök elleni védekezéséhez.
A szabadgyökök instabil molekulák, amelyek károsíthatják a sejteket, és szerepet játszhatnak a krónikus betegségek, például a szív- és érrendszeri betegségek és bizonyos rákos megbetegedések kialakulásában. Az antioxidánsok, mint például a szójaszószban található vegyületek, semlegesítik ezeket a szabadgyököket, így csökkentve a sejtkárosodás kockázatát.
A szójaszószban található antioxidánsok, különösen a melanoidinek, hozzájárulhatnak a szervezet oxidatív stressz elleni védelméhez.
A melanoidinek, a szójaszósz sötét színét adó vegyületek, erős antioxidáns hatással rendelkeznek. Emellett a szójaszószban található izoflavonoidok is antioxidáns tulajdonságokkal bírnak, bár ezek mennyisége a készítménytől függően változhat.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a szójaszósz magas nátriumtartalma miatt mértékkel kell fogyasztani. A túlzott sóbevitel káros lehet az egészségre, ezért a szójaszósz antioxidáns előnyeit a kiegyensúlyozott étrend részeként kell élvezni.
A szójaszósz hatása a bélflórára és az emésztésre
A szójaszósz hatása a bélflórára és az emésztésre összetett kérdés, mely számos tényezőtől függ. Fermentált élelmiszerként a szójaszósz tartalmazhat probiotikumokat, azaz élő mikroorganizmusokat, amelyek potenciálisan jótékony hatással lehetnek a bélflórára. Ezek a baktériumok hozzájárulhatnak a bélrendszer egyensúlyának fenntartásához, különösen, ha az egyébként kevésbé változatos étrendet követünk.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható szójaszósz pasztörizált, ami azt jelenti, hogy a gyártási folyamat során hőkezelésnek vetik alá, így a benne lévő probiotikumok elpusztulnak. Ezért a szójaszósz probiotikus hatása nem feltétlenül jelentős.
A szójaszósz nagy mennyiségű nátriumot tartalmaz, melynek túlzott bevitele káros lehet az emésztőrendszerre és a bélflórára is. A magas sótartalom befolyásolhatja a bélrendszerben élő mikroorganizmusok összetételét és aktivitását.
Másrészt, a szójaszósz tartalmazhat olyan prebiotikus vegyületeket is, amelyek táplálékul szolgálhatnak a bélben élő jótékony baktériumok számára, elősegítve azok szaporodását. Ezáltal közvetetten támogathatják a bélflóra egészségét. A szójaszószban található aminosavak és peptidek is szerepet játszhatnak az emésztési folyamatokban, bár ennek mértéke a fogyasztott mennyiségtől és az egyéni emésztési sajátosságoktól függ.
A szójaszószban található isoflavonok és azok egészségügyi előnyei
A szójaszósz tartalmaz izoflavonokat, melyek a szójababban természetesen előforduló növényi ösztrogének, más néven fitoösztrogének. Ezek az anyagok szerkezetileg hasonlítanak az emberi ösztrogénhez, és képesek gyengén kötődni az ösztrogénreceptorokhoz a szervezetben.
Az izoflavonoknak számos potenciális egészségügyi előnye lehet, bár a kutatások eredményei még nem teljesen egyértelműek. Vizsgálatok szerint hozzájárulhatnak a menopauza tüneteinek enyhítéséhez, például csökkenthetik a hőhullámok gyakoriságát és intenzitását. Egyes kutatások szerint a csontritkulás megelőzésében is szerepet játszhatnak, mivel segíthetnek a csontsűrűség megőrzésében.
Emellett az izoflavonokat összefüggésbe hozták a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkenésével. Antioxidáns hatásuk révén védelmet nyújthatnak a sejtkárosodás ellen, és gyulladáscsökkentő tulajdonságaik is ismertek.
A szójaszószban található izoflavonok mértéke függ a gyártási eljárástól és a felhasznált szójabab fajtájától. Fontos megjegyezni, hogy a szójaszósz fogyasztása nem helyettesíti az egészséges életmódot és a kiegyensúlyozott táplálkozást.
Fontos megemlíteni, hogy egyeseknél az izoflavonok allergiás reakciókat válthatnak ki, vagy kölcsönhatásba léphetnek bizonyos gyógyszerekkel. Ezért, ha bármilyen egészségügyi problémája van, vagy rendszeresen gyógyszert szed, konzultáljon orvosával a szójaszósz fogyasztásával kapcsolatban.
A szójaszósz allergén potenciálja és a szójaallergia kezelése
A szójaszósz, mint szója alapú termék, jelentős allergén potenciállal rendelkezik. A szójaallergia az egyik leggyakoribb ételallergia, különösen gyermekeknél. A szójaszószban található szójafehérjék váltják ki az allergiás reakciót az arra érzékeny egyéneknél.
A tünetek széles skálán mozoghatnak, a bőrkiütésektől és emésztési problémáktól kezdve a súlyosabb, életveszélyes anafilaxiás reakciókig. Fontos tudni, hogy a fermentációs folyamat nem feltétlenül semlegesíti az allergéneket, így a szójaallergiásoknak kerülniük kell a szójaszószt.
A szójaallergiában szenvedők számára a legfontosabb a teljes elkerülés. Ez azt jelenti, hogy gondosan el kell olvasni az élelmiszerek címkéit, és kerülni kell minden olyan terméket, ami szójaszószt vagy szójafehérjét tartalmaz.
Alternatív megoldásként léteznek szójaszósz-helyettesítők, például kókuszaminós vagy tamari (ami gluténmentes szójaszósz). Azonban ezek összetételét is ellenőrizni kell, mert néha tartalmazhatnak nyomokban szóját.
Az allergiás reakciók kezelése antihisztaminokkal történhet enyhébb esetekben. Súlyosabb reakciók esetén, mint például az anafilaxia, azonnali orvosi beavatkozás szükséges, adrenalin injekcióval (EpiPen).
A szójaszósz használata a konyhában: receptek és tippek
A szójaszósz nem csupán ízfokozó, hanem a konyhában sokoldalúan felhasználható alapanyag. Magas nátriumtartalma miatt azonban mértékkel kell bánni vele, különösen, ha valaki magas vérnyomással küzd. Ennek ellenére, a kreatív felhasználásával minimalizálhatjuk a hozzáadott só mennyiségét más ételekben.
Pácoláshoz ideális: A szójaszószban lévő enzimek segítenek a húsok puhításában, miközben mély, umami ízt kölcsönöznek nekik. Keverjük össze gyömbérrel, fokhagymával és egy kevés mézzel a tökéletes pácléért csirke, sertés vagy tofu számára. Fontos, hogy a pácolási időt a hús vastagságához igazítsuk.
Szószok alapja: A szójaszósz remek alapot ad mártásoknak. Keverjük össze rizsecettel, szezámolajjal és egy csipetnyi cukorral egy egyszerű, de nagyszerű salátaöntethez vagy tésztaszószhoz. Kísérletezhetünk chilivel vagy más fűszerekkel is a személyes ízlésünknek megfelelően.
Levesek ízesítése: Egy kevés szójaszósz gazdagíthatja a levesek ízét, mélységet adva nekik. Adjuk hozzá a főzés végén, hogy megőrizze az aromáját. Különösen jól illik a távol-keleti típusú levesekhez, mint a ramen vagy a miso leves.
A szójaszósz használatakor fontos figyelembe venni, hogy intenzív íze miatt óvatosan adagoljuk, nehogy elnyomja a többi alapanyag ízét. Kezdd kevesebbel, majd kóstold meg és szükség esetén adj hozzá többet.
Rizshez és tésztákhoz: A főtt rizst vagy tésztát is feldobhatjuk egy kevés szójaszóssal. Keverjük össze a kész étellel, vagy csepegtessük rá közvetlenül tálalás előtt. Próbáljuk ki pirított szezámmaggal és apróra vágott újhagymával.
Tippek a vásárláshoz: Keressünk alacsony nátriumtartalmú szójaszószt, ha egészségtudatosan szeretnénk étkezni. A minőségi szójaszósz erjesztett, nem pedig vegyi úton előállított, ami ízében is érezhető. A tamari egy gluténmentes alternatíva a hagyományos szójaszósszal szemben.
A szójaszósz tárolása és eltarthatósága
A szójaszósz tárolása kulcsfontosságú a minőségének és ízének megőrzéséhez. Bár a szójaszósz magas sótartalma miatt természetes tartósítószerként működik, a nem megfelelő tárolás ízvesztéshez és minőségromláshoz vezethet.
A felbontatlan szójaszószt hűvös, sötét helyen, például kamrában érdemes tárolni. A felbontás után viszont a hűtőszekrényben való tárolás javasolt, különösen a világosabb, alacsonyabb sótartalmú fajták esetében. Ez segít megőrizni az ízét és megakadályozni a penészedést.
A szójaszósz eltarthatósága függ a típusától és a gyártótól. A legtöbb szójaszósz a felbontástól számítva 1-3 évig megőrzi a minőségét, feltéve, hogy megfelelően tárolják. A lejárati dátum feltüntetése a palackon csupán iránymutató, a szójaszósz gyakran tovább is fogyasztható, de az íze és aromája gyengülhet.
A romlás jelei közé tartozik a zavarosodás, a penész megjelenése, vagy a jelentős ízvesztés. Ilyenkor a szójaszószt már nem ajánlott felhasználni.
Érdemes odafigyelni a tárolóedényre is. A jól záródó üvegpalack a legideálisabb, mivel megakadályozza a levegő bejutását, ami oxidációhoz vezethet. A műanyag palackok kevésbé hatékonyak a levegő kizárásában, ezért a szójaszósz minősége gyorsabban romolhat bennük.
A szójaszósz helyettesítői: alternatív szószok és ízesítők
Amennyiben a szójaszósz valamilyen okból (például gluténérzékenység, magas nátriumtartalom miatti diéta, vagy egyszerűen az íz preferenciák miatt) nem megfelelő, számos alternatívát találhatunk.
- Tamari: Egy sűrűbb, általában gluténmentes szójaszósz, ami hasonló ízvilágot kínál.
- Kókusz aminos: Kókuszvirág nektárból készül, ami fermentálódik. Édeskésebb ízű, és alacsonyabb a nátriumtartalma, mint a szójaszósznak.
- Liquid aminos: Szójafehérjéből készül, de nem fermentálják, hanem savas hidrolízissel állítják elő.
- Worcestershire szósz: Bár nem ázsiai eredetű, mély, umami íze miatt bizonyos ételekben helyettesítheti a szójaszószt. Figyeljünk a gluténtartalmára!
Ezek az alternatívák nem csupán ízletesek, de táplálkozási szempontból is eltérő előnyöket kínálnak. Például, a kókusz aminos kevesebb nátriumot tartalmaz, ami előnyös lehet a magas vérnyomással küzdők számára.
A választáskor mindig vegyük figyelembe az adott termék összetevőit, különösen akkor, ha valamilyen ételallergiánk vagy intoleranciánk van.
Érdemes kísérletezni különböző szószokkal és ízesítőkkel, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbbet. Ne feledjük, hogy az ízérzékelés szubjektív, és ami valakinek ízlik, az nem biztos, hogy másnak is bejön.
Pro tipp: A legjobb eredmény eléréséhez keverjünk össze többféle szószt! Például egy kis tamari és kókusz aminos kombinációja remekül helyettesítheti a hagyományos szójaszószt.
A szójaszósz minőségének megítélése: szempontok a vásárlásnál
A szójaszósz minősége jelentősen befolyásolja annak táplálkozási értékét és potenciális egészségügyi hatásait. Vásárláskor érdemes alaposan megvizsgálni a terméket.
Először is, nézzük meg az összetevőket. A hagyományos, erjesztett szójaszósz általában csak szójababot, búzát, vizet és sót tartalmaz. Kerüljük azokat a termékeket, amelyekben hozzáadott cukor, színezékek, tartósítószerek vagy más mesterséges anyagok találhatók.
A nátriumtartalom is fontos szempont. A szójaszósz természetesen magas nátriumtartalmú, de léteznek csökkentett nátriumtartalmú változatok. Ha valaki magas vérnyomással küzd, vagy odafigyel a sóbevitelre, érdemes ezeket választani.
Figyeljünk a gyártási folyamatra. A hagyományos erjesztéssel készült szójaszószok íze komplexebb és gazdagabb, mint a gyorsított, kémiai úton előállított termékeké. Az erjesztés során hasznos enzimek és mikroorganizmusok is keletkeznek, amelyek jótékony hatással lehetnek az emésztésre.
A szín is árulkodó lehet: a jó minőségű szójaszósz általában mély mahagóni színű, nem pedig túl sötét vagy vöröses.
Érdemes kóstolni is, ha van rá lehetőség. A jó minőségű szójaszósz íze umamiban gazdag, sós és enyhén édes, kellemesen aromás.
Végül, de nem utolsósorban, nézzük meg a gyártót. A megbízható, hosszú múltra visszatekintő gyártók általában magasabb minőségű termékeket kínálnak.
